ujkeletlive
A politikai-biztonsági kabinet hajnalig tartó ülésén a résztvevő miniszterek szavazását Binjámin Netanjahu miniszterelnök az esti órákban már előre eldöntött, kész tényként ismertette a nemzetközi médiában.
Végül maratoni vitát követően a miniszterek a várakozásoknak megfelelően jóváhagyták Netanjahu javaslatát Gáza városának elfoglalására. A miniszterelnök hivatalának közleménye szerint az Izraeli Védelmi Erők fel fog készülni Gáza városának elfoglalására, annak ellenére, hogy Ejál Zamir vezérkari főnök ez ügyben figyelmeztetéseket fogalmazott meg. A közlemény továbbá hangsúlyozza, hogy a vezérkari főnök ajánlása ellenére – „a kabinet minisztereinek túlnyomó többsége úgy vélte, hogy a Zamir által bemutatott alternatív terv nem fogja elérni a Hamász leverését, sem a túszok visszaszolgáltatását.”
Előzmények
Izrael márciusban egyoldalúan felmondta a két hónapos tűzszünetet, melynek során 36 túsz szabadult – közöttük nyolcan már nem éltek, hátrahagyva további 50 – egyelőre úgy tudni 20 élő fogvatartottat, majd többszöri nekifutás után elindította a „szuper” erősnek bejelentett Gideon szekerei hadműveletet. Az erőteljes katonai nyomás háborús céljai eredményeivel – Hamász felszámolása, túszok kiszabadítása, az amúgy is kimerített hadsereget tovább terhelő négy hónap intenzív harc után a koalíció azonban nem elégedett.
Az újabb „még nagyobb” intenzitású következő katonai nyomás a Gázai övezet teljes izraeli megszállására összpontosít, mondván a Hamászt csak ilymódon lehet megadásra kényszeríteni. A miniszterelnök ugyan előre borítékolta az éjszakai kabinet szavazását, a döntés háttere azonban meglehetősen árnyalt, megerősítve a napok óta hangsúlyozott ellenkező szakmai aggodalmakat.
Ilymódon, a háború végzetes kiterjesztése egyértelműen politikai érdekeket érvényesít, és pontosan azt hiányolja amely alapján a miniszterelnök döntését (utólag) meg kellene hoznia – a védelmi magas szintű, különös tekintettel a vezérkari főnök ajánlását.
Ejál Zamir vezérkari főnök fenntartásai közismertek. A túszok, és a katonák életét egyaránt veszélyeztető, illetve a közvélemény, és a fogvatartottak családjai elutasítása mellett a zsidó állam irányába egyre inkább csökkenő nemzetközi legitimitás következményeit összegezve, Zamir egy meglehetősen bizonytalan kimenetelű megszállás helyett, az eddig nem érintett területek és a humanitárius táborok bekerítését javasolja. Az ajánlott direktíva a kockázatok mérséklését tartva szem előtt, kikerüli az újabb széles körű tartalékos mozgósítást, miközben a túszalku tárgyalások kimerítésére szólít fel.
Emellett, a kabinet támogatása sem egységes. Míg a koalíció héja miniszterei, élükön Becalel Szmotrich (Vallásos Cionizmus) pénzügyminiszter és Itamar Ben-Gvir (Ocma Jehudit) nemzetbiztonsági miniszter előre bejelentette, miszerint „nem érik be kevesebbel, mint az egész övezet elfoglalásával,” másokkal egyetemben Gideon Sza’ar külügyminiszter fenntartásának adott hangot a megszállást illetően, hasonlóan David Barnea a Moszad főnöke sincs meggyőződve a döntés jogosultságát illetően, emellett az ülésen megfigyelőként jelenlévő Árje Deri, a szefárd ultraortodox Sász vezetője pedig arra figyelmeztetett – „a háború tartós diplomáciai kárt okoz, a túszok veszélybe kerülnek. Hallgatni kell a hadseregre.”
A politikai döntés annak tudatában engedélyezi a túszok fogvatartására is szolgáló területek támadását, hogy a hadsereg részéről az ügyben felelős megbízott Nican Alon tartalékos vezérőrnagy is ismertette álláspontját, ami semmiképpen sem helyezhette figyelmen kívül az amúgy is a végletekig legyengült, és kiéheztetett 20 életben lévő fogoly életének kockáztatását.
A Miniszterelnöki Hivatal közleménye szerint a harcok kiterjesztése mellett, fokozni fogják a humanitárius segélyek bejutását, ugyanakkor az élelemhez való hozzájutás, csak az érintett területekről délre eső zónában lehetséges. Az említett mintegy egy millió gázait érintő, és végül az egész kétmilliós lakosság egyiptomi határhoz közeli táborokba irányuló azonnali kitelepítése, a vitatott és a vezérkari főnök által is elutasított úgynevezett „humanitárius város” béta verziója.
A kabinetben a végsőkig való megszállást támogató Szmotrich, korábbi állításainak megfelelően, miszerint az övezet izraeli adminisztrációját nem tudják végrehajtani, amíg a nemzetközi közvélemény az éhezés miatt kampányol, ezért nagyszabású – eredetileg nem elfogadott költségvetési pénzeket kíván befektetni a segélyek finanszírozásába. Az annektálás tervét sürgető pénzügyminiszter nemrég kijelentette, hogy már nem a korábbi Gus Katif néven ismert telepes közösségek visszatérését tűzte ki célul, „mert az túl kicsi.”
