Avi/ujkelet.live
A háború 717. napja: A Közel-Kelet arcát megváltoztató merényletet 83 levegőből ledobott bombával indították, de megelőzte egy titkos szárazföldi művelet a Moszad ügynökei által – akik speciális eszközöket helyeztek el Naszrallah erődítményének szívében, Dahiehben, melyet a Hezbollah biztonsági személyzete biztosított. A Ynet hírportál tegnap új részleteket osztott meg az Új Rend hadműveletről.
Egyesek szerint a Csipogó-hadművelet előkészületei egyszerűbbek voltak ehhez a hadművelethez képest, amelyet tűz alatt és a Moszad-ügynökök életének kockáztatásával hajtottak végre. Tavaly szeptemberben történt, a Hezbollah terrorszervezet bejrúti Dahiehben lévő fellegvárának izraeli bombázásai közepette; Többen beosontak a síita Haret Hreikbe, jól álcázott csomagokkal. Nagyon jól tudták, hogy ha a Hezbollah tagjai elkapják őket, halálra vannak ítélve. És ha a birtokukban lévő csomagokban lévő eszközöket lefoglalnák, az hatalmas biztonsági károkat okozna Izrael Államnak.
Keskeny sikátorokon át lopakodtak és abban reménykedtek, hogy a Moszad ügynöke, aki a küldetésre küldte őket, egyeztet az Izraeli Védelmi Erőkkel, hogy a légierő ne bombázza azt az útvonalat, amely a Hezbollah titkos főhadiszállásának bunkerét rejtő többszintes lakóépülethez vezetett. A 8200-as egységhez és a katonai hírszerzéshez eljutó hírszerzési jelentések szerint Hasszán Naszrallah, a terrorszervezet és általában a síita tengely mitikus vezetője, ott találkozik az iráni Kudsz Erő libanoni parancsnokával, Abbász Nilforúsán tábornokkal, valamint a Hezbollah Déli Frontjának parancsnokával, Ali Karakival, akit a vezető lehetséges utódjaként jelöltek meg.
A triónak egy bunkerben kellett találkoznia, amelyről a Hezbollah biztonsági személyzetének és bizalmasainak csak néhány tagja tudott, és volt engedélye a megközelítésére. Azoknak az embereknek, akik beosontak az épületbe, mely alatt a titkos földalatti komplexum volt, előre megtervezett helyeken kellett elhelyezniük az eszközöket. Úgy becsülték, hogy a küldetésből való biztonságos visszatérés esélye 50-50%, mivel még ha nem is kapják el a környéken barangoló Hezbollah-tagok, jó esély van rá, hogy a légierő által ledobott bombák repeszei eltalálják őket.
Néhány órával azelőtt, hogy ezek a bátor emberek elindultak, nehéz beszélgetés zajlott le közöttük és az összekötőjük között. Azt mondták, készen állnak teljesíteni a rájuk bízott veszélyes és létfontosságú küldetést, de követelték, hogy a légierő időközben állítsa le az intenzív bombázásokat, amelyek megrázták egész Dahieht és különösen a Haret Hreik negyedet. Az összekötő meggyőzte őket, hogy saját biztonságuk érdekében a légierő bombázni fog, sőt fokozni fogja a támadásokat a művelet során. Így – mondta – a Hezbollah biztonsági személyzete kénytelen lesz fedezékbe vonulni, és nem fogja megakadályozni őket abban, hogy megközelítsék a bunkert, amely fizikailag nehezen megközelíthető és normál napokon jól biztosított. A Moszad operatívjai megértették és beleegyeztek a veszélyes küldetésbe, amelyet heves bombázások leple alatt teljes mértékben és sértetlenül végrehajtottak.
Mit rejtettek el a bunkerben?
A Moszad-ügynökök által a térségbe bevitt felszerelés önmagában is egy történet, mintha egy sci-fiből származna. Fejlesztése 2022-ben fejeződött be, körülbelül egy évvel a 2023. október 7-i szörnyű nap előtt. A Moszad megértette, hogy olyan eszközre van szükség, amely biztosítja a pontos támadás céljának elérését különböző mélységekben; Az igény rá nemcsak Libanon miatt merült fel, hanem főként azért, mert a Moszad az iráni atomprogram megsemmisítésén is dolgozott. A Védelmi Minisztérium Fegyverfejlesztési Osztálya a hírszerző és technológiai személyzettel együtt partnerként működött közre a hadieszköz fejlesztésében. Velük együttműködött a légierő, valamint a Rafael és az Elbit védelmi vállalatok, amelyek kifejlesztették a különleges pontosságú és mély behatolású lőszereket, amelyeket az izraeli hadseregnek azokra a helyekre kellett ledobniuk, ahová az eszközöket elhelyezték.
