Világéletemben szerettem piacozni.
Gyerekként ki nem hagytam volna, hogy ne kisérjem el Édesanyámat. Aki igazában a Búza téri platzon érezte jól magát. Mindig ismert minden árust, kofát és kilencvenen túl is elemében volt ha alkudozhatott. Elvégre a bolt és a piac között éppen ez a lényeges különbség. Mamámnak szórakozás volt a piacozás.
Magam is megörököltem ezt az életérzést. Szerencsémre kánikulásban és hóban is van küldetésem , családi megbízás erre arra amire megbízást kapok. Mostanában cseresznyében utaztam, annak ellenére, hogy a kertünkben egy 10 méteres fa szinte ontja a pirosló gyümölcsét. Ám a helyből elérhető harapnivaló gyorsan elfogy jómagam meg már nem mászom létrára, hadd mezgereljenek a madárkáink.
Ma sem hagytam ki a városunk legnagyobb piacát. Alig hittem a szememnek, ismét volt fekete cseresznye még azt németes nevű mellett szomolyait is kínáltak. Dél körül is még csaknem három ezer forint volt kilója. Magam szórakoztatására mindig elsütöm a poént – a kukacot külön zsákba kérem. Jut eszembe most olvastam nem árt a kukacevés , ne finyáskodjunk ez a kis gusztustalan féreg amolyan fehérje pótlék, nem betegít meg. Másik, időnként megkérdezem, chilei e a cseresznye. Rá kellett jönnöm, az árusok nem nagyon tájékozottak a régmúlt politikai csatározásaiban. Nem emlékeznek Torgyán Józsi bácsi Kisgazda pártelnök és parlamenti szórakoztató beszámolójára. Ő volt az aki a déle amerikai hivatalos közpénzes körútját azzal indokolta, hogy óriási problémát sikerült megoldania – amikor nálunk hiánycikk a cseresznye télidőben a mandarin és a banán mellett friss chilei cseresznyét ropogtathatunk. Azóta sem ettem ilyen egzotikus bogyós gyűmölcsöt. Lassan mindenki elfeledkezik erről a projektről, lásd így múlik el a világ dícsősége.
Ma sikerült néhány csemege kukoricára szert tennem – mondom csövenként 600 forint. Vajon mennyi lehet főve a Balaton partján? Kaptam egy termetes dinnyét, egy cikket kilónként 547 forintért. Kérdeztem engedne e hét forintot és megkóstolhatom e. Nem kaptam egy nyesedéket sem viszont komolyan vette az üzleti ajánlatot mert úgy dobta a mérlegre, hogy kétszer annyi súlya legyen. Megjegyeztem, ha a család nem tartja elég édesnek a maga lelkén szárad az engem ért blama. Sebaj van ott elég hely válaszolta a kedves hölgy.
Sárgabarack a kedvencem. Leheletszerűen megnyomtam egyet, megtapasztaltam ehető. Máshol kőkemény volt. Próbáltam válogatni, megtiltották – nekem sírta el az árus neki mindet el kell adni. Pökhendien válaszoltam szerencsés vagyok nekem viszont nem kell bármit megvennem. Így aztán még egyet pislogtam egy a képen is látható magnak is apró barackocska is bekerült a zsákmányba. Ettől függetlenül mondom ha tehetem holnap is kimegyek a piacra, a Búzára oda ahol még babakocsival is kijártam.
