Avi/ujkelet.live
A háború 495. napja: Az elmúlt napokban tanúvallomások érkeztek a Hamász terrorszervezet fogságából szabadultaktól a hátrahagyott túszokról.
A tanúvallomások az elmúlt hónapok során összegyűjtött hírszerzési adatokkal kombinálva világosabb, bár néha aggasztó képet nyújtanak a családoknak szeretteik állapotáról.
A tanúvallomások egy része hónapokkal ezelőtti találkozókra hivatkozik, és a vannak olyan családok, akik életjelet kaptak a szabadult túszoktól, és úgy döntöttek, hogy nem fedik fel a kapott információkat.
Matan Angreszt őrmester
Anat, Matan édesanyja szerdán a 12-es csatornának nyilatkozva: ,,Bizonyítékot kaptunk arra vonatkozóan, hogy életben van, és nehéz körülmények között tartják fogva.”
Anat azt mondta, hogy hallották, hogyan bántalmazták Or Levyt, akinek az esetében a Hamász ragaszkodott ahhoz, hogy katonaként definiálja, és félelmük a bántalmazástól és a kínzástól Matan kapcsán, csak nőtt.
,,Égési sérülésekkel rabolták el a tankból. Súlyos kihallgatásokon esett át, ezt láttuk az arcán a videón, amit úgy döntöttünk, hogy mégsem teszünk közzé. Hallottuk, hogy nehéz körülmények között tartják ott, mert katona, és nem tudjuk, milyen hosszú távú következményei vannak ennek a sérülésnek, nem tudjuk, hogy van-e egyáltalán ép testrésze. Súlyosan megsérült, nehéz körülmények között tartják fogva, és bántalmazzák. És a kormány szempontjából ez nem humanitárius [kategória].”
Matan a 21. életévét a Hamász fogságában töltötte be.
Joszef-Chaim Ohana
Az elmúlt napokban kapott egyik életjel a 24 éves Joszef-Chaim Ohanára vonatkozik, akit a Nova fesztiválon ejtettek túszul. A mészárlás napján ő és a bulin tartózkodó barátai segítettek a sebesülteknek, és átadták őket a mentősöknek, mígnem elfogták a terroristák.
Elkana Bohbot
Elkanát túszul ejtették a Nova fesztiválon, miközben segített evakuálni a résztvevőket. Édesanyja szerint Or Levyt egy év és két hónapig tartották fogságban fiával együtt. ,,Nagyon izgatottak vagyunk” – nyilatkozta ma a 12-es csatornának. ,,Régóta vártunk erre a jelre. Együtt voltak. Megtudtuk, hogy üzenetei vannak számunkra, és várjuk, hogy találkozzunk vele. Jelenleg annyit tudunk, hogy Elkana él, és haza kell térnie.”
,,Ez adott nekünk egy kis megnyugvást, de még mindig aggódunk” – tette hozzá. „Amikor hallasz a fogság körülményeiről, nem könnyű. Nem sok részletet kaptunk, és megértjük, hogy a szabadultaknak időt kell adni, hogy felépüljenek és visszatérjenek önmagukhoz.”
Nimrod Cohen
Viki Cohen, Nimrod Cohen katona édesanyja a 103FM-nek azt nyilatkozta, hogy a család életjelet kapott az egyik hazatért túsztól, aki 8 hónappal ezelőtt a fiával volt. ,,El tudta mondani, hogy rossz mentális és fizikai állapotban van, és már haza akar térni. Bízott a családjában, hogy mindent megtesznek, hogy hazahozzák. Jelenlegi állapotáról nem tudunk.”
Omri Miran
Omri Miran családja, akit Nahal Oz kibucból raboltak el, elárulta, hogy életjelet kaptak róla. A közelmúltban szabadultak látták őt a fogság alatt. Családja azonban világossá tette, hogy a kapott információ tavaly júniusi, és a hazatért túszok közül senki sem látta őt azóta.
A Gázában fogva tartott 76 túsz közül 36-ot hivatalosan halottnak nyilvánítottak.