A lőszerek Dahiehben történő földbe csapódásának pontossága kritikus volt, mert sziklás talajon még egy egytonnás nehézbomba is célt téveszt, ha nem pontosan az alagút útvonalát találja el, vagy akár egy méterrel is eltér oldalra. Ilyen esetben az alagútban tartózkodók legfeljebb megsérülhetnének. Ezért a felszerelések és fegyverek fejlesztői számára fontos volt, hogy a bomba pontosan eltalálja a célt.
Az a tény, hogy a Moszad ügynökei idő előtt elhelyezték az eszközöket Dahiehben, egy olyan helyen, amelyet a katonai hírszerzés bunkerként jelölt meg, ahol Naszrallah találkozni fog tanácsadóival, lehetővé tette a Hezbollah vezetőjének likvidálását. Szeptember 27-én 18:20-kor tíz repülőgép 83 darab, egyenként egytonnás bombát dobott le arra a területre, ahol ez a földalatti parancsnokság mélyen a föld alatt volt.
A légi műveletben a 69. („Kalapácsok”) repülőszázad F-15I repülőgépei, valamint F-16I repülőgépek vettek részt, amelyek amerikai gyártmányú BLU-109 bombákat dobtak le. Ezeket a bombákat célirányító mechanizmussal is felszerelték, a szokásos GPS-irányítás mellett, amely az önirányító mechanizmusaikban megtalálható.
A légierő terve kezdetben az volt, hogy a pontos célzó- és behatolási mechanizmusok miatt a végül ledobott bombák számának felét használják fel – de az akkori védelmi miniszter, Joav Gallant a művelet jóváhagyásakor követelte a bombák számának megduplázását, hogy Naszrallah ne kerüljön ki élve az eseményből. Naszrallah mellett Ali Karaki iráni tábornok és mintegy 300 másik ember is meghalt, többségükben a közelben tartózkodó Hezbollah-ügynökök. Ez a bombázás és a síita szervezet vezetőjének likvidálása gyakorlatilag a Hezbollah vereségéhez vezetett.
Válaszul a libanoni terrorszervezet rakétákat, öngyilkos drónokat és páncéltörő rakétákat záporoztatott Izraelre a Khajbar-hadművelete részeként. Nevét Mohamed próféta idejében az Arab-félszigeten a muszlimok által zsidó törzsekre mért vereségről kapta. Ezzel egy időben a Hezbollah Súra Tanácsa Hasem Szafi al-Dint, a terrorszervezet Végrehajtó Tanácsának vezetőjét nevezte ki Naszrallah utódjának. Egy héttel később, 2024. október 4-én ugyanilyen módon likvidálták, és egy Naim Qasszem került a terrorszervezet élére.
Izrael helyesnek bizonyuló biztonsági-stratégiai magatartásának, valamint a Naszrallah által 2023. október 8. óta elkövetett végzetes hibáknak volt köszönhető ez az eredmény. De a Közel-Kelet arcát megváltoztató drámát számos kudarc előzte meg, amelyek mindegyike önmagában is szinte megakadályozhatta volna annak bekövetkeztét.
Aztán megérkezett a levél a Moszad vezetőjétől
Azt, hogy az Izraeli Védelmi Erők, a Moszad és a politikai kör hogyan cselekedtek a Hezbollah jelentette egzisztenciális fenyegetés – az általuk épített hatalmas rakéta- és pilóta nélküli repülőgép-arzenál – felszámolása érdekében, minden bizonnyal még sok éven át tanulmányozni fogják katonai főiskolákon és stratégiai intézetekben. Az első Jeruzsálemben hozott döntés valójában az volt, hogy nem fogadták el Gallant és az akkori vezérkari főnök, Herci Halevi javaslatát, aki már 2023. október 11-én a Hezbollah megtámadását, Naszrallah likvidálását és a több mint 130 000 rakéta és öngyilkos drón kiiktatását célozta, amelyek egzisztenciális fenyegetést jelentettek az izraeli hátországra.
