Avi/ujkelet.live
A háború 768. napja : Jó reggelt!
Észak és Dél: Libanonnal majdnem egy évbe telt, a Gázai övezettel valamivel több mint egy hónapba – de a háborúkat lezáró két megállapodás most egyszerre jutott el egy olyan kritikus pontra, ahol összeomolhatnak, jegyezte meg a Ynet hírportál elemzése.
A terrorszervezetek újjáépítik magukat, Izrael pedig vékony jégen táncol: egyrészt délen Trump Gázára vonatkozó terve elakadt, a Hamász kihasználja a vákuumot, és még a „nemzetközi erő” is kérdéseket vet fel. Másrészt északon a Hezbollah újjáépül, az izraeli hadsereg fokozza támadásait, és Naim Qasszem válasszal fenyegetőzik.
A Trump-terv következő fázisa, amely csak azután kezdődne, hogy a Hamász átadja az összes megölt túszt (négy még mindig a Gázai övezetben van), magában foglalja az izraeli erők további kivonását a sárga vonalról, egy többnemzetiségű biztonsági erő bevetését és a Hamász leszerelését – de a végrehajtásra nincsenek egyértelmű menetrendek vagy mechanizmusok.
A Hamász nem hajlandó lefegyverezésre, Izrael ellenzi a Palesztin Hatóság bármilyen szerepét az övezetben, és bizonytalanság övezi a Nemzetközi Stabilizációs Erők felállítását. Jelentős amerikai nyomás hiányában a Reutersnek nyilatkozó 18 forrás – köztük hat európai és egy volt amerikai tisztviselő – becslése szerint a sárga vonal válhat a két régió közötti tényleges határrá.
Az Izrael és Libanon közötti tűzszünet 2024. november 27-én kezdődött, és többek között kikötötte, hogy a terrorszervezetet lefegyverzik, és hogy operatívjai nem tartózkodhatnak az izraeli határ közelében – két olyan záradék, amelyeket megszegtek. Most, közel egy évvel a hatálybalépése után, a megállapodás kritikus ponton van.
A Hezbollah-t jelentősen meggyengítette az izraeli invázió, valamint az Irán elleni izraeli és amerikai támadások – de továbbra is nagy hatalommal bír a síiták körében Libanon törékeny, felekezeti megosztottságon alapuló kormányzati rendszerében. Amióta egy évvel ezelőtt életbe lépett a tűzszünet, a Hezbollah egyetlen lövést sem adott le Izraelre – annak ellenére, hogy Izrael nem hagyott fel Libanon támadásával.
A Reuters hírügynökség beszámolója szerint az elmúlt hetekben fokozódtak a légierő támadásai Libanon ellen, Izrael pedig nyomást gyakorol a libanoni hadseregre, hogy „keményebb álláspontot” vegyen fel a Hezbollah lefegyverzésében – többek között az ország déli részén található magánházak átkutatásával fegyverekét keresve. A jelentés szerint a követelést az elmúlt hetekben fogalmazták meg, és a libanoni hadsereg főparancsnoksága elutasította, attól tartva, hogy egy ilyen lépés „belső konfliktust szíthat” és szabotálhatja a leszerelési stratégiát, amelyet a hadsereg „mértékletesnek, de hatékonynak” tart.
A Reuters jelentése szerint Libanon bízik benne, hogy a tűzszüneti megállapodásnak megfelelően 2025 végére képes lesz a Hezbollah fegyvereitől mentesnek nyilvánítani az ország déli részét. Két, a hadsereg műveleteit ismerő libanoni civil forrás szerint a völgyekben és erdőkben végzett átfésülések több mint 50 alagutat tártak fel, és több mint 50 irányított rakétát, valamint több száz egyéb fegyvert koboztak el. Libanoni biztonsági források szerint azonban a hadsereg terve soha nem tartalmazta magánterületek átkutatását. Izrael kételkedik a sikerben ilyen lépések nélkül.
Szerintük Izrael követelte az ilyen razziák végrehajtását az októberben tartott találkozókon a „mechanizmus” – egy libanoni és izraeli tiszteket is magában foglaló, Egyesült Államok vezette bizottság – keretében, amely a tűzszünet végrehajtását felügyeli. Röviddel ezután Izrael fokozta szárazföldi és légi műveleteit Dél-Libanonban, azt állítva, hogy a Hezbollah újrafegyverkezési kísérletei ellen cselekszik.
Ugyanezek a források azt mondták, hogy ezeket a razziákat „egyértelmű figyelmeztetésnek” tekintették arra vonatkozóan, hogy ha nem hajtanak végre további „invazív” kereséseket, az egy újabb nagyszabású izraeli katonai művelethez vezethet. „Azt követelik, hogy házról házra járva kutakodjunk, és ezt nem fogjuk megtenni. Nem fogunk az ő módjukon cselekedni” – mondta az egyik forrás.
Ne akadjunk fenn az „apróságokon”: Jared Kushner, Donald Trump amerikai elnök megbízottja és veje hétfőn Binjámin Netanjahu miniszterelnökkel tárgyalt a rafahi alagutakban rekedt terroristák miatti kialakult válság megoldásáról, idézett a 12-es csatorna amerikai tisztviselőket.
Az egyik magas rangú amerikai tisztviselő azt nyilatkozta, hogy a Trump-adminisztráció a lehető leghamarabb meg akarja oldani a kérdést, és nem akarja, hogy az szabotálja a gázai megállapodás következő szakaszainak végrehajtását.
Az amerikai üzenet Izraelnek a következő: Ne ragadjunk le egy apróságnál, mint például 200 terrorista Rafahban, és koncentráljunk a fontosabb dolgokra.
