Kedves Olvasóim, barátaim és ellenfeleim,
Ma például ezt a személyre szóló levelet kaptam a hatóságtól.
„Tisztelt Szántó István úr !
Az info@szantograf.hu e-mail címről 2025. év 04. hó 28. napján a Borsod-Abaúj-Zemplén
Vármegyei Főügyészségnek, Miskolci Törvényszéknek és a Miskolci Rendőrkapitányságnak
küldött beadványával kapcsolatban tájékoztatom, hogy az abban leírt cselekmények
vonatkozásában korábban már több alkalommal is elbírálásra kerültek a feljelentései.
Így az azonos
tartalommal küldött újabb beadványokat új feljelentésként elbírálni nem lehet, ezért sem nyomozás
elrendelésének, sem a feljelentés elutasításának nincs helye, ezért beadványa hatóságunknál
irattározásra kerül.
Miskolc, időbélyegző szerint.
Daragó Tamás r. alez
mb. vizsgálati osztályvezető”
Értékelem, hogy legalább a megszólításból nem hiányzik a tisztelt megnevezett.
Tisztelt Osztályvezető úr,
Sajnálom, hogy a válasza egyáltalán nem fedi a valóságot.
Sőt ez önmagában az igazságszolgáltatás megcsúfolása, gúnyrajza.
Számomra egyetlen eszköz Önökkel szembe a nyílvánosság, a valóság feltárása. Engem az elítélésem óta soha nem hallgattak meg és nem kértek fel a bizonyítékaim előterjesztésére és ami a legszomorúbb már a rendőrségi nyomozás soán is elmulasztották a szembesítést az egyes számú névtelennek mondott Soltész Krisztina felbujtott tanúval. Így aztán a bíróságon sem tudhattam meg, hogy a hölgy egy olyan régi ismerösöm élettársa, akivel együtt járt az események idején a posta előtt. Párja első telefonálásomra elárulta mire odaértek a sarokra már a földön feküdtem sokkos állapotban a novemberi járdán hátrabilincselt kézzel és a hátamon térdelt a két egyenruhás. A vármegyén ezt a hazudós hölgy társa megerősítette mint, ahogyan a nekem írott levelében is. Hozzátéve, ezt meccset a párjával játszam le. Megfeledkezve arról, hogy a mentőkörülmény elhallgatása is súlyos bűncselekmény mint, ahogyan a tanúskodás pedig törvényes kötelezettség.
Az immár eltelt hat év során a városi kapitányságon egyszercsak lehetőségünk nyílt az ügyvédemmel, hogy kimerítő feljelentést tegyünk. Másnapra az ügyet magához rendelte a vármegye.
Majd ismét tavaly szeptemberben az ügyvédemmel tehettünk feljelentést a vármegyén egy pénteki délelőtt, hétfőre a velünk konzultáló százados eltünt. Kiderült nem is ott dolgozik és már nem is akart semmire emlékezni.
A beadott bizonyítékokat nem találták elegendőnek és amit leginkább sérelmezek eszükbe sem jutott a szembesítés.
A rendőröknek aligha kell elmagyarázni , e nélkül nem jutunk előbbre.
Ha nem kérdezik meg a Búzásné Faragó Editet, hogy miként gondolta a tanúk megrendelését a sértettől a rendészet vezetőjétől és nem látott e semmi furcsaságot a két személy vallomása hallattán. Egyáltalán milyen részrehajló diszkriminativ eljárás az, hogy a gyanúsított ellen a sétettektől rendel rágalmazókat.
Nem érdemes felsorolnom , hogy ezek miket állítottak rólam, hiszen mindannyiuk vallomása ellentétes volt még a támadóim meséjével szembe is.
Volt két megalázó helyszíni bizonyítási kisérlet a posta előtt, nyílvánosan amelyre a városi kapitányság legjobb emberei vonultak ki kiváncsságból. Itt a támadóm kijelenti ő bizony lefogta a felkarjaimat és e közben nyugodtan elővettem a pisztolyomat majd vissza cipzároztam a zsebembe. Micsoda erős hít kell ahhoz, hogy ezt valaki gondolkodás nélkül elhiggye. Tóth Tamás pedig még a tárgyaláson is cáfolta, semmilyen lelövéssel való fenyegetést nem hallott. 
S, mot hab a tortán maga a támadóm levélben megírta, ki volt a felbujtó, s állítja rajtunk kivül senki nem volt ott. Hogy mi történt azt csak hárman én és a két rendész tudhatja. Hiába olvasta el ezt már az ügyész és a rendőr eszükbe nem jut rákérdezni, most ezekután mikor hazudott a nyomozáskor vagy most.
Ilyenkor bárhol a civilizált világban beidézik a levélíróját és meghallgatják az általam megjelölt tanúkat, akik bizonyítják kinek az utasítására és miért kaptak utasítást a támadóim bevédésére.
E helyett jöhet a daráló, az irattár.
Leszarják, hogy mit mondok, mit mondanak. Sebaj az igazságot tudók közül néhányan már elhunytak, ha én is feldobom a bakancsomat megyugodhatnak a rend vagy a rendetlenség szolgái. Jómagam, aki az önkéntes rendőri csoportvezetőségtől eljutottam a polgárőrség alapító tagságáig mindig is mélyen tiszteltem a szolgálunk és védünk intézmény munkatársait. Felnéztem rájuk és most is elismeréssel adózom az egyenruhás rendőrök munkájának. Csak azt tudnám, hogy azok akik kilógnak a sorból hogyan képesek ilyen esetekben elszámolni a lelkiismeretükkel és miért nem akadnak olyan vezetők akik számonkérik rajtuk a szolgálati esküjük minden tételét.
Címképen Szabó Krisztián aki már felfedte az igazságot – középen Búzásné a rendőr volt vizsgáló aki három napig kószál a Hősök terén és nem veszi észre a mélygarázs külső kameráját amely pontosan a posta elé lát.
