Avi/ujkelet.live
A háború 644. napja, Gáza: Az Izraeli Védelmi Erők és a Sabak belbiztonsági szolgálat szolgálat pénteken bejelentették, hogy a Gázai övezetben a közelmúltban végrehajtott műveletek során likvidálták a Hamász haditengerészeti kommandójának hat magas rangú tagját.
A parancsnokokat a május közepén kezdődött offenzíva során vették célba, a műveletet a haditengerészet, a katonai hírszerzés, a Déli Parancsnokság és a Sabak vezették.
A Hamász terroristái tengeri támadásokat hajtottak végre izraeli csapatok és civilek ellen, és néhányan részt vettek a 2023. október 7-i támadás megtervezésében.
A likvidált parancsnokok: Ramzi Szalah, a haditengerészet észak-gázai parancsnoka; Dzsamal al-Baba, a haditengerészet közép-gázai parancsnoka; Ratab Abu Szahiban, a haditengerészet gázavárosi parancsnoka; Omar Abu Dzsalala, a haditengerészet Khan Junesz-i parancsnoka; Mohammed Qasha, a haditengerészet rafahi parancsnoka; és Ahmad Ali, Abu Szahiban utódja Gázavárosban.
Evakuálás: Az izraeli hadsereg délután evakuálási figyelmeztetést adott ki Gázaváros két zónájára, mielőtt légicsapásokat hajtaná végre a Hamász ellen.
NYT: A The New York Times pénteken egy hosszú cikkben vizsgálta Binjámin Netanjahu miniszterelnök hatalmi helyzetét a 2023. október 7-i Hamász-támadás és az azt követő gázai háború kapcsán.
Íme néhány részlet belőle:
„A háború kulcsfontosságú szakaszaiban Netanjahu döntései tovább nyújtották a harcokat Gázában, mint azt még Izrael magas rangú katonai vezetése is szükségesnek ítélte volna. Ez részben annak volt köszönhető, hogy Netanjahu – évekkel október 7. előtt – nem volt hajlandó lemondani a korrupciós vádak miatt, amivel elvesztette Izrael mérsékeltjeinek, sőt az izraeli jobboldal egyes részeinek támogatását is. A 2020-ban kezdődött, még folyamatban lévő pere óta eltelt években ehelyett törékeny többséget épített ki az izraeli parlamentben szélsőjobboldali pártokkal kötött szövetségekkel. Ez tartotta hatalmon, de sorsát a szélsőséges álláspontjaikhoz kötötte, mind a háború előtt, mind a háború kezdete után.
A koalíciós szövetségesek politikai nyomására Netanjahu a döntő pillanatokban lelassította a tűzszüneti tárgyalásokat, elszalasztva azokat az időszakokat, amikor a Hamász kevésbé ellenezte a megállapodást. Kerülte a háború utáni hatalmi átmenet megtervezését, ami megnehezítette a végjáték felé irányítását. 2024 áprilisában és júliusában folytatta a háborút, annak ellenére, hogy magas rangú tábornokok azt mondták neki, hogy a folytatásnak nincs további katonai előnye. Amikor a tűzszünet felé vezető lendület növekedni látszott, Netanjahu hirtelen jelentőséget tulajdonított olyan katonai céloknak, amelyek megvalósításában korábban kevésbé tűnt érdekeltnek, mint például a déli Rafah város elfoglalása, majd később a Gázai övezet és Egyiptom közötti határ megszállása. És amikor januárban végre megkötöttek egy tűzszünetet, márciusban részben azért szegte meg, hogy koalíciója egyben maradjon.
A késlekedés ára magas volt… legalább nyolc további túsz halt meg a fogságban, ami tovább mélyítette a megosztottságot Izraelben azok között, akik mindenekelőtt a túszok szabadon bocsátásáról szóló megállapodást akarták, és azok között, akik szerint a háborúnak a Hamász megsemmisítéséig kellene tartania. Késleltette a szaúdi megállapodást, és rontotta Izrael külföldi megítélését. Emellett a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészei Netanjahu letartóztatását követelték.
