ujkeletlive

Jeruzsálem – már a héten összejöhet a túszalku megállapodás

A végtelennek tűnő és sokak szerint eleve kudarcra ítéltetett gázai tűzszüneti és túszalku tárgyalások hátterében Ejál Zamir vezérkari főnök egy minden eddiginél „erősebb harci tervet” mutatott be a kabinetben, ami az övezet teljes katonai megszállására irányul, olymódon hogy teljesíti a háború mindkét követelményét – a túszok kiszabadítását és a Hamász terrorszervezet felszámolását. A vezérkari főnök tervét az általa elvetett humanitárius város alternatívájaként terjesztette elő, élesítése akkor történne meg, ha a túszok szabadon bocsátásáról szóló tárgyalások kudarcot vallanak, vagy ha mégis összejön a harcok szüneteltetésének első 60 napos fázisa, Zamir szerint életbe léphet azt követően, hogy a Hamász és Izrael nem tud megegyezni a háború befejezését illető feltételekről két hónap múltán.

A 12-es csatorna úgy tudja a vezérkari főnök új tervét Binjámin Netanjahu miniszterelnök egyelőre nem tekinti relevánsnak, szemben a túszalku megállapodással, amit tegnap esti források megerősítettek a héber médiában – mondván, még a héten áttörés várható Dohában.

Jeruzsálemi politikai források úgy vélik, hogy a Hamász pozitívan fog reagálni a legutóbb bemutatott izraeli kivonulási térképeket illetően, melyek állítólag jelentős rugalmasságot mutatnak az előző ajánlatokhoz képest, beleértve a vitatott Morag-folyosót, amelyről Netanjahu még néhány nappal korábban azt állította vörös vonalnak számít. A legújabb izraeli vázlat szerint  a katonai erőket az ellenőrzött peremterületekre vonják vissza a 60 napos tűzszüneti időszakra, miközben létrejön a még mindig fogvatartott 50 túsz mintegy felének visszaadása, és nagy mennyiségű humanitárius segélyek bejutását is engedélyezik. A tűzszüneti időszak alatt a terrorszervezetnek információt kell nyújtania a fogvatartott túszok másik felének állapotáról, Izrael pedig beszámol a háború kezdete óta az adminisztratív őrizetben tartott gázaiakról, emellett kötelezettséget vállal palesztin foglyok széles körű szabadon bocsátására a megállapodás szerint.

Eközben az izraeli hadsereg fokozta a szárazföldi hadműveletet újabb kitelepítésre szólítva fel a helyüket, miközben megnőtt a humanitárius zóna közelében meggyilkolt halálos áldozatok száma. Az AP értesülései szerint legalább 93 palesztin halt meg tegnap, amikor megpróbáltak eljutni a segélyelosztó pontokhoz; a hadsereg szerint csak figyelmeztető lövéseket adtak le, hogy visszafogják a kiéhezett tömeget.

Politika

Goldknopf: csak I-nek hiszek

Jichák Goldknopf, volt építésügyi és lakásügyi miniszter, az askenázi háredi Jahadut HaTora vezetője először törte meg a csendet és adott interjút azóta, hogy lemondott kormányzati tisztségéről. Goldknopf, közvetlenül az iráni háború előtti és az ultraortodoxok visszalépése miatt meghiúsult bizalmatlansági indítvány után lépett ki a kormányból és a koalícióból és követték az Agudat Jiszráel képviselői is. A frakció másik szövetségese, a Mose Gafni vezette Degel HaTora múlt héten csatlakozott. A szefárd Sász félig meddig lépett ki a kormányból, de a koalíciós mandátumaikat és bizottsági tagságaikat viszont megtartották.

A háredi frakciók a sorkatonai mentességet biztosító törvényee vonatkozó koalíciós ígéretek be nem tartása miatt döntöttek a politikai bojkott mellett. Goldknopf eddig nem nyilatkozott, tegnap viszont a Kikar Hasabat vezető riporterének, Jisáj Kohen vendégeként élesen bírálta a kialakult helyzet egyetlen felelősét – Binjámin Netanjahu miniszterelnököt. A volt miniszter szerint az eddig javaslatot erejéig összeállított törvényből hiányozniuk kellene a kvótáknak, és szankcióknak, hangsúlyozván, hogy a társadalom 14–15%-át kitevő ultraortodox közösségre túl nagy nyomás nehezedik.

Továbbá, Goldknopf azt állítja, hogy Netanjahu korábban garanciát vállalt arra, hogy a hadkötelezettség alóli mentességet biztosító törvény utolsó olvasatai át fognak menni a Kneszet szavazáson, de ezidáig még a bizottsági jóváhagyáson sem jutott túl. Pártja emiatt lépett ki a kormányból, hozzátéve, hogy amennyiben Netanjahu valóban akarná, a törvény már rég megszülethetett volna.

„Ha ő akarja, lesz törvény. A kérdés, hogy hiszek-e neki? Én csak Istenben hiszek,” – tette hozzá, majd ismételten hangsúlyozta, miszerint a koalíciós megállapodásban nem szerepeltek a jesiva diákok elleni szankciók, majd a növekvő végrehajtási intézkedéseket kifogásolt, mint például az 54 ezer kiküldött behívóparancs. „A jesivák és a Tóra-tanulók ellen nem lehet fellépni, nem lehet letartóztatásokat végrehajtani.”

Emellett, azt sem titkolta, hogy a háredi frakciók annak idején azért támogatták a vitatott igazságügyi reformot, mert azt ígérték nekik, hogy az cserébe biztosítja számukra a „Tóra-tanulás alapjogát,” de nyilvánvalóan becsapták őket – „semmi sem valósult meg, tévedtünk, félrevezettek bennünket.”

A beszélgetés során szóba került a politikába sokszor beleszóló, a miniszterelnök fia Jáir Netanjahu kritikájára is, aki azt állította, hogy Goldknopf lakásügyi miniszterként „eladta a Negevet az araboknak,”mire azt válaszolta – „Egyáltalán az országban van? Külföldön ül, fogalma sincs, mi történik a Miniszterelnöki Hivatalban.”

Végül kitért arra a kritikára, miszerint egy esküvőn csatlakozott a „meghalunk, de nem vonulunk be” dalra táncolokhoz, mondván – „senki sem látott engem táncolni, azt látták, hogy körülöttem táncoltak – ellenem. Azért jöttek, hogy ezt a dalt ellenem énekeljék. És nem elég, hogy nem védtétek meg a becsületemet, hogy ne táncoljanak így velem szemben – ti még olajat is öntöttetek a tűzre. Mit akarsz, hogy most vizet öntsek az olajra?”

A főügyész kirúgása előtt a Legfelsőbb Bírósághoz fordult

Ronen Bar volt Sábák-főnök kirúgását követően, ezúttal a saját maga ellen irányuló kormányzati menesztési kísérlet ellen felszólalva, Gali Baharav-Miara főügyész a Legfelsőbb Bírósághoz azzal a kéréssel fordult, hogy állítsák le a leváltására irányuló bizottsági eljárást. Szerinte az ügy a jogállamiság legsúlyosabb fenyegetését jelenti az 1990-es Bar-On eset óta, ilymódon megakadályozása kizárólag a Legfelsőbb Bíróság közbeavatkozása révén lehetséges.

  • Az említett eset mögötti politikai botrány Roni Bar-On 1997. januári főügyészi kinevezésével kezdődött, ami nagy visszhangot váltott ki jogászok, és  politikusok körében egyaránt. Bar-On különösebb tapasztalattal nem rendelkező jogászként egyértelműen alkalmatlan volt a pozíció betöltésére, és két nappal a bejelentés után le is mondott. Kinevezése az akkori miniszterelnök Binjámin Netanjahu, és Árje Deri (Sász) volt belügyminiszter közötti titkos alku részét képezte, hátterében Deri korrupciós vádakkal kapcsolatos bírósági ügye állt, különös tekintettel egy kedvező vádalku megkötése reményében.

Visszatérve a jelenbe Baharav-Miara kérése azon jogi szakmai kritikákat erősíti meg, miszerint a kormány politikai céljainak megfelelően próbálja megváltoztatni a főügyész, és más „kapuőrök” (ügyészség, bírák, biztonsági vezetők) kinevezési és elbocsátási szabályait. A folyamat ilymódon aláássa a független jogi tanácsadás intézményét, amely a demokrácia egyik alappillére az országban.

A főügyész bírálta Noam Szolberg, a Legfelsőbb Bíróság alelnökének döntését, aki egyelőre nem avatkozna be a menesztést tárgyaló bizottság munkájába, hanem csak utólag vizsgálná az elbocsátás jogszerűségét, ilymódon a főügyész szerint ez már most legitimációt ad az illegitim eljárásnak.

Amennyiben a kormány szabad kezet kap arra, hogy bármikor eltávolítsa a neki nem tetsző tisztviselőket – akár a folyamatban lévő bűnügyek (mint a Netanjahu-per vagy a „Katar-gate” ügy) befolyásolása céljából hosszú távú károkat okozhat a közszolgálatban, és a demokratikus fékek-ellensúlyok rendszerében.

A főügyész várható kirúgása körül kialakult feszült helyzetben a Legfelsőbb Bíróság említett pénteki döntése értelmében: amennyiben az izraeli kormány úgy határoz, hogy leváltja Gali Baharav-Miara főügyészt, a határozat nem léphet hatályba, mindaddig a bírósági vizsgálatok zajlanak a leváltás elleni jogi kifogások kezelése érdekében.

A döntés több civil szervezet petíciója nyomán történt, azzal a kéréssel fordulva a bírósághoz, hogy függessze fel a menesztés folyamatát, és vizsgálja felül a kormány eljárását a főügyész eltávolítására vonatkozóan.

A főügyész kirúgásának ügyét a kormány egy öttagú bizottság révén akarja érvényesíteni, arra hivatkozva, hogy Baharav-Miara esetében „tartós és lényegi nézetkülönbségek” állnak fenn közte és a kormány között, melyek akadályozzák a hatékony együttműködést. A bizottság döntése értelmében a kormány akár már a következő kabinetülésen leválthatja őt.

A petíciók ellenére a konzervatív Noam Szohlberg bíró ugyan elutasította, hogy ideiglenes végzéssel felfüggessze a leváltási folyamatot, mondván, hogy a bírósági felülvizsgálat csak a tényleges döntés után lehetséges, ugyanakkor világossá tette, miszerint a menesztés a bírósági vizsgálatok befejezéséig nem érvényesíthető.

A főügyész leváltására javaslatot tevő öttagú bizottságot Amihai Chikli diaszpóraügyi miniszter vezeti, tagjai Becalel Szmotrich (Vallásos Cionizmus) pénzügyminiszter, Itamar Ben-Gvir (Ocma Jehudit) nemzetbiztonsági miniszter, Gila Gamliel (Likud) tudományos miniszter, valamint Michael Malkieli (Sász) vallásügyi miniszter.

A bírósági döntést követően Slomo Karhi (Likud) kommunikációs miniszter kijelentette, miszerint a kormány nem fogja betartani a bírósági döntést, mivel szerinte annak nincs törvényi alapja. Karhi így véli, hogy a „főügyész politikai zsarnok,” majd felszólította Járiv Levin (Likud) igazságügyi minisztert, hogy vasárnap  (tegnap) kerüljön napirendre Baharav-Miara menesztésére, és nevezzék ki utódját. A főügyész kirúgása egyelőre azonban nem került napirendre.

The post Goldknopf: csak I-ben bízom first appeared on Új Kelet Live.