Avi/ujkelet.live
A háború 682. napja: Tízmillió dollár – a gyanú szerint ez a teljes összeg, amelyet a katariak állítólag volt magas rangú izraeli biztonsági tisztviselőknek, korábbi Moszad-tisztviselőknek, a Koios technológiai vállalat tagjainak, valamint a miniszterelnökhöz közel álló embereknek fizettek, jelentette a KAN közszolgálati műsorszolgáltató tegnap este.
Ez a bűnüldöző szervek, köztük a rendőrség és a Pénzmosás-elleni Hatóság értékelése alapján derült ki, miután követték a pénz útját.
A bejelentés után több százan tüntettek a tel-avivi Likud-központ előtt. Néhány szervező így reagált: „Felháborító az a politika, amely továbbra is a Hamászt finanszírozó Katart tartja a túszalku egyedüli közvetítőjének.”
A vizsgált fő projekt a Lighthouse, amelynek létezéséről a Haaretz számolt be. Tervezése 2021 végén kezdődött, körülbelül egy évvel a katari világbajnokság előtt, és célja Katar online, világszerte, és különösen a zsidó közösségekben való megítélésének javítása. A kampány fő üzenete, hogy az országot, melyre a világban mint terrorizmust támogató államként tekintenek, a békét előmozdító országként mutassák be, többek között a közösségi oldalakon található avatar hálózatok (virtuális karakterek) használatával.
A vizsgálat megállapításai szerint a projektért kapott pénz a katariaktól egy brit céghez, majd onnan egy izraeli céghez került, amelynek tulajdonosai a védelmi szervezet korábbi magas rangú személyiségei.
A katariak Lighthouse projektjének keretében nyújtott szolgáltatásokban való részvétel gyanújával vizsgált volt magas rangú tisztviselők között volt Poli Mordechai tartalékos vezérőrnagy, a biztonsági szervezet korábbi tagja és a Moszad korábbi magas rangú tisztviselője is.
A Lighthouse projekt havi több százezer dollár bevételt jelentetett, melyből a védelmi szervezet és a Moszad korábbi magas rangú tisztviselőinek, a technológiai infrastruktúrát üzemeltető Koios vállalat alkalmazottainak, valamint az Iszrael Einhorn tulajdonában lévő Perception vállalatnak is jutott.
A nyomozás megállapításai szerint az Einhorn tulajdonában lévő Perception cég körülbelül két éven keresztül havi 45 000 dollárt kapott a Lighthouse projektre. Eközben Urich a Perceptionnek a projektért járó kifizetések 40%-át kapta meg – azaz körülbelül havi 18 000 dollárt körülbelül két éven keresztül, egészen a projekt 2024 év végén történő befagyasztásáig. Az összeget a Perception, egy izraeli cég fizette ki Urichnak sékelben, az akkori dollárárfolyam szerint, amely hol emelkedett, hol csökkent.
Vagyis a Katar világszintű népszerűsítését célzó projektért havonta becslések szerint 59-72 ezer sékelnyi összeget kapott, a dollár árfolyamától függően. A Perceptionnek és Urichnak járó összeget állandó megbízásként utalták át a projekt teljes időtartama alatt, még a háború alatt is. Még azután is, hogy fejlesztették és más modellekre álltak át.
A nyomozás középpontjában álló második projekt Jay Footlik lobbista terve, amelynek célja Katar Izraelben való megítélésének javítása. A költségvetése sokkal kisebb volt, és magában foglalta egy kormányzati kapcsolatokért felelős tanácsadó és egy szóvivő felvételét. Eli Feldstein körülbelül havi 40 000 sékelt kapott ezért – ezt az összeget korábban az i24 is felfedte -, de állítólag ezt a miniszterelnök szóvivőjeként tette. Feldstein mind a mai napig azt állítja, hogy Urich és Einhorn manipulálták, és hogy ez a pénz ideiglenes megoldásként szolgált neki a Miniszterelnöki Hivatalba n végzett munkájáért. Feldstein nem ment át a biztonsági átvilágításon, ezért nem kaphatott pénzt a Miniszterelnöki Hivatalon keresztül.
Urich a nyomozás során határozottan tagadta Feldstein verzióját az eseményekről, és azt állította, hogy az egyetlen projekt, amelyben részt vett, a Lighthouse Projekt volt, amely a világbajnokság alatt indult, és amelynek célja Katar imázsának világszerte történő népszerűsítése volt, és hogy soha nem vett részt abban a kampányban, amelyben Feldsteint alkalmazták, vagy semmilyen Izraelben működő katari projektben.
A WhatsApp-levelezés, amelyet a Ynet nyilvánosságra hozott, bemutatja, hogyan fogalmazott meg Einhorn Katar-párti üzeneteket, és hogyan küldte el azokat Feldsteinnek, aki pedig továbbította azokat Urichnak. Urich Binjámin Netanjahu legközelebbi tanácsadója. Az újságírók, akik ezeket az üzeneteket megkapták, nem tudhatták, hogy azok Einhorntól származnak, és hogy nem Netanjahu miniszterelnöktől származó független üzenetek.
A katariaktól az évek során a biztonsági szervezetekben és a kormányban státusszal és hatalommal rendelkező izraeliek zsebébe áramló dollármilliók számos kérdést vetnek fel, amelyek a bűnügyi nyomozáson túlmutató területeken is visszhangra találnak – milyen következményekkel jár Izrael Államra nézve az itt kialakult kultúra, hogy mind a jelenlegi, mind a korábbi magas rangú tisztviselők a közszolgálat és az állambiztonság területéről áttértek a Katarnak nyújtott hatalmas összegű szolgáltatásokra?
Fellebbezés: A rendőrség szilárd bizonyítékokkal rendelkezik Netanjahu miniszterelnök tanácsadója, Urich ellen, azt állítva, hogy mind a Miniszterelnöki Hivatal, mind Izrael állam érdekei ellen cselekedett.
Ez a rendőrség Lodi Kerületi Bíróságon benyújtott fellebbezéséből derült ki, amelyben megtámadták Urich szabadlábra helyezésének feltételeinek feloldásáról szóló döntést, amelyek jelenleg lehetővé teszik számára, hogy visszatérjen Netanjahu irodájába dolgozni.
A Katargate-vizsgálat részeként, amelyben Netanjahu miniszterelnök alkalmazottait Katarral való illegális kapcsolatok fenntartásával gyanúsítják, Urichot külföldi ügynökkel való állítólagos kapcsolatfelvétel, vesztegetés, minősített információk kiszivárogtatása, pénzmosás, csalás, bizalommal való visszaélés és az igazságszolgáltatás akadályozása miatt nyomoznak.
Urich jelenleg nem hagyhatja el az országot, és nem kommunikálhat az ügyben érintett többi személlyel, beleértve a Miniszterelnöki Hivatal alkalmazottait is.
A fellebbezésben a rendőrség kijelenti, hogy álláspontjuk többek között egy, az állítólagos bűncselekményekben érintett kulcsfontosságú személy vallomásán, valamint több telefonból kinyert anyagokon alapul. A fellebbezés szerint a hatóságok Urich közvetlen környezetében, a Miniszterelnöki Hivatalban dolgozó számos alkalmazottól is vallomást gyűjtöttek be, hogy megállapítsák köztisztviselői státuszát.
Ezek között voltak a beszerzési osztály, a Nemzetbiztonsági Tanács, a nyilvános diplomáciai apparátus munkatársainak és a Likud párt vezérigazgatójának vallomásai.
A rendőrség hangsúlyozta, hogy úgy véli, Urich a hivatalban betöltött szerepén keresztül befolyással bírt az izraeli közvéleményre.
„Az ebben az ügyben összegyűjtött bizonyítékok alapján, beleértve az állítólagos bűncselekmények elkövetésében részt vevő egyik személy kifejezett nyilatkozatait is, egyértelmű, hogy az alperes cselekedeteit másokkal együtt a Miniszterelnöki Hivatal érdekei ellen követték el… és következésképpen Izrael Állam érdekei ellen, olyan módon, amely veszélyeztetheti Izrael biztonságát, és pénzügyi haszonszerzés céljából” – áll a fellebbezésben.
A fellebbezés határozottan ellenzi Urich visszatérésének lehetőségét a Miniszterelnöki Hivatalba.
„Elképzelhető-e, hogy egy olyan esetben, amikor a bizonyítékok messze meghaladják az ésszerű gyanút, és azt mutatják, hogy az alperes… a Hivatal érdekeivel ellentétesen cselekedett Katar állam érdekeinek előmozdítása érdekében, ezáltal potenciálisan veszélyeztetve Izrael biztonságát, és köztisztviselőként fizetést kapva érte, visszatérhetne a bűncselekmény helyszínére?” – kérdezi a fellebbezés.
A fellebbezés aggodalmát fejezte ki Urich „feladataiból fakadó közvetlen kapcsolata és a kollaboránsok miatt, akiket e cselekmények végrehajtásához felhasználhatott”.
A rendőrség azt is közölte a bírósággal, hogy véleménye szerint Menachem Mizrahi, a Rison Lecion-i Békebíróság bírája tévedett, amikor Netanjahu vallomásaira támaszkodott. A rendőrség szerint a miniszterelnök nem tudott Urich katari ügyeiről, ezért a vallomása nem befolyásolhatja az Urich ellen felhozott gyanúkat.
The post Katar-gate: Ki mennyit keresett és a fellebbezés first appeared on Új Kelet Live.
