ujkeletlive

Az ellenzék által kezdeményezett Állami vizsgálóbizottság felállítása az október 7-i kudarc ügyében plenáris vitaülés, amelyen a miniszterelnök részvétele kötelező volt, már eleve azzal indult, hogy a Kneszet-gárda erővel akadályozta meg a gyászoló családok bejutását az ülésre.

A parlamenti őrség egy korábban történt zavargásra hivatkozva a jelenlévők számát mindössze 15 – eleve szelektált vendégre korlátozta, továbbá az elnök – Amir Ohana [Likud] helykorlát miatt utasította el az érintett családok belépésre vonatkozó kérését.

Az Ohana szerint végül megoldódott válság után, az ülés a miniszterelnök jelenlétével, meglehetősen feszült hangulatban, de végül megkezdődött. Noha a Kneszet meghallgatás az állami vizsgálóbizottság és a Szimchát Tóra-i mészárlások körülményeinek tisztázása ügyében került napirendre, és ilyen esetben a miniszterelnöknek kötelező válaszolni a hozzá intézett kérdésekre, Binjámin Netanjahu beszéde során – kétszer is felszólalt, nagyjából egy percnél tovább nem volt hajlandó foglalkozni a vita témájával.

Közel 500 nap gázai kínzás után hazatérő Jarden Bibasz azzal szembesült, hogy a szintén október hetedikén elhurcolt feleségét Sirit, és két kisfiát, Arielt és Kfírt a terroristák brutális körülmények között meggyilkolták. 

Családját elvesztő Jarden levélben fordult a miniszterelnökhöz, amelyet a tegnapi Kneszet-meghallgatáson Chili Tropper [Nemzeti Tábor] olvasott fel, arra kérve, hogy állítson fel állami vizsgálóbizottságot, vállaljon felelősséget a 2023. október 7-i kudarcban való részvételéért, és látogasson el Nir Ozba, ahova Netanjahu a mészárlások óta eltelt több mint másfél év alatt egyszer sem volt hajlandó elmenni.

Jardent Bibasz levelében hangsúlyozta, hogy Ariel és Kfir „ártatlan és tiszta gyerekek voltak, akiket elraboltak otthonukból, és fogságban meggyilkoltak. Meg lehetett és meg kellett volna őket menteni,” – majd részletesen leírja, hogyan foglalták el a gonosz terroristák Nir Ozt, „a családomat és engem felfoghatatlan kegyetlenséggel hurcoltak el otthonunkból Gázába. Azon az átkozott reggelen az állam nem volt Nir Ozban. Csak helyi hősök voltak – a készenléti gárda tagjai, és bátor harcosok, akik mindent megtettek, ami tőlük tellett, és az életükkel fizettek. És ma, 514 nappal később – visszatértem Gázából egy felfoghatatlan valóságba, ahol egy nap alatt kellett eltemetnem az egész családomat. Senkinek sem kívánom ezt a szörnyű rémálmot,” – tette hozzá, ugyanakkor, hangsúlyozta – „a szörnyű fájdalom ellenére, ebben a pillanatban arra kérlek, állj meg – még nem jött el a bosszú ideje. Ebben a szakaszban kötelességünk azonnal visszahozni a testvéreinket, köztük a legjobb barátomat, David Cuniót és testvérét, Arielt. David az első osztály óta a barátom, a szomszédom a kibucból, aki a Hamász alagútjaiban rohad. Tudom, hogy már soha nem fogom megölelni a gyerekeimet, és a feleségemet. De Emma és Juli – David lányai, akiket szintén Gázába hurcoltak, amikor még csak 3 évesek voltak – várják, hogy megöleljék őt. A felesége, Saron megérdemli, hogy megölelje őt.”

„Miután visszahozzuk Davidot és az összes túszt, én leszek az első, aki támogatni fog minden akciódat a Hamász megsemmisítésére. Nir Oz lakosaként tudom, hogy le kell győznünk a Hamászt, mert különben nem lesz biztonságunk, de mindig meg kell őriznünk az élet szentségét, a halottak tiszteletét, és senkit sem szabad hátrahagynunk, különben önmagunkat veszítjük el.”

„Miniszterelnök úr, 514 nap, és éjszaka telt el, Ön és kormánya még mindig nem vállalt felelősséget. Az állami vizsgálóbizottság felállítására irányuló követelés olyan követelés, amely mögött Izrael népe egységes – Izrael állampolgárainak 83%-a, valamint az Októberi Tanács 1500 családja, köztük én is, ezt követeli. Célja nem a személyes üldözés, hanem a tanulságok levonása a következő katasztrófa elkerülése érdekében.„

„Miniszterelnök úr, felszólítom Önt – egyesítse Izrael népét, adjon megnyugvást a lelkünknek, teljesítse a nép és a családok akaratát. Még ma jelentse be egy állami vizsgálóbizottság felállítását, amely megerősíti Izrael biztonságát, megakadályoz egy újabb katasztrófát, és választ ad nekem és egész Izrael népének arra, hogyan történhetett meg, hogy a kilenc hónapos Kfirt és a négyéves Arielt édesanyjukkal, Sirivel együtt felfoghatatlan kegyetlenséggel elrabolták és meggyilkolták? Hogyan jutottunk abba a helyzetbe, hogy a biztonsági szobában és töltött hosszú órák alatt senki sem jött, hogy megmentsen minket?”

