Orvosok árulták el, milyen jelekből tudhatod, ha valakinek már csak napjai vagy legfeljebb hónapjai vannak hátra

Szántó István

2 hét ago

Sok család számára a legnehezebb kérdés, hogyan segítsenek beteg vagy éppen haldokló szeretteiknek az utolsó napokban, és hogyan ismerjék fel, amikor a búcsú ideje valóban közeleg.

Szakértők összegyűjtötték azokat a testi és viselkedésbeli jeleket, amelyek hónapokkal, hetekkel vagy akár csak órákkal a halál előtt jelentkezhetnek.

Annak, aki közel jár a halálhoz, a testhőmérséklete lecsökkenhet, és már nem akar enni vagy inni.

Leállhat a vizelet- és székletürítés is, és akár fájdalmai is lehetnek.

Árulkodó jel a nehézlégzés, valamint az, ha valakinek a térdén, a lábfején és kézfején a kékes-lilás árnyalatú folt jelenik meg.

Ezt a szakaszt egy hosszabb folyamat előzi meg. A WebMD orvosi portál útmutatása szerint, amelyet a brit sajtó is szemlézett,

egy-két héttel a halál előtt az illető már folyamatosan fáradtnak és kimerültnek érezheti magát, olyannyira, hogy el sem hagyja az ágyát.

Jellemző a megváltozott alvásritmus, a csökkenő étvágy és szomjúság, de a fájdalom is fokozódhat. Közben a vérnyomás, a légzés és a pulzus is ingadozhat. Ebben a szakaszban az ember zavarttá válhat, kábultnak tűnhet, vagy szélsőséges esetben akár hallucinációi is lehetnek.

A jelek már hónapokkal korábban feltűnhetnek.

Egy-három hónappal a halál előtt a legjellemzőbb tünetek közé tartozik, hogy az illető többet alszik vagy szunyókál, kevesebbet eszik és iszik, visszahúzódóvá válik, és már nem leli örömét a korábban kedvelt tevékenységekben.

Idősebbeknél gyakori, hogy kevesebbet beszélnek, de a gyerekