Mivel 1969 nyarán mint utolsó slapaj ( újságíró gyakornok) kivettem a részem a Déli Hírlap indulásából. Októberben már státuszban voltam és bármennyire szomorú 2002 májusában nekem kellett lerendeznem a roló lehúzását. Lelkileg nem volt könnyű ezt bevállalni, de nem volt más kiút mint az Északkal való egyesülés. Az osztrák tulajdonosok gavallériájának köszönhető, hogy amikor a Népszabadság kiadója után már minden támogatónk kihátrált a munkatársak jó része munkát vagy végkielégítést kapott. Nehéz volt megélni azt az időszakot, az egyesülést megelőző tárgyalásokat és azt a sok méltatlan kritikát amit akkoriban érdemtelenül , s és megérdemelten kaptam. Számomra sem volt egyszerű 15 esztendős vergődés után a 30 milliós veszteséggel megörökölt kiadó megszüntetése. Megjegyzem, hogy a megmaradt káefté vagyonát az akkori szocialista alpolgármesternek mint az önkormányzat tulajdonosi képviselőjének leleltározva átadtuk. Majd nem sokkal később a felszámoló rajtam követelte, de a jegyzőkönyv bemutatása után az önkormányzatnak kellett állni a számlát. Ugyanis ott valaki szét osztogatta az összes átadott bútort és számítógépet valamint az egyéb eszközöket. Ám mint ahogyan mondani szokás , csak a szépre emlékezem. Lásd a képeket, jó volt magunkat ünnepelni, örülni, hogy naponta csaknem negyven ezer Délit sikerült eladnunk. Volt egy időszak amikor a partnereink figyelmeztettek, nem érdemes fokozni a példányszámot mert amikor kevés a hirdetés ezzel csak mérsékeljük a nyereséget. Hogy ne felejtsem nemrégiben fontolgattam, hogy a volt médiacentrum falára egy szerény emléktáblát tegyünk ki, hogy volt egyszer egy Déli hírlap nevű megyei napilap.
Tervezgettem, de azzal szembesültem, hogy olyan feltételeket támasztottak a kihelyezési kérelemmel kapcsolatban amelyet egymagam nem tudtam teljesíteni. Talán még nem késő…
A miskolci centrum előtt ünnepeltük a lap születésnapját , középen Juhász Judit , Antal József kormány szóvivője. Ő az aki sokat segített nekem , neki köszönhetem, hogy sikerült a Népszabadságos közös kiadást bevezetni
