Kiszabadultam, zárójelentéssel a hátam mögött folytatom a gráfolást. Egy hetes kényszerszünet után ismét a gépemen pötyögök. Nem volt könyű a kórházban, a műtét előtt várakozás ideján sötét gondolatok kavarognak a fejünkben. Hiszen nincsen az a bíztosító aki ilyenkor szerződne velünk.
Anélkül, hogy belemennék a részletekbe elárulom egy az úgynevezett gerincbe való hátbaszúrás kellemetlen, de az követő lábatlanság – jó fél napig úgy érezni mintha oda lettek volna a tappancsaim – nagyon rossz érzés. Az ezzel járó hosszú kötelező mozdulatlanság és a fekvés valóságos kínszenvedés. Közben sem enni sem inni nem szabad. Ettől nagyon paráztam. Végül valami újszerű érzéstelenítést kaptam egy kedves fiatal anesztologus hölgytől. Hihetetlen volt, hátba döfött kétszer is majd felhúzták előttem a zöld paravánt, ne, hogy ellesem a főorvos szakmai fogásait és ne lássam a szemközti falon lévő nagy órát. Megdöbbenésemre volt egy enyhe zsibbadás, de ennek ellenére akár bábozhattam is a lábaimmal. Báboztam is, ha már figyelmeztettek, nem beszélni és ha tüsszögni kell előre szóljak. A lézeres műtőkés nem játék mint akárcsak az erdélyi barnamedve. Így aztán kussoltam, s magamban számoltam a lézeres szúrásokat meg a csípkedő manövereket az alhasi tájékomon. A röpke félórás beavatkozás után tartottam, hogy ki bír majd levenni a műtőasztalról, de végül ez is simán megoldodott. A műtősfiú aki ágyastól tologatott fel az operációra egyszerűen áthömpörgetett a bázisomra. Ügyesen csinálta, s kedvemért megoldotta, hogy a menetíránnyal szembe feküdjek elkerülve a szédülést.
Az út innen már a megfigyelőbe vezetett ahol péntektől hétfőig olyan volt mint egy valóságshow. Kamerák nélkül. Tulajdonképpen a növérpult mögötti kórtermekben nagy üvegablakok mögött lábadoztunk . Szuper ágyakon, bárhová fordultam gombnyomásra emelkedett süllyedt a matrac vagy a fejem mögötti dőlésszöget fokonként állíthattam. Közben szórakozásképpen megfigyelhettem a nővérek amolyan örökmozgók. Ha nem a pirulákat szortirozták lázat mértek, telefonálgattak és ha villogtak a vészhívók szobáról szobára rohantak. Bekötötték az infuziókat, vért vettek és ki -be vették a branülöket és még arra is figyeltek ki milyen színű a vízelete az ágy szélén lógó műanyag ridikülben. Ha megtelt lecsapolták. Szerintem kevés ilyen munka van ahol megállás nélkül kell valamit tenni, hol ágyat húzni vagy ellenőrizni Lajos bácsi cukrát esetleg utánanézni Marika néni bevette e a kiszekrényére kikészített gyógyszereit. Minden tiszteletem ezeké a nőké.
Volt egy reggel amikor késett a reggeli – hogy, hogy nem a számítógép elromlott – ezzel magyarázták. Különben kijelenthetem , hogy a kórházi koszt kiváló és változatos. Nem tudom, hogyan csinálják , a lényeg egy ágyban heverésző betegnek bőséges adagok járnak. Igaz, megesett, szobatársammal közösen sem tudtuk eldönteni mit kaptunk, mit eszünk de jó volt a brokkolis, kurumplis főzelék. Kreatív recept alapján készülhetett. Ki kell dicsérnem azt a pékséget, amelyik kettesével csomagolja a kenyérszeleteket. Teljes kiőrlésű, maásnapra sem szárad ki és nagyon finom. Ha tudnám hová szállít szériában ez a sűtőde vevőjük lennék.
Ennyit mentegetőzésként , miért is nem frissült egy pár napig a szantograf portálom.
