Túl sok szirupos, giccses amerikai filmet néztem már életemben.
Köztük azok voltak a legsikeresebbek, amelyeknek a vége felé a bíró éppen kihirdetné a hazug verdiktet, amikor beront valaki a tárgyalóterembe, hogy leleplezze a rágalmazó hamis tanút. Felmorajlik a hallgatóság és a bíró kezében a fakalapáccsal sem képes csendet varázsolni a teremben. Ilyenkor mindenki megkönnyebbül, hiszen a néző már a kezdetektől tudja ki a gyilkos, ki a hazug szemtanú és kinek áll érdekében az igazság megerőszakolása.
Őszintén mondom, hogy miközben a rendőrnő hivatali hatalmával visszaélve részrehajló módon szó szerint rámverte az elnem követett bűncselekményt és mint áldozatot gyanúsított meg rendületlenül bíztam a bíróság igazságot teremtő erejében. Kár volt.
Kíváncsi lennék, Búzásné Faragó Edit, rendőr, dr. Görömbey Róbert főügyész és dr. Korpás Lajos, Tóth Viktor alezredesek vagy dr. Tőzsér Ildikó bíró láttak e már ilyen filmeket vagy ismerik e a krimik végén gyakran ismétlődő hasonló fordulatokat. Korrigálom, magam az erre hajazó meglepő jelenetek az olasz maffiás filmekből sem hiányozhatnak. Mert az igazság úgy bújik ki, mint a szög zsákból és megesik, hogy ezt a még a rendőrök sem képesek megakadályozni.
Vegyük a saját tragédiámat, ami már egy valóságos állatorvosi paci. Kehes paripa. Magán viseli a hazai igazságszolgáltatás, a tényleges jogállam összes gyermekbetegségét. Hiába álmodozom, hogy az ellenem szövetkezett ellenségeim, amelyek a rám támadó két rendész bevédésére fogtak össze csak jelentkeznek a hatóságnál, hogy érvényesítsék az önvallomásukat. Vagy esetleg egyszer csak feljelentenek rágalmazás címén és a bíróságon színt vallannak, rájuk olvashatom összes aljasságukat.
Idáig egyetlen személy, maga a támadóm, aki földre vágott, kezeimet hátrabilincselte jutott el öt év elteltével, hogy kimondja az igazságot. Becsületére legyen mondva, alaposan elkésett ezzel. Szabó úr megírta, hogy nem ő kerítette elő és bujtatta fel a rágalmazóimat, amelyek valójában semmit nem láthattak, nem hallhattak a gyorsan zajló eseményekből. A levél nyilvános, tömör, lényege, a legilletékesebb mondja ki, csak hárman tudjuk mi történhetett a posta előtt anno 2017 novemberében. Ehhez képes a tisztelt bírónő aki már gyermeteg sértettségében kizárta magát az ügyemből még egy vak emberből is szemtanút varázsolt , felekezeti alapon. Majd a saját tanúimat elhallgatatta , azzal az írásbeli indoklással – a rendésznek is lehet rossz napja. Jobb helyen egy ilyen állításért örökre eltiltanák a bírói pulpitus környékéről is.
Ha van működő ügyészség, rendőrség ennek a beismerésnek az elolvasása után újra nyitja az ellenem lefolytatott bűnügyi eljárás dossziéját.
Megkérdezik Szabó Krisztiánt, mi motiválta erre az önvallomásra. Rákérdeznek, hogy talán én motiválhattam e erre a bátor lépésre. Vagy a lelkiismerete?
Majd ismét beidéznék Kisvárkonyi Csabát, az egyes számú felbujtott névtelen tanút, Soltész Edinát akitől megtudakolnák, miért hazudozott összes vissza rólam, amikor a párja első szóra elárulta, mire a posta elé értek már a földön feküdtem és a hátamon térdelt a két egyenruhás rendész. S, hogy jól mondta e a tárgyaláson jegyzőkönyvbe, ő nem is látott semmit, a rendészet vezetője kapacitálta tanúskodásra. Ez így vagyon a tárgyalási anyagban – persze a felsorolt hölgyek urak nem voltak hajlandóak elolvasni mindezt.
A kettesszámú névtelen tanút Petróczy Attilát nem érdemes faggatni, őt már a törvényszéken kizárták a hazugságai okán. Ő volt az, akinek a videós szembesítéséből 35 perces részt elsikkasztottak és még az ügyészségen sem nézhették meg. A bíróság kérésére sem mutatták be. Ugyanis a gyermekmeghallgató szobában zajló felvétel során, különös módon ügyvédemmel minket kiküldtek majd a rendőrnő a tanúval bezárkózott ott ahol folyamatosan ment a felvétel rögzítése és bizonyára megpróbálták korrigálni a vallomás és a jegyzőkönyv közötti ellentmondásokat. Ezek szerint nem sikerült ezért kellett ezt a felvételt is megcsonkítani, mint a szemközti mélygarázs videóját, amelyet nem sikerült a rendőrségnek eltussolni. Magam mentettem meg.
