Avi/ujkelet.live
A háború 500. napja: Ma van az 500. napja, hogy több ezer terrorista a Hamász terrorszervezet irányításával Gázából áttört a határkerítésen, hogy a közeli izraeli közösségekben gyerekeket, nőket, férfikat és időseket mészároljon le és több mint 250 túszt ejtsen.
A fogság 500. napján 73 túsz túsz van Gázában, 36-ot hivatalosan halottnak nyilvánítottak.
Iair Horn, Szása Trufanov és Szagui Dekel-Chen tegnap ébredtek először szabad emberként. Szagui először ölelhette meg lányát, Sahart, aki a fogságban született, Szása újra találkozott családtagjaival, akiket az előző megállapodás során szabadon engedtek, Iair pedig már megtekintette szeretett csapata, a Hapoel Beerseva legutóbbi meccsét.
Tegnap este a 13-as csatorna idézett a három férfi vallomásaiból. Iair és Szagui csoportját alagutakban tartották fogva. Iair az alagutakat keskenynek és alacsonynak írta le, ami megnehezíti a járást vagy az állást. Azt is elmondta, hogy találkozott testvérével, Ejtannal, aki még mindig Gázában van, de őrei megparancsolták neki, hogy ne beszéljen vele. A terroristák fizikailag bántalmazták a túszokat, megkorbácsolták és botokkal ütötték őket. A túszok éheztek, és fogyasztásra alkalmatlan ételt kaptak.
A terroristák megszállottan próbáltak részleteket szerezni a három férfi katonai szolgálatáról, és megkínozták őket, hogy információszolgáltatásra bírják őket. Ezenkívül szándékosan éheztették őket, és azt mondták, hogy a terroristák tisztában voltak azzal, hogy mi történik Izraelben, és a miniszterek és a képviselők nyilatkozatait felhasználták a túszok mentális bántalmazására. Szása a fogságban megértette, hogy a túléléshez kommunikálnia kell az őt fogva tartott terroristákkal, így gyorsan megtanult arabul. Egyedül tartották fogva, és igyekezett megőrizni a rutint és a józanságot, imák által erősítette hitét.
Avital Dekel-Chen, Szagui felesége tegnap a következőt nyilatkozta: ,,Az egész időszak alatt azt mondtam magamnak, hogy ha van valami, ami győzedelmeskedhet ebben a történetben, akkor az a szerelem és a kapcsolatunk. Amikor visszatért, rájöttem, hogy ez mennyire igaz. Október 7. óta nem látott napvilágot, és nem tudta, mi történt velem és a lányokkal. A szabadulása előtti napon tudta meg, mi történt velünk. Minek köszönhetően sikerült kitartania? A szerelemnek köszönhetően.”
Egy másik szabadon engedett túsz azt nyilatkozta a 12-es csatornának, hogy kemény körülmények között tartották fogva, kihallgatáson és kínzáson esett át. Megsebesült, és kórházak, alagutak és búvóhelyek között mozgatták. Félt az izraeli bombázástól, és egy alkalommal ő és a többi túsz egy olyan épületben voltak ami összeomlott, és ,,csodával határos módon” túlélték.
A 12-es csatorna arról is beszámolt, hogy Eli Sarabi, aki két héttel ezelőtt szabadult, azt mondta a még Gázában fogva tartott Alon Ohel családjának, hogy Elijah Cohennel tartják fogva, és mindketten súlyos állapotban vannak. Mindketten megsebesültek és éheznek, és hozzátette, hogy fogvatartóik a jelenlétükben esznek, hogy kínozzák őket. Leláncolva tartják őket egy sötét alagútban, miközben fogvatartóik folyamatosan őrzik őket.
A jelentés hozzátette, hogy egy nemrég szabadult túsz azt mondta a fogságban lévő Elkana Bohbot családjának, hogy megsérült, és többnyire egy alagútban tartják fogva 30 méterrel a föld alatt. Az alagút penészes, és nehéz lélegezni benne, különösen az asztmás Bohbot számára.
A szabadon engedett túsz szerint, akinek a nevét nem hozták nyilvánosságra, őrzőik azzal fenyegettek, hogy lelövik őket, ha az izraeli erők mentőakcióval próbálkoznak. Elmondása szerint a túszok hetente egyszer nézhették az Al Dzsazírát, ahol Bohbot látta a képét egy izraeli téren, ami mélyen meghatotta. Minden ünnepet megtartottak a fogságban és böjtöltek Jom Kippurkor.
Ohad Ben Ami, aki kilenc nappal ezelőtt szabadult a Hamász fogságából, elmondta Jichák Herzog elnöknek, hogy milyen szörnyű körülmények között tartották, és kérte, hogy az izraeliek menjenek az utcára a túszok támogatására.
„Hatan voltunk, szörnyű körülmények között éltünk hat négyzetméteren” – mondta. „Aggodalmam és vágyam, hogy minden barátom visszatérjen.”
„Izrael kormányához és népéhez fordulok: Menjetek tovább, menjetek ki, harcoljatok. Senki sem ülhet otthon a tévé előtt és remélheti, hogy valaki elvégzi helyette a munkát. Mindannyiunknak ki kell mennünk.”
,,Abban a pillanatban, amikor tudtuk, hogy [a tüntetők] harcolnak értünk, és azt akarják, hogy hazatérjünk, ez adott minden erőt és megerősített minket. Nem tétlenkedhetünk, egy percig sem maradhatunk csendben. Nem leszünk csendben és nem tétlenkedünk.”
Ben Ami az izraeli katonákhoz is szólt: „Amikor ott voltunk a föld alatt, 30 méterrel a föld alatt, mindig tudtuk, hogy fent vagytok, kerestek minket, és mindent megtesztek, hogy megtaláljatok minket.”
The post 500 first appeared on Új Kelet Live.