A helyi médiában elhangzó héber nyelvű nyilatkozatok mellett, Netanjahu a nemzetközi médiában tegnap este angol nyelven azt nyilatkozta, hogy a háború kiterjesztésének végrehajtása fokozatosan történik: először felszólítják a gázai lakosságot, hogy vonuljon délre, majd megkezdődik Gáza városának bekerítése. Ezt követően újabb rajtaütéseket hajtanak végre a városi központokban. A kabinetvita, és főleg Zamir ellenállása következtében, a miniszterelnök óvatosabban fogalmazva, azt állította, hogy még lehet visszaút – „Még a megszállás során is megállhatunk, ha a Hamász elfogadja Izrael feltételeit,” amit Ben-Gvir és Szmotrich azonban ellentmondást nem tűrően elvetett.
A vita hevében tovább folytatódott a vezérkari főnök elleni hadjárat, miközben a miniszterelnökkel együtt a radikális miniszterek azzal támadták Zamirt, hogy az általa vezetett Gideon szekerei hadművelet eredménytelen volt, azt állítva, hogy nem érte el céljait. A vezérkari főnök viszont hangsúlyozta, hogy a hadművelet számos sikert hozott, és megteremtette a feltételeket egy túszcsere-megállapodáshoz.
Nemzetközi verzió
Az előre sejthető negatív nemzetközi visszhang csillapítására, még a kabinetülés előtt Netanjahu több angol nyelvű interjút is adott, és az egy nappal korábban Donald Trump elnök által a megszállást nem ellenző, viszont az övezet annektálását elvető hírekre reagálva, a miniszterelnök hasonló ígéreteket tett. Az indiai médiának adott interjúban hangsúlyozta – „Izrael nem akarja annektálni Gázát, hanem a Hamásztól független nemzetközi kormányzati szervnek kívánja átadni az övezet irányítását.”
A Fox News-nak nyilatkozva pedig elismerte, hogy célja az egész övezet katonai irányításának visszaszerzése – de nem annak közvetlen kormányzása, hozzátéve, miszerint az övezetet egy Hamásztól független polgári irányítás alá akarja helyezni.
„Arab erőknek akarjuk átadni, hogy rendesen irányítsák. Szabadokká akarunk tenni minket és őket is, hiszen a Hamász kétmillió gázait tart túszként,” – közölte Netanjahu, ami ellentmond a Szmotrich által hangoztatott a „Gus Katif túl kicsi’ állításnak.
A miniszterelnök tegnap esti nyilatkozatát a Hamász mellett, az említett arab országok is elutasították.
„Netanjahu terve a pusztítás, és elűzés politikájának folytatása. Szavai felfedik valódi motivációit, és bizonyítják, hogy kész feláldozni a túszokat saját személyes érdekeiért. Gáza elfoglalhatatlan marad. Az agresszió kiterjesztése nem kirándulás lesz – ára súlyos és fájdalmas lesz az izraeli megszállás és náci hadserege számára,” – áll a Hamász közleményében.
Míg a Reutersnek nyilatkozó magas rangú jordán tisztviselő szerint „az arabok csak azt támogatják, amit a palesztinok maguk is elfogadnak, és eldöntenek. Kizárólag a legitim palesztin intézményeknek kell felelniük a biztonságért.”
A kabinet ülése alatt országszerte, nagyobb részvéttellel Jeruzsálemben és Tel-Avivban tovább zajlottak a túszok kiszabadításáért zajló tüntetések. A Miniszterelnöki Hivatal jeruzsálemi székháza előtt a tüntetők között felszólaltak a túszok családjai, illetve a fogságból korábban szabadultak, akik a befagyasztott tárgyalások ellenére azt kérték, hogy a kormány kössön megállapodást, és vessenek véget a háborúnak.
A Gázában fogvatartott Omri Miran felesége a jeruzsálemi tüntetésen tiltakozott a katonai nyomás erőltetése ellen – „ezekben a pillanatokban a kabinet olyan döntést készül hozni, amely halálos ítélet lehet a szeretteink számára. Azért is vagyunk itt, hogy támogassuk azokat, akik a tárgyalások folytatásáért küzdenek, és hogy egyértelművé tegyük: haza akarjuk hozni őket, a közvélemény is ezt akarja. Elvárom a vezérkari főnöktől, és minden katonai vezetőtől, hogy ragaszkodjanak ahhoz: ne menjenek be olyan helyekre, ahol túszok vannak, ezzel veszélyeztetve őket, és katonáinkat is. Elég. Egyszerűen elég.”
A Ynetnek nyilatkozó, és a fogságból korábban szabadult Ilana Gritzevszki, pedig azt mondta – „a kormány úgy döntött, hogy feláldozza Matant, a barátaimat, az összes túszt. Dühösek vagyunk, a szemünkbe hazudtak. Nir Ozban tett látogatása során Netanjahu megígérte, hogy mindenkit hazahoz, most pedig Gáza elfoglalását erőlteti, tudván, hogy ez a túszok halálához vezet – ők maguk mondják ki. Én vagyok a bizonyíték, hogy túszokat csak megállapodással lehet hazahozni, nincs más út. Miért folytatjuk a háborút? Kinek? Ki kell hoznunk a túszokat, és meg kell védenünk hős katonáinkat. Átfogó, reális megállapodásra van szükség, és véget kell vetni ennek a háborúnak. Nekünk is helyre kell állnunk, az egész országnak helyre kell állnia.”
The post Netanjahu: Izrael katonai ellenőrzés alá vonja a Gázai övezetet, de nem annektálja
first appeared on Új Kelet Live.