A belső krízis
2023 júliusának végén az izraeli katonai hírszerzés nyugtalanító jelentést készített, amely összefoglalta az izraeli hírszerzés által az elmúlt hónapokban gyűjtött összes elfogott információt. A következtetés lesújtó volt: Izrael komoly veszélyben van. Az országot intenzív belpolitikai zűrzavar rázta meg Netanjahu kormánya által szorgalmazott megosztó terv miatt, amelynek célja az ország igazságszolgáltatása feletti nagyobb ellenőrzés gyakorlása volt. Hónapok óta több százezer állampolgár, köztük egyre több tartalékos katona, csatlakozott a terv elleni heti tüntetésekhez. A jelentés szerint Izrael fő ellenségei – a gázai Hamász, a libanoni Hezbollah és az iráni kormány – figyelik az izraeli társadalomban, és különösen a fegyveres erőkben növekvő megosztottságot. Most ezek az ellenségek titokban megvitatják, hogy Izrael elég sebezhető-e a megtámadásához.
‘A lényeggel kezdem’– írta Amit Szaar dandártábornok, a hadsereg vezető hírszerzési elemzője a jelentést bemutató levelében. ‘Véleményem szerint a belső válság elmélyülése tovább rontja Izrael megítélését, súlyosbítja az izraeli elrettentő erőre gyakorolt károkat és növeli az eszkaláció valószínűségét.’
július 23-ra a tüntetések elérték a tetőpontjukat. Legalább 10 000 tartalékos, köztük számos tartalékos pilóta, akik Izrael repülő hadtestének gerincét alkották, azzal fenyegetőzött, hogy abbahagyja a szolgálatot, ha Netanjahu a parlamentben, a másnapra tervezett szavazással előrelép az igazságügyi átalakítás első részének elfogadásával.
Katasztrófát érzékelve Herci Halevi, az Izraeli Védelmi Erők parancsnoka megpróbálta elérni Netanjahut egy korábban nem jelentett kísérlet során, hogy rávegye a miniszterelnököt Szaar megállapításainak elolvasására. Halevi és más magas rangú tisztviselők, köztük a védelmi miniszter is, hasonló megállapításokat terjesztettek Netanjahu elé az előző hónapokban és hetekben, sikertelenül. Ez volt a negyedik írásbeli figyelmeztetés, amit Szaar küldött az év eleje óta, és mindegyiket figyelmen kívül hagyták. Márciusban Netanjahu még Joav Gallant védelmi minisztert is kirúgta, amiért nyilvános figyelmeztetést adott a növekvő veszélyekről, mielőtt a nyilvánosság nyomására visszavonta a döntését. Ez az új jelentés azonban annyira súlyos volt, hogy Halevi úgy döntött, újra megpróbálja.
A probléma az volt, hogy Netanjahut éppen akkor szállították kórházba. Napokkal korábban elájult. Most pacemakert ültettek be neki egy Tel-Aviv melletti egészségügyi központban. Halevinek nem volt módja elérni őt. Ehelyett rábeszélte Netanjahu vezető katonai tanácsadóját, Avi Gil vezérőrnagyot, hogy vigye a nyugtalanító hírszerzési információkat a miniszterelnök szobájába. Este 8 óra volt, mire a segéd megérkezett – mindössze 16 órával azelőtt, hogy Netanjahu koalíciója szavazott volna a törvényjavaslatról a parlamentben.
Netanjahu pizsamában ült egy asztalnál, fáradtan, de éberen. Gil átadta neki a tábornok levelét, összefoglalva annak tartalmát. De Netanjahut nem hatotta meg. Szövetségének két frakciója a szavazást kiemelt prioritásnak tekintette. A szélsőjobboldali ultranacionalisták, köztük Becalel Szmotrich, a Legfelsőbb Bíróságot akadálynak tekintették erőfeszíteseikben, hogy növeljék az izraeli telepek számát a megszállt Ciszjordániában. Az ultraortodox zsidó tagjai eközben nehezményezték, hogy a bíróság nyomást gyakorolt szavazóik katonai szolgálat alóli mentességének megszüntetésére. Netanjahu nem akarta elidegeníteni ezeket a szövetségeseket a törvényjavaslat leállításával. Támogatásukkal miniszterelnök maradhatott volna. Nélkülük csupán egy korrupcióval vádolt ellenzéki törvényhozó lett volna.
Pillanatokkal később Ronen Bar, a Sabak, Izrael belbiztonsági hírszerző ügynökségének vezetője maga is megpróbált nyomást gyakorolni Netanjahura. Bar napok óta sikertelenül próbálta elérni őt. Tudván, hogy Gil aznap este Netanjahuval lesz, Bar megragadta az alkalmat, felhívta Gil titkosított telefonját, és megkérte Gilt, hogy adja át a készüléket a miniszterelnöknek. Miután Netanjahu bekapcsolódott, Bar közölte vele, hogy az ország ‘válságos ponton’ van, és közvetlen veszéllyel néz szembe. A részletek nem világosak, mondta Bar, de a veszély valós. ‘Háborúra vonatkozó stratégiai figyelmeztetést adok” – mondta. ‘Nem tudom, mikor, és nem tudom, hol, de háborúra vonatkozó stratégiai figyelmeztetést adok.’