Amerikai tisztviselők szerint Törökország kulcsszerepet játszik a rafahi válság megoldásában. Steve Witkoff megbízott hétfőn Washingtonban találkozott Hakan Fidan török külügyminiszterrel, hogy megoldást találjanak.
A tárgyalások fő célkitűzése a terroristák megadása és fegyvereik átadása, Izrael részéről amnesztia, valamint egy harmadik országba való száműzetésük azzal a lehetőséggel, hogy néhány év múlva visszatérhetnek Gázába. A fő probléma az, hogy még mindig nincs olyan harmadik ország, amely hajlandó lenne befogadni a szóban forgó Hamász-terroristákat.
Ennek ellenére a tárgyalások részleteit ismerő források úgy vélik, hogy a rafahi válság a megoldás felé halad, még néhány napba bele is kerül.
Az amerikaiak mindent el akarnak távolítani, ami akadályozhatja a gázai nemzetközi erők felállításáról szóló határozat elfogadását a Biztonsági Tanácsban. A szavazás a kérdésben várhatóan már pénteken vagy a jövő hét elején megtörténik.
Diplomácia: Miután az izraeli médiában arról számolt be, hogy a francia kormány meg akarja akadályozni nyolc izraeli vállalat részvételét a jövő héten Párizsban megrendezésre kerülő védelmi kiállításon, Jean-Noel Barrot francia külügyminiszter tájékoztatta Gideon Sza’ar külügyminisztert, hogy minden izraeli vállalat részt vehet rajta.
Stratégia nélkül: Matanjahu Englman állami számvevő tegnap megjelent hetedik jelentése az október 7-i támadásra adott izraeli válaszlépéseket övező hiányosságokról megállapította, hogy az egymást követő miniszterelnökök és kormányok nem formalizálták a politikai és katonai döntéshozatalt irányító nemzetbiztonsági doktrínát.
A vizsgálat rávilágított arra is, hogy ilyen keretrendszer hiányában az Izraeli Védelmi Erők és más biztonsági ügynökségek hosszú távú tervezése nagyrészt ezen ügynökségek belső prioritásai és szakmai értékelései szerint történt, ahelyett, hogy egy átfogó, kormány által jóváhagyott stratégián alapult volna.
Ennek eredményeként a kulcsfontosságú döntéseket – beleértve az Izraeli Védelmi Erők haderő-struktúrájára, bevetésére, erőépítési programjaira és a többfrontos hadviselésre való felkészültségre vonatkozókat is – egy átfogó stratégiai és politikai célokat meghatározó kötelező érvényű nemzetbiztonsági politika figyelembevétele nélkül hozták meg. A jelentés figyelmeztetett, hogy az intézményi autonómia ilyen mintázata tartós szakadékot teremt a politikai és katonai vezetés között, aláásva Izrael azon képességét, hogy összehangolja a nemzeti erőfeszítéseket és az erőforrásokat az egységes biztonsági vízióval összhangban ossza el.
Englman azt írta, hogy bár Binjámin Netanjahu miniszterelnök – aki az elmúlt 16 év nagy részében kormányfő volt – „2017 és 2018 között kezdeményezte Izrael nemzetbiztonsági koncepciójának kidolgozását”, „nem fejezte be, amit elkezdett, és nem terjesztette jóváhagyásra”.
A kormány régóta úgy döntött, hogy nem rögzít kötelező érvényű, nyilvános nemzetbiztonsági stratégiát. A Nemzetbiztonsági Tanács – amelyet kormányzati szervként hoztak létre, és amelyet később, 2008-ban törvényben a nemzetbiztonsági politika felülvizsgálatáért és frissítéseinek javaslatáért felelősként határoztak meg – „nem töltötte be szerepét”, és ismételten elmulasztotta benyújtani a frissített nemzetbiztonsági politikát a biztonsági kabinetnek megvitatásra és döntéshozatalra, állapította meg az ellenőrzés.
Englman azzal érvelt, hogy egy hivatalosan jóváhagyott nemzetbiztonsági politika arra kényszerítené a politikai vezetést, hogy egyértelmű prioritásokat tűzzön ki; jelentős többletforrásokat különítsen el a biztonsági igényekre, akár más igények rovására is; és kötelező érvényű keretet biztosítson a Nemzetbiztonsági Tanács és a minisztériumok számára a stratégia többéves katonai programokká, erőforrás-elosztássá és ügynökségek közötti koordinációvá alakításához.
A vizsgálat eredményeinek ismertetése után a számvevő azt javasolta, hogy a miniszterelnök haladéktalanul indítson el egy, a Nemzetbiztonsági Tanács által irányított szervezett folyamatot egy hivatalos, kötelező érvényű nemzetbiztonsági politika kidolgozására; nyújtsák be a biztonsági kabinetnek hivatalos döntéshozatalra; tegyék közzé a nyilvánosság számára a szerkesztett változatot; erősítsék meg a Nemzetbiztonsági Tanács kapacitásait és hatáskörét, hogy el tudja látni a 2008-as törvényben meghatározott törvényi szerepét; és végezzen időszakos felülvizsgálatokat – ajánlott ötévente vagy hamarabb, ha a stratégiai feltételek megváltoznak.
Englman hangsúlyozta, hogy a jelentés célja intézményi és rendszerszintű problémák felvetése, nem pedig egyéni felelősségre vonás. Felszólított egy állami vizsgálóbizottság felállítására az október 7-i eseményekkel kapcsolatban, amelyet a kormány politikai okokból elutasít.
The post A háborúkat lezáró 2 megállapodás kritikus ponthoz érkezett first appeared on Új Kelet Live.
