A Naprendszer 4,6 milliárd éves története során rengeteg messziről jött égitest haladhatott át rajta, és az is elképzelhető, hogy néhány ősi becsapódási kráter – például a dél-afrikai Vredefort – csillagközi eredetű volt. A mai Naprendszer már jóval csendesebb, de a csillagközi objektumok száma valószínűleg nem csökkent az idők során, így továbbra is fenyegethetik a Földet. A kutatók ezért arra keresték a választ, honnan érkezhetnek ezek az égitestek, milyen pályán mozognak, és bolygónk mely területei vannak nagyobb veszélyben.
Fotó: OpenAI DALL-E
Honnan érkezhetnek a veszélyes csillagközi objektumok
A Michigani Állami Egyetem kutatói több milliárd mesterségesen létrehozott égitest pályáját szimulálták, hogy megértsék, hogyan viselkednének a csillagközi vándorok. A modell alapját azoknak az M-típusú csillagoknak – vagyis vörös törpéknek – a mozgása adta, amelyek a Tejútrendszerben a legnagyobb számban fordulnak elő. Mivel ezekből van a legtöbb, észszerű feltevés, hogy a csillagközi objektumok nagy része ilyen rendszerekből lökődik ki, még ha ezt jelenleg nem is lehet egyértelműen bizonyítani.
A számítások azt mutatják, hogy a csillagközi objektumok leginkább két irányból érkeznek:
az apex felől és a galaktikus sík irányából.
Apexnek hívjuk azt a pontot, amerre a Nap és vele együtt a Naprendszer halad, ezért ebből az irányból természetes, hogy több égitesttel találkozunk. A galaktikus sík pedig a Tejútrendszer legsűrűbb része, ahol rengeteg csillag található, így innen is jóval több vándor sodródhat a Naprendszer felé.
A sebesség a lényeg?
Meglepő módon nem a leggyorsabban érkező égitestek a legveszélyesebbek. A kutatás szerint inkább a lassabb csillagközi objektumok jelenthetnek valódi kockázatot, mert a Nap könnyebben eltéríti őket. Így olyan pályára kerülhetnek, amely metszi a Föld útját. Ezek az égitestek általában nem körpályán mozognak, hanem nyitott, kifelé ívelő pályán száguldanak át a Naprendszeren.
Mi befolyásolja a csillagközi objektumok becsapódását, és hol számíthatunk bajra?
A kutatás szerint még az évszakok is befolyásolják a becsapódás esélyét. Tavasszal a Föld éppen az apex felé halad, ezért nagyobb sebességgel fut bele az érkező égitestekbe. Télen viszont több lehetséges becsapódó objektum érkezhet, mert ilyenkor a Föld a Nap mozgásával ellentétes irányba néz, ami kedvez azoknak a pályáknak, amelyek elérhetik bolygónkat.
A szimulációk szerint leginkább az egyenlítői térségek esnek útba a csillagközi objektumoknak. Az északi félteke kockázata is valamivel magasabb az átlagosnál – ami azért figyelemre méltó, mert az emberek nagyjából 90 százaléka itt él.
A kutatók kiemelik, hogy a vizsgálat nem azt mutatja meg, milyen gyakran csapódhat be csillagközi objektum a Földbe – erre ma még nincs válasz. A tanulmány inkább abban segít, hogy tudjuk, milyen irányból érdemes várni ezeket az égitesteket, és mely területek lehetnek veszélyeztetettek. Az eredmények különösen hasznosak lesznek a hamarosan induló Vera Rubin Obszervatóriumnak, amely várhatóan sok új csillagközi látogatót fog felfedezni.