A védelmi miniszter és a vezérkari főnök a veszélyesebb fenyegetéssel akart foglalkozni, és csak azután a Hamásszal, amelyet október 11. után már kiszorítottak izraeli területről, és amelynek rakétazáporra vagy a határvonal újbóli behatolására való képessége sokkal kisebb volt, mint a Hezbollahnak. Ráadásul akkoriban a vezérkar, és különösen a katonai hírszerzés, a Moszad és a légierő fiókjaiban részletes hadműveleti tervek készültek egy súlyos, a levegőből és a földről a Hezbollah ellen mért csapásra – amelyek egy-két héten belül semlegesíthették volna az általa jelentett fenyegetés nagy részét. Gázában ezzel szemben szinte semmilyen terv nem létezett a Hamász katonai és kormányzati hatalmának teljes összeomlására, ezek előkészületben voltak.
Halevivel és Gallanttal szemben David Barnea, a Moszad vezetője, valamint a kabinet új tagjai, Beni Gantz és Gadi Eisenkot korábbi vezérkari főnökök álltak. Azt állították, hogy először a Hamászt kell teljes erővel megtámadni, amely továbbra is rakétákkal és aknavetőgránátokkal támadja Izraelt, 251 túszt tart fogva, és felkészült egy föld feletti és alatti védelmi rendszerre, míg Naszrallah csak egy „korlátozott hadjáratot” indított, és nem egy teljes körű támadást.
A korábbi vezérkari főnökök és a kabinet más tagjai azzal érveltek, hogy az Izraeli Védelmi Erőkben végrehajtott átalakítás után fokozatosan kell cselekedni, mivel egy nagyobb támadás a Hezbollah ellen már 2023 októberében Irán több ezer ballisztikus rakétával való beavatkozását eredményezné a háborúba, ezáltal egy olyan nagy háborút nyitva meg, amely többek között jelentősen veszélyeztetné az izraeli elfogó és védelmi képességeket. Az akkoriban Joe Biden elnök vezette amerikai kormány szintén követelte egy regionális háború elkerülését, amely az amerikai hadsereget aktív beavatkozásra kényszerítené.
Netanjahu végül az utolsó pillanatban, amikor a gépek már a levegőben voltak, úgy döntött, hogy visszafogottan lép fel a libanoni fronton, és a Hamászra összpontosítja erőfeszítéseit. A mindenféle fegyverrel megrakott vadászgépeket visszahívták.
Tíz hónap telt el, és 2024 augusztusában Netanjahu levelet kapott a Moszad vezetőjétől, amelyben azt követelte, hogy legkésőbb 2024 októberéig, az amerikai elnökválasztás előtt indítsanak átfogó ellentámadást Libanonban. Barnea úgy vélte, hogy a választási időszakban Biden, Trump és pártjaik vezető tagjai várhatóan támogatni fogják az izraeli offenzívát az északi fronton – míg utána, ha Kamala Harrist megválasztják, ellenkezés várható. Ezért – mondta – jobb olyan csapást mérni, amely legyőzi a Hezbollah-t, amikor Izrael kétpárti legitimitást élvez.
Levelében Barnea azt állította, hogy az izraeli hadseregnek sikerült felszámolnia a Hamász terrorhadsereget a Gázai övezetben, még ha nem is győzték le teljesen. Kifejtette, hogy lehetetlen folytatni Galilea és észak több tízezer lakosának kitelepítését, és hogy az Izraeli Védelmi Erők olyan stratégiai eredményeket érhet el a Hezbollah ellen, amelyek hatékonyan semlegesítik a szervezetet. Barnea már augusztusban meg volt győződve arról, hogy ez egy olyan lehetőség, amit nem szabad kihagyni, miközben a katonai hírszerzés és a Moszad elérték hírszerzési képességeik és operatív kreativitásuk csúcsát.
Barnea levele után, 2024. szeptember 12-én Netanjahu úgy döntött, hogy a Gázai övezetből északra irányítja át az erőket.