A múltban kötött alkuk: A szélsőjobboldali Vallásos Cionizmus elnöke, Becalel Szmotrich pénzügyminiszter hétfőn legitim álláspontot képviselt a túszügylet második szakaszával szemben. Azt állította, hogy ez egy vörös vonal átlépését jelenti, ahol Izrael politikai engedményeket tesz a túszok visszatéréséért cserébe. Szmotrich szerint a következő az lesz, hogy Irán elrabolja a világban utazó zsidókat, és szabadon bocsátásukért cserébe mentelmi jogot követel nukleáris programja tekintetében.
Történelmileg, és ez talán sajnálatos, Izrael engedett az izraelieket elrabló terrorista szervezetek követeléseinek, nem lévén más mód a szabadon bocsátásukra.
Az első ilyen eset 1968-ban volt, amikor egy El Al repülőgépet eltérítettek Algírba. Levi Eskol miniszterelnök engedett a géprablók követeléseinek, és a 13 izraeli túszért cserébe 24 terroristát engedett el.
Egy évtizeddel később, 1979-ben Menachem Begin miniszterelnök precedenst teremtett, amikor 74 terroristát engedett szabadon Avraham Amram katonáért cserébe, akit túszul ejtettek Libanonban. Néhány évvel később, 1983-ban az ár már több ezerre nőtt: az első Dzsibril-alkuban Jichák Samir miniszterelnök 4600 terroristát engedett el hat Nachal katonáért, akiket elraboltak Libanonban. Samir nem volt egy szelíd és alkalmazkodó típus, de ő is a túszok kiváltása mellett döntött szemben a nem szabad megadni magunkat a terrornak opcióval.
És ez azóta is folytatódik. Még Binjámin Netanjahu miniszterelnök is, aki a „Hogyan győzzük le a terrorizmust” című könyvében kijelentette, hogy túszhelyzet esetén nem szabad engedni, és erőt kell alkalmazni, végül 1027 foglyot engedett ki, köztük olyan gyilkosokat, mint Jechíje Szinwar, cserébe egyetlen katonáért, Gilád Salitért 2011-ben.
,,Az az ethosz, hogy ne engedjünk azoknak a terrorista szervezeteknek, amelyek túszokat ejtenek, hogy ne ösztönözzék a következő túszejtést, az Egyesült Államok óriása számára megfelelő, de kevésbé a közösségi Izrael számára, egy olyan nemzet számára, amely folyamatosan az életéért küzd, és nap mint nap nem zsoldosokat, hanem sorkatonákat küld a csatatérre” – jegyezte meg Alon Ben David, a 13-as csatorna biztonsági szakértője.
,,Ezért Izrael – Szmotrich állításával ellentétben – politikai engedményeket is tett a túszok hazahoztala érdekében. 1974-ben, az Egyiptom és Szíria felett aratott megsemmisítő katonai győzelem után Izrael aláírta a haderők szétválasztási egyezményét, amelyben nemcsak a Jom Kippuri háborúban elfoglalt, hanem a háború előtt birtokolt területekről is lemondott – hogy hazahozzák Szíriából és Egyiptomból a fogságba esetteket, akik a Gázába hurcoltakhoz hasonlóan súlyos kínzásoknak voltak kitéve.”
,,Szmotrich arra figyelmeztet, hogy az engedés zsidók halálához vezet szerte a világon, és ez az a pillanat, amikor emlékeztetni kell arra, amit az általa megszavazott nemzetállam-törvény kimond: ‘Az állam arra fog törekedni, hogy gondoskodjon a zsidó nép tagjainak biztonságáról, akik zsidóságuk vagy állampolgárságuk miatt bajba vagy fogságba kerülnek.’ Október 7 túszai nem az Air France járatára szálltak fel, és nem is azért utaztak, hogy kétes ügyletet kössenek Dubaiban. Többnyire izraeliek, akiket aznap elraboltak otthonukból, amikor Izrael Állam és az Izraeli Védelmi Erők nem volt ott, hogy megvédje őket.”
The post Életjelek és a múltban kötött túszalkuk árnyéka first appeared on Új Kelet Live.