„Állandóan arra gondolok, és sajnálom, hogy nem vigyáztam jobban a feleségemre, és a gyerekeimre. Ez belülről felemészt. És csak egy fegyverem volt, és én egy egyszerű polgár vagyok egy csendes kibucban. Gondolnak erre? Önöknek is nehéz napokat és éjszakákat átélni anélkül, hogy súlyos felelősségérzetük lenne a történtek miatt? Képesek ezt hangosan és világos szavakkal kimondani? Olyan sok civil kér bocsánatot. Olyan kevés politikus kér bocsánatot. Olyan sok civil és harcos vállal felelősséget. Olyan kevés kormánytag vállal felelősséget. A nővérem, Ofri temetésen elhangzott mondatával nagyon tudok azonosulni: ‘a bocsánatkérés felelősségvállalást és kötelezettséget jelent arra, hogy másképp cselekedjünk, tanuljunk a hibákból. A bocsánatkérésnek nincs értelme, amíg a mulasztásokat ki nem vizsgálják, és minden tisztségviselő nem vállalja a felelősséget. A mi katasztrófánknak, mint népnek és mint családnak, nem kellett volna megtörténnie, és nem szabad, nem szabad, hogy újra megtörténjen.„

A felolvasás végén Tropper odament Netanjahuhoz, és át akarta adni neki a levelet, de a miniszterelnök figyelmen kívül hagyta, és folytatta a beszélgetést Slomo Karhi miniszterrel, illetve Saren Haszkel képviselővel, mígnem a levelet elé rakták az asztalra.

Az ülésen végül felszólalt a miniszterelnök miközben a karzaton helyet foglaló gyászoló családok hátat fordítottak neki, beszédét a távolságtartás előadásának nevezték.

Netanjahu mindössze egyszer említette a jelenlévőket, mint „az elraboltak családjai,” ami plenáris ülés központi témáját illeti, pedig kijelentette, hogy az állami vizsgálóbizottság felállítása felesleges, mert „már előre ismert következtetésekre jutna,” helyette egy olyan vizsgálóbizottságot javasolt, melynek tagjait saját maga és kormánya nevezne ki, azt állítva – „szeretném elmondani, hogy létfontosságú és elengedhetetlen mélyrehatóan kivizsgálni mindazt, ami október 7-én, és azt megelőzően történt. Én ezt támogatom, de ennek a vizsgálatnak a nép többségének vagy egy elsöprő többségnek a támogatását kell élveznie. Ezért követeljük egy objektív, kiegyensúlyozott vizsgálóbizottság felállítását – olyat, amely nem politikailag elfogult, és amelynek a következtetései nincsenek előre megírva. Nem egyoldalú testületet, amely kizárólag a politikai spektrum egyik végén helyezkedik el. Azt hiszitek, hogy gyerekek vagyunk? Egy valódi, objektív, pártatlan vizsgálatot akarunk. Az emberek az igazságot követelik – mi is az igazságot követeljük. Egy olyan bizottságot akarunk, amely mindent alaposan és elfogulatlanul kivizsgál, és így is lesz,” – mondta, figyelmen kívül hagyva a Jarden Bibasz által is említett többséget, miszerint – „Izrael állampolgárainak 83%-a, valamint az Októberi Tanács 1500 családja, köztük én is, ezt követeli.”

A miniszterelnök beszéde többször is kiabálásba fulladt, többek között a hivatalának visszaéléseit feltáró Katargate említése közben, amelyet Netanjahu „a kabinetülésekről és biztonsági megbeszélésekről kiszivárgott súlyos információkra” hárított, és követelte, hogy  „vizsgálják ki Kariv képviselő [Demokraták] törvénytelen szivárogtatását a Külügyi és Védelmi Bizottság titkos üléséről…követelem, hogy vizsgálják ki Jáir Golan [Demokraták] bujtogatását a katonai szolgálatmegtagadásra,” – hárította a felelősséget az ellenzékre, teljesen alaptalannak és abszurdnak nevezte a vádakat, annak ellenére, hogy megalapozott gyanú miatt a Sábák és rendőrség vizsgálatot indított az ügyben.

Emellett, Netanjahu a médiát is támadta, mondván „a hivatalnoki réteg politikai fegyverként való használata a jobboldali kormány ellen a média támogatásával, botrányos, és súlyos csapás a demokráciára.”

Összességében, az Állami vizsgálóbizottság felállítása az október 7-i kudarc ügyében összehívott parlamenti vita során a koalíció és miniszterelnök nem vette figyelembe a jelenlévők kéréseit, a gyászoló családok későbbi nyilatkozatai szerint tovább folytatják a harcot, egyaránt követelve az állami vizsgálóbizottság felállítását és a kormány számonkérését.

Roni Esel megfigyelőként szolgált a Nahal Oz-i bázison, október 7-én esett el. A miniszterelnök tegnapi beszédével kapcsolatban édesapja hangsúlyozta – „ez a távolságtartás megnyilvánulása volt, egy beszéd, amely megmutatta mindenkinek, hogy ő mindenki felett áll – ‘én vagyok a legfőbb vezető, aki kimondja az utolsó szót is’. Ami őt illeti, mindent meg fog tenni azért, hogy ne alakuljon meg az állami vizsgálóbizottság, de mi vagyunk a nép polgárai, erősebbek vagyunk a vezetőknél, és kiderül az igazság.”

The post Jarden Bibasz levélben szólította fel a miniszterelnököt a felelősségvállalásra és az állami vizsgálóbizottság felállítására first appeared on Új Kelet Live.