Avi/ujkelet.live

A háború 472. napja: Több mint egy évtized telt el az Erős szikla hadművelet óta, amelyben Oron Saul törzsőrmester elesett Szedzsaijjában, Gázában. Az Izraeli Védelmi Erők és a Sabak belbiztonság szolgálat tegnap bejelentette, hogy egy titkos művelet keretében lokalizálta Oron maradványait és hazahozta Gázából, így a család a hosszú szenvedés után hétfőn végre eltemethette.

,,Végül egy egész évtizednyi csalódás, frusztráció és kudarc véget ért. Ez nem könnyű pillanat számunkra, ez egy szomorú pillanat” – nyilatkozta reggel Aviram, Oron testvére a KAN közrádiónak. ,,2-kor kimegyünk a temetőbe, és nyugalomra helyezzük Oront. Ez óriási lezárás a család számára. Nagyon nehéz szavakkal elmagyarázni, min megyünk keresztül. Ez nem egy hétköznapi pillanat. Nem olyan család vagyunk, akiket értesítettek, hogy a gyereket megölték. Ezek olyan érzelmek, amelyek egy pillanat alatt kitörtek. Ez nem öröm, ez egy szomorú és érzelmes pillanat. De Oron otthon van, és ez a legfontosabb.”

A Kormányzati Tevékenységek Koordinátora a Területeken (COGAT) vezetője, Ghasszán Alian vezérőrnagy részvétlátogatást tett a családnál, és hangsúlyozta a hadsereg elkötelezettségét az összes túsz hazahozatala iránt. Alian a Golani-dandár parancsnoka volt az Erős szikla alatt.

Ghasszán Alian vezérőrnagy Oron édesanyjával, Zahavával

Hétfőn délután hat Golani harcos vitte Oron koporsóját a temetési menet alatt. Zahava Saul, Oron édesanyja két fia, Aviram és Ofek kíséretében lépett be a temetőbe. Ezrek, köztük Golani harcosok, civilek és családtagok gyűltek össze a temetőben az észak-izraeli Poria Illitben.

A temetésen részt vett Idit Szilman és Ofir Szofer miniszterek, valamint Gal Hirsch a hadifoglyok és eltűnt személyek ügyének koordinátora, és az ellenzéki Nemzeti Egység elnöke, Beni Gantz, aki Oron elesésekor és elrablásakor a vezérkari főnök volt.

Zahava szívszorító gondolatokkal nyitotta meg beszédét: ,,Kedves Oron, minden, amit mondok, semmi lesz ahhoz képest, amilyen valójában vagy. Tíz és fél éve várok rád, és minden nappal rosszabb volt. Azt mondtam magamban: ‘Oj, most már nem tér vissza. Visszatér mindenki, akit október 7-én elraboltak, de te nem térsz vissza, és nélküled kell tovább élnem.”

Megosztotta a megdöbbentő pillanatot, amikor megkapta a hírt: ,,Nagy meglepetésemre aznap felhívtak, hogy nyissam ki az ajtót. Moran állt ott, én még pizsamában, nem voltam felöltözve és még meg sem fésülködtem. Azt mondtam neki: ‘Miért jöttél most hozzám?’ Azt mondta nekem: ‘Engedj be’, én azt mondtam neki: ‘Tessék.’ Felajánlottam, hogy főzök kávét, mert még nem ittam, de azt mondta: ‘Nem, először beszélünk, aztán kávézunk.’ Majd némi habozás után hozzám fordult, és azt mondta: ‘Zahava, Oron hazaért.’ Azt mondtam neki: ‘Mi az, hogy Oron hazatért? Hol van?’ Mire ő közölte: ‘Hazahozták, és Oron otthon van.’”

,,Annyi éven át vártam rá, és nem hittem, hogy visszajön, nem hittem. Köszönetet mondok az Izraeli Védelmi Erőknek, a Sabaknak, a miniszterelnöknek, akik jót cselekedtek, és elhoztak téged hozzám. És annyira szeretlek, hogy már nem is tudom, mit mondjak, nagyon nehéz nekem. Nagyon nehéz nekem. Még sok mondanivalóm van, de már nincs erőm.”

,,Nézd, az összes barátod, akiket szeretsz, mindannyian eljöttek, hogy elbúcsúzzanak tőled, velünk együtt. És szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik megmentettek téged és teljes felépülést kívánok az összes sebesült katonának. Azoknak, akik még Gázában vannak, legyen szabadulásuk könnyű és amennyire csak lehetséges, gyors. Szeretlek.”

Jichák Herzog elnök a temetésen bocsánatot kért a Saul családtól „az egész nemzet nevében”.

„Drága Saul család, egész Izrael Állam nevében bocsánatot kérek – az évekig tartó kínért, amelyeken keresztülmentetek, a fiad és testvéretek visszatérésére várva” – mondta Herzog. „Eltelt egy évtized, és még mindig kénytelenek vagyunk legjobb fiainkat és lányainkat harcba küldeni eme utálatos ellenségek ellen.”

2014. július 20-án, a gázai háború közepette a Golani-dandár 13. zászlóaljának csapatai egy M-113-as páncélozott szállítókocsival behatoltak Gázaváros Szedzsaijja negyedébe. A jármű a negyed egyik szűk utcájában ragadt, és a kimentési kísérletek során a Hamász terroristái páncéltörő rakétákkal támadták. Az incidensben hét katona elesett, köztük Saul, akinek holttestét a Hamász terroristái a helyszínről elrabolták.

Még mindig a Hamász birtokában van a szintén 2014-ben elesett Hadar Goldin hadnagy holtteste.

Oron halálakor 21 éves volt, hátrahagyta szüleit, Zahavát és Herzlt, valamint testvéreit, Aviramot és Ofeket. Az észak-izraeli Poria Ilitben nőtt fel. Édesapja 2016-ban rákban halt meg, és a család úgy gondolja, hogy az összetört szíve miatt lett beteg. Oron a Beit Jerach Gimnáziumban tanult, majd csatlakozott a Golani-dandárhoz.

2014-ben, Izrael 66. függetlenségi napján, Elnöki Kiválósági Díjban részesült: ,,Az otthoni nehézségek ellenére, és bár választhatta volna, hogy támogató egységben szolgáljon, a harci szolgálatot választotta. Feladatát elhivatottan és alapossággal végezte. Kezdeményező és önkéntes volt minden küldetésben, és professzionalizmusról és felelősségről tett tanúbizonyságot. Jó interperszonális képességekkel rendelkezett, és kivívta egységében parancsnokai és bajtársai elismerését.”

A Túszok és Eltűntek Családjainak Fóruma vasárnap kijelentette: ,,Oron visszatérése, hogy Izraelben temessék el, Izrael Állam alapvető erkölcsi és etikai kötelességének teljesítése egész népe iránt.”

,,Az izraeli kormánynak és az azt vezetőnek szüntelenül cselekednie kell annak érdekében, hogy a jelenlegi megállapodás lejártakor minden túsz hazatérjen az utolsóig. Ez az egyetlen módja annak, hogy többé nem tartanak túszokat több mint 10 évig fogságban.”

The post Egy másik háború árnyéka: 10,5 év után eltemették Oron Sault first appeared on Új Kelet Live.