Netanjahut ez sem hatotta meg. Évek óta arra buzdította a katari kormányt, hogy küldjön több mint 1 milliárd dollár gazdasági segélyt Gázába, és biztos volt benne, hogy ez a stratégia nyugalmat biztosított számára a területen. Véleménye szerint az izraeli polgári nyugtalanság a sürgetőbb probléma. ‘Foglalkozz a tüntetőkkel’ – mondta Netanjahu Barnak.
Amikor a szavazás másnap megtörtént, az azonnali hatással volt az izraeli közvéleményre. Aznap este további összecsapások törtek ki Netanjahu támogatói és kritikusai között, az egyik esetben lövöldözés tört ki. A tartalékosok elkezdték végrehajtani lemondási ígéreteiket.
Két nappal később a Hamász elkészítette a saját helyzetértékelését. Vezetői évek óta egy nagyobb támadást terveztek Izrael ellen, és most – ahogy azt a Jechíje Szinwar vezette Gázában tartott titkos találkozó jegyzőkönyvében is rögzítették – elérkezett az idő a terv megvalósítására: ‘A megszálló kormány és belpolitikai helyzete arra biztat minket, hogy stratégiai csatával folytassuk.’
Háborúban vagyunk
Netanjahu az október 7-i támadásról először reggel 6:29-kor értesült, amikor Gil, legfőbb katonai tanácsadója WhatsApp-hívása felébresztette. Ez egy rövid eszmecsere volt. Miközben a háttérben megszólaltak a légvédelmi szirénák, Gil közölte Netanjahuval, hogy a Hamász valamiféle csapást indított. Megkérte a miniszterelnököt, hogy ébredjen fel, és megígérte, hogy néhány perc múlva visszahívja – ezúttal Netanjahu titkosított telefonján, amely úgy van beállítva, hogy rögzítse a beszélgetéseket az utókor számára.
Reggel 6:40-kor Gil felhívta ezt a biztonságos vonalat, hogy további részleteket közöljön. Az éjszaka folyamán a hírszerző tisztek több tucat Hamász-harcost észleltek, akik izraeli SIM-kártyákat helyeztek a telefonjukba, ami valamiféle küszöbön álló manőverre utalt, amelyhez izraeli telefonhálózatokhoz való hozzáférésre lenne szükség. A parancsnokok egész éjjel követték a tevékenységet, feltételezve, hogy ez egy próba – a múltbeli hasonló műveletek téves riasztásnak bizonyultak. Ezúttal nem az volt.
Gil elhallgatott, Netanjahu pedig egy korábban soha nem ismertetett válaszban kérdéssorozattal válaszolt: &Mi történt? Miért nyitottak tüzet? Mivel?’
– Nem tudjuk, miniszterelnök úr – felelte Gil.
– Nem azt, hogy miért – mondta Netanjahu. Mit lőnek?
– Egyelőre heves rakéta záporokat indítottak az egész országra – mondta Gil, több helyszínt is megemlítve Izrael középső és déli részén.
– Rendben – mondta Netanjahu. Kiiktathatjuk a vezetőségüket?
Nyáron Netanjahu ellenállt biztonsági főnökei azon nyomásának, hogy légicsapásokkal meggyilkolják a Hamász vezetőit. Most, a csata hevében adta ki a parancsot.
– A hadsereg most kezdi – felelte Gil, végigfutva az események állásán, majd határozottan kijelentve: – Háborúban állunk.
Netanjahu azonnal a felelősség kérdésére tért át.
– Semmit sem látok a hírszerzési jelentésekben – mondta nyomatékosan.
A háború kezdete után percekkel ez volt az első utalás arra, hogy Netanjahu hogyan próbálja majd meghosszabbítani politikai pályafutását. A biztonsági vezetők stratégiai figyelmeztetést adtak neki a háborúról, de Netanjahu ebben a rögzített hívásban gondosan hangsúlyozta, hogy nem kifejezetten egy Gázából induló frontális invázióról volt szó.
A háború későbbi szakaszában Netanjahu nyilvánosan panaszkodott, hogy túl későn ébreszették fel, és ha hamarabb riasztották volna, elkerülhető lett volna a katasztrófa. A valóság az, hogy amint felébredt, aznap reggel kevés hatással volt Izrael kezdeti válaszára. Gallant, a védelmi miniszter, és Halevi, a hadsereg vezetője a tel-avivi katonai főhadiszállás alatt több emelettel, egy Gödör néven ismert földalatti parancsnoki központban irányították a harcot.
Netanjahu röviden ellátogatott a Gödörbe, hogy operatív frissítéseket kapjon délelőtt 10 óra körül, több mint három órával a támadás kezdete után. Senki sem volt tisztában a déli események mértékével, részben azért, mert annyi katonai bázist rohantak le.
A parancsnokok Tel Avivban azt gondolták, hogy csak körülbelül 200 beszivárgó lépte át a határt. A valóságban legalább 2000 fegyveres – kisteherautókkal, motorkerékpárokkal, motorcsónakokkal és sárkányrepülőkkel – hatolt be Izraelbe nagyjából 60 pontról a 68 kilométeres határ mentén. Több mint 20 falut és katonai bázist támadtak meg, házakat gyújtottak fel és civileket lőttek le az utcán, majd 24 kilométert haladtak előre izraeli területen. Több mint 360 embert lőttek le egy zenei fesztiválon, és nagyjából 250 túszt – köztük izraeli arab állampolgárokat és thai mezőgazdasági munkásokat – ejtettek.
Netanjahu első érdemi döntése az volt, hogy elrendelte a tábornokok számára Gáza bombázását új szintű erővel. A tájékoztató után újra előjött, hogy videót rögzítsen online terjesztés céljából. A sötét zakót és nyitott nyakú fehér inget viselő Netanjahu azt mondta, utasította a hadsereget, hogy ‘olyan mértékben viszonozza a tüzet, amilyet az ellenség eddig nem ismert. Az ellenség példátlan árat fog fizetni.’ Röviddel ezután a tábornokok jelentősen lazítottak a harctéri szabályokon, kibővítve azon katonai célpontok körét, amelyeket beosztottjaik megelőző légicsapásokban eltalálhattak, miközben exponenciálisan – néha hússzorosára – növelték a tisztek által minden támadásban veszélyeztethető civilek számát. Amikor Halevi később elmondta neki, hogy a légierő ezer célpontot támadott Gázában, Netanjahu arra biztatta, hogy még gyorsabban támadjon. ‘Ezer?’ – kérdezte Netanjahu elutasítóan. &Én 5000-et akarok.&
Politikai koalíciójában és a katonai főparancsnokságon belül a hangulat lehangolt, sőt szégyenteli volt, miközben a vezetők számba vették, kudarcaik és tetteik hogyan vezették idáig Izraelt. Miközben miniszteri gyűlésre készült, Szaar tábornok szinte mellékesen, és minden bizonnyal sötét humorral megjegyezte, hogy a Hamász két okból tette meg a lépését: egyrészt, hogy megzavarja a háború előtti erőfeszítéseket, mely arra irányult, hogy rávegyék Mohamed bin Szalmán szaúdi trónörököst az Izraellel való hivatalos kapcsolatok kialakítására, másrészt, hogy megbüntesse a szélsőjobboldali miniszterek provokatív erőfeszítéseit, amelyek célja Izrael Ciszjordánia és egy jeruzsálemi szent hely feletti ellenőrzésének megszilárdítása. ‘Miért támadtak?’ – kérdezte Szaar költői hangon. ‘Bin Szalmán és Ben-Gvir miatt’ – válaszolta.
Miután kilenc hónapot töltöttek azzal, hogy a külső fenyegetéseket figyelmen kívül hagyva vitatott belpolitikai célokat kövessenek, egyes miniszterek még a pillanat elsöprő borzalmaival is küzdöttek, miközben annak politikai következményei egyre fenyegetőbbek voltak. Jariv Levin igazságügyminiszter és az igazságügyi reform megtervezője könnyek között ült egy lépcsőn – állítja két szemtanú, köztük Moti Babchick, egy vezető miniszteri főtanácsadó. (Egy szóvivőn keresztül Levin tagadta, hogy sírt volna.) Aznap egy kabinetülésen Becalel Szmotrich így foglalta össze a hangulatot: ’48 óra múlva a lemondásunkat fogják követelni emiatt a káosz miatt’ – mondta Szmotrich. ‘És igazuk lesz.’”
https://anchor.fm/s/51fceecc/podcast/rss
The post Kommandósok likvidálása Gázában, Netanjahu és október 7 first appeared on Új Kelet Live.
