ujkeletlive

Tűzszünet, és szokatlan Trump fenyegetőzések

Az Izrael által június 13-án indított Felkelő Oroszlán iráni nukleáris képességek felszámolására irányuló hadművelet záróakkordjaként ráerősített amerikai akció után alig két nappal Donald Trump elnök váratlanul a felek közötti közös megegyezésen alapuló tűzszünetet jelentett be. Az elnök deklarálta az izraeli-amerikai közös győzelmet Irán felett, majd ezt követően úgy tűnik, hogy a közel 21 hónapja tartó gázai konfliktus gyors lezárását tűzte ki célul, szokatlan kényszerítő eszközök bevetését is kilátásba helyezve.

Trump alig néhány órával korábbi nyilatkozatát, miszerint gázai túszszabadítási és tűzszüneti megállapodásról fog beszámolni még a héten, Jeruzsálemben ezidáig nem erősítették meg. Az iráni hadművelet előtt is érezhetően zsákutcába jutott gázai invázió, és legújabb fejezete a Gideon szekerei művelet, a teheráni nukleáris fenyegetés elhárítás után ismét napirendre került.

A kormánnyal ellentétben a hadsereg úgy tűnik készen áll a befejezésre. Ejál Zamir vezérkari főnök pedig már jelezte, hogy a jelenlegi harci szakasz a végéhez közeledik, így a hadsereg vezetői politikai döntésre várnak, emellett hangsúlyozva a védelmi erők által legfontosabb célként megjelölt túszok kiszabadításának fontosságát.

A Trump által erőltetett „küszöbön” álló tűzszüneti megállapodást illetően a koalíció politikai tisztviselői azonban akként nyilatkoztak a héber médiának, hogy semmilyen előrelépés nem tapasztalható a Hamássza, közvetítők révén zajló túszalku megbeszélések során, következésképpen Izrael nem is küldött tárgyalókat sem Kairóba, sem Dohába.

A Felkelő Oroszlán hadművelet eufórikus kezdeti napjaiban a sajtónak nyilatkozó Netanjahu, akkor még azt állította, hogy az iráni fenyegetés felszámolása után egyenesen következni fog a Hamász végső összeomlása, emellett hozzátéve, hogy az elnök különmegbízottja Steve Witkoff által megfogalmazott vázlatban új lehetőségeket fedezett fel, ami végül a túszok kiszabadítását fogja eredményezni.

Két héttel az iráni harcokat követően a miniszterelnök azonban nem tért vissza korábbi ígéretéhez, és a név nélküli politikai nyilatkozatok akadályaként változatlanul a Hamász rugalmatlanságával indokolják a tárgyalások kudarcát, azaz a terrorszervezet továbbra is ragaszkodik a háború befejezéséhez és az izraeli hadsereg kivonásához az övezetből, amely feltételeket Netanjahu és két koalíciós partnere Becalel Szmotrich [Vallásos Cionizmus] pénzügyminiszter és Itamar Ben-Gvir [Ocma Jehudit] nemzetbiztonsági miniszter változatlanul elutasítanak.

A kormány más tagjai, például a Jahadut HaTora frakció képviselője Mose Gafni a túszok kiszabadítására és háború befejezésére utaló enyhébb kijelentései mellett, a hozzátartozók és támogatóik részvételével újraindultak a tüntetések.

A miniszterelnök ezidőtájt nem szándékozik döntést hozni, mindinkább Fehér Házi látogatást tervez, ahol reményei szerint Trump hivatalos ünneplés keretében fogja méltatni az iráni győzelmet, legfőképpen az izraeli hadsereg szerepét, és személyes hozzájárulását az ügyben. A Fehér Ház ugyan megerősítette a lehetséges találkozót, az időpontot illetően azonban az elnök úgy tűnik az iráni nukleáris képességek felszámolása mellett, mást is be szeretne jelenteni, mint például a gázai háború végét, és az Ábrahám Egyezmény bővítését, amely különös tekintettel a szaúdi normalizációra, addig még elméleti szinten sem kerülhet szóba, amíg a gázai konfliktus nem rendeződik.

Eközben Trump elnök a felekre gyakorolt ésszerű nyomás helyett, Izrael belügyeihez való szuverén jogát megkérdőjelezve az igazságszolgáltatás felé intézett fenyegetése révén „boszorkány üldözésnek” állítja be Netanjahu korrupciós pereit, és azonnali törlésükre szólítva fel azt állítja, hogy a felesleges jogi folyamatok akadályozzák az iráni és gázai tűzszünetet.