A világ abban az évben július végén ismerte meg az izraeli képességeket, miután a Hezbollah által kilőtt rakéta megölt 12, Madzsdal Samszban focizó gyermeket. Attól az estétől kezdődően az izraeli légierő bombázásokkal szisztematikusan likvidált mindenkit, akivel Naszrallah konzultálni tudott és megbízott benne. Elsőként Fuad Sukr került sorra, aki a Hezbollah vezér jobbkeze és fő tanácsadója volt a katonai erő alkalmazásának kérdésében. Likvidálása elvette a hadműveleti iránytűt Naszrallah kezéből, aki nem volt katona, és arra kényszerítette, hogy szinte egyedül hozzon döntéseket – mivel nem bízott a vezetés más elemeiben.
Ezt követően a Hezbollah szinte összes vezetőjét egyenként likvidáltak, a tetőpontot pedig az Új Rend hadművelet jelentette, amelyben Naszrallahra is sor került. Ezzel egy időben az izraeli hadsereg szisztematikusan csapásokat mért a Hezbollah páncéltörő rakétákért felelős sejtjeire és rakétavetőire, számos halálesetet okozva a szervezet tagjai között, a Csipogó-hadművelet pedig több ezer terroristát sújtott.
A vezetés lefejezését gyors ütemben és tömegesen hajtották végre, ami felerősítette a hatást – mivel egy ilyen szervezet, különösen, ha vallási-fundamentalista-dzsihádista, hajlamos új terep vezetőket és alternatív vezetést kinevelni, ahogyan az jelenleg például Gázában történik.
Megint az utolsó pillanatban
Izrael valójában majdnem elszalasztotta a lehetőséget, hogy likvidálja a Hezbollah vezetőjét: Amikor megkapták az „aduászt”, miszerint pénteken találkozni fog tanácsadóival a titkos bunkerben, megoszlottak a vélemények Izrael biztonsági és politikai körében. Halevi vezérkari főnök és Gallant kijelentette, hogy bár kívánatos Naszrallah likvidálása, ez egy erős északi fronthoz vezethet – beleértve Szíriát és az irániakat, később pedig egy regionális háborúhoz is –, a támadást előzetesen össze kell hangolni Bidennel. Egy ilyen tájékoztatás valójában kizárta volna a libanoni szervezet vezetőjének likvidálási lehetőségét, mivel az elnök és emberei elleneztek minden olyan lépést, amely totális háborúhoz vezethetne.
Másrészt a Moszad vezetője és a szűk körű kabinet többi tagja követelte a likvidálás végrehajtását – ezért azt előzetesen nem egyeztették Bidennel és csapatával. Netanjahu habozott, majd úgy döntött, hogy nem hoz döntést. Ez a megbeszélés éjszaka zajlott, és másnap Netanjahu az ENSZ Közgyűlésére repült. Kora reggel (izraeli idő szerint), repülés közben a likvidálás mellett döntött, miután hírszerzési információk szerint talán nem lesz még egy ilyen lehetőség.
A miniszterelnök először haza telefonált, és utasítást adott a biztonsági szervezetek egyik vezetőjének a likvidálás végrehajtására; ugyanaz a személy azonban követelte, hogy a döntést rendezett eljárás keretében hozzák meg. Netanjahu megérkezett New Yorkba, és szállodájából egy telefonhívás során konzultációt folytatott a védelmi szervezetek vezetőivel és miniszterekkel – és akkor hozták meg a végső döntést a támadás végrehajtásáról.
A megtévesztés, ami Naszrallah vesztét okozta
A Hezbollah vereségéhez döntően hozzájáruló másik tényező az a hadsereg hadműveleti osztály által kezdeményezett megtévesztés volt, amelynek sikerült csapdába ejtenie Naszrallahot. Naszrallah a Moszad által kezdeményezett és az izraeli hadsereg által szeptember 17-én és 18-án végrehajtott személyhívó- és walkie-talkie-hadművelet után sem értette, hogy Izrael totális támadást indított ellene. Továbbra is ragaszkodott az „egyenletrendszeréhez”, amely szerint, ha Izrael katonai célpontot talál el, akkor katonai célpontokra tüzel; ha pedig Izrael civil célpontot talál el, akkor az elmélete szerint civil célpontokra tüzel.
Naszrallah értetlenségének oka az volt, hogy az izraeli hadsereg ahelyett, hogy egyetlen csapást mért volna, és azt több napon át folyamatosan és intenzíven folytatva, több szakaszra osztotta a Hezbollah elleni támadást. Fuad Sukr júliusi likvidálásával kezdődött, majd, mint említettük, a szeptemberi személyhívó- és walkie-talkie-hadművelettel folytatódott. Egy nappal később a légierő elindította az Észak Nyilai hadműveletet, melynek során megsemmisítette a Hezbollah civil lakosság körében tárolt és kilőtt rakétáit. A Hezbollah rakéta- és pilóta nélküli repülőgép-arzenáljának nagy része megsemmisült, különösen azok, amelyek veszélyt jelentettek a létfontosságú létesítményekre, valamint az izraeli katonai és polgári frontra.
Szeptember 20-án, az Új Rend hadművelet részeként likvidálták a Radwan Erők parancsnokát, Ibrahim Akilt, az elit egység magas rangú tagjaival együtt.
Naszrallah, aki – mint említettük – ragaszkodott az egyenletekhez, elrendelte a civil célpontok elleni támadást, főként Metula és más határ menti közösségek ellen páncéltörő rakétákkal, mivel a magas rangú tisztviselőket is az általa „civil” célpontoknak nevezett területeken likvidálták. Az egyenletezési stratégiája az általa már 2000 májusában kidolgozott és a gonosz tengelyének minden elemébe beépített „úthálózat” koncepciójának kifejeződése volt, amely szerint bár Izrael katonailag erős, a gyakorlatban belefáradt a háborúkba, polgáraiból pedig hiányzik a harci erő és akarat.
El kell ismerni, hogy Naszrallah nem tévedett teljesen: Az Izrael és a hadserege által a második libanoni háború óta, sőt még azelőtt is alkalmazott megfékezési stratégia, beleértve Gázát is, csak megerősítette és hitelesítette az elméletét. De Naszrallah nem értette azt a genetikailag meghatározott tényt, hogy a holokauszt után a zsidó nép spontán módon egyesül, és nemzeti ellenálló képességet mutat a háborúban és az egzisztenciális veszéllyel szemben. Naszrallah-t meglepte ez a nemzeti ellenálló képesség. A zsidó nép „soha többé” hozzáállása már Naszrallah likvidálása előtt legyőzte a „pókháló” elméletét, de a síita vezető, aki 30 éven át központosított módon vezette szervezetét, tele volt gőggel és azzal az érzéssel, hogy érti az izraelieket. Úgy vélte, hogy Izrael nem merne megsemmisítő háborút indítani a szervezete ellen, és biztosan nem merne ártani neki, mert attól tart, hogy több tízezer rakétát és pilóta nélküli repülőgépet zúdít rá.
Naszrallah gőgjéhez az is hozzájárult, hogy az iráni legfelsőbb vezető, Ali Hamenei vezette síita tengely a „Közel-Kelet vezérigazgatójának” tekintette őt – különösen Kászim Szulejmáni, a Forradalmi Gárda Kudsz Erő parancsnokának 2020. január 3-i likvidálása után. „Azóta Naszrallah gyakorlatilag az egész síita tengelyt vezette mindenben, ami az Izrael elleni háborúval kapcsolatos” – mondta egy magas rangú izraeli hírszerzési tisztviselő. „Ez magában foglalja a jemeni hútikat, az iraki síita milíciákat, valamint az iráni Kudsz Erőt Szíriában és Libanonban.”
De valaki, aki az izraeli társadalom, az izraeli politika és az izraeli katonai gondolkodás első számú szakértőjének tartotta magát, nem értette, hogy Izrael megtámadta őt. Ha például az Észak Nyilaira válaszul Naszrallah minden rendelkezésére álló erővel válaszolt volna, és segítséget kért volna az irániaktól, talán még élne, és teheráni szövetségesei segítségével rehabilitálta volna a szervezetet és annak képességeit. Az izraeli hátország súlyos károkat szenvedett volna, és Izrael kénytelen lett volna befejezni a háborút. Naszrallah azonban, ahogy említettük, saját koncepciójának rabja volt.
A történetnek még nincs vége
Naszrallah likvidálása valóban fontos fordulópont volt a háborúban, de a katonai hírszerzése azt javasolja, hogy ne becsüljük alá és ne gúnyoljuk ki Naim Qasszemet, aki agresszív beszédei alatt gyakran megizzad. „Képes vezetni a szervezetet és felvázolni a politikát, annak ellenére, hogy nem Naszrallah” – mondta egy magas rangú hírszerző tiszt.
The post A Moszad speciális eszközei és Naszrallah titkos bunkere first appeared on Új Kelet Live.