Trump néhány napon belül immár második alkalommal, saját közösségi oldalán ezúttal burkolt fenyegetés formájában közli elvárásait a büntetőeljárások kiiktatására vonatkozóan.

„Szörnyű, amit Izraelben csinálnak Bibi Netanjahuval. Ő egy háborús hős, és egy miniszterelnök, aki mesés munkát végzett az Egyesült Államokkal együttműködve, hogy nagy sikert érjünk el a veszélyes iráni nukleáris fenyegetéssel szemben,” – közli Trump, majd rögtön rátér a lényegre, azt állítva, hogy a miniszterelnök jelenleg is tárgyalásokat folytat a Hamásszal egy olyan megállapodásról, amely magában foglalja a túszok visszaszerzését, ezért nem kényszeríthetik arra, hogy egész nap egy tárgyalóteremben üljön a semmi miatt.

Végezetül, az elnök a sorok között az izraeli katonai támogatás felfüggesztésével fenyegetőzik, amennyiben Izrael nem tesz eleget felszólításainak.

„Az Amerikai Egyesült Államok évente dollármilliárdokat költ, sokkal többet, mint bármely más nemzet, Izrael védelmére és támogatására. Ezt nem fogjuk eltűrni,” – állítja Trump, hozzátéve, hogy „ez nagyban beszennyezi a győzelmünket,” – végül a miniszterelnök elengedésére szólít fel, mondván – „nagy feladat vár rá.”

A három nappal korábbi hasonló üzenet megdöbbenést váltott ki Izraelben, Netanjahu és néhány hozzá közeli politikus azonban nyilvánosan megköszönte a közbenjárást. A koalíció Vallásos Cionizmus frakciójának képviselője, és a Kneszet Alkotmány, Jogi és Igazságügyi Bizottságának elnöke Szimcha Rothman azonban tiltakozását fejezte ki.

Az elnök korántsem vélemény-kampánya minden bizonnyal a miniszterelnökkel összehangoltan történik, miközben Trump nem rejti véka alá céljait: véget akar vetni a gázai háborúnak, ki akarja szabadítani a túszokat, majd normalizációs megállapodást akar kötni Szaúd-Arábiával, illetve ki akarja terjeszteni az Ábrahám Egyezményt a Közel-Kelet más országaira – végezetül pedig igényt tart a Béke Nobel-díjra.

Netanjahu perének törlése win-win következménye, hogy a miniszterelnök megszabadul a felelősségre vonástól, cserébe Trump elvárja a maximális együttműködést.

Emellett, az elnök szavai tükrözik egyedi világnézetét is, azaz a kedve szerinti befolyási övezetekre való felosztást. Oroszország azt tesz, amit akar a saját régiójában, ahogy Kína a saját régiójában, és az USA a saját régiójában. Trump Izraelt egyértelműen befolyási övezete alárendeltjeként kezeli. Bár Netanjahu korábban többször is kijelentette, hogy Izrael nem „vazallus állam,” Trump éles szavai azonban arra utalnak, mintha a zsidó állam máris Amerika protektorátusa lenne.

A miniszterelnök pereinek lezárására utaló törekvésekre korábban is volt példa. Vádalku aláírására irányuló kezdeményezés mellett napirenden volt egy közvetítői eljárásra vonatkozó javaslat is – ám mindkét próbálkozás kudarcot vallott. Az ok minden esetben a miniszterelnök elutasítása volt, mivel például az 1000-es ügy – ami sokkal összetettebb vonatkozású, mint „csak” az ajándékok elfogadása, ugyanis emellett súlyos összeférhetetlenség is fennáll, amely miatt a vádalkunak szükségszerűen tartalmaznia kellene a „közéleti szégyenbélyeg” megállapítását, ami értelemszerűen kizárná a politikai karrier folytatását.

Hasonló a helyzet az elnöki kegyelem esetén, ugyanis Jichák Herzog elnök hasonló feltételekhez kötné döntését a bírósági ügyek alóli felmentésre vonatkozóan.

A miniszterelnök azonban nem hajlandó vádalku kötésére, hasonlóképpen arra sem, hogy beismerje az ellene felhozott büntetőjogi vádak legalább egy részét, és továbbra is indulni akar a választásokon.

Az elvileg hétfőn újrainduló bírósági meghallgatás két hétre való halasztásának kérelmét – összhangban a Trump által idézett rendkívül érzékeny biztonsági tárgyalásokra, a bírák elutasították, bár a meghallgatás idejét csökkentették, és a miniszterelnök kérésére később fogják elkezdeni.

The post Tűzszünet? Trump a katonai támogatás felfüggesztésével fenyeget, ha nem ejtik Netanjahu korrupciós pereit first appeared on Új Kelet Live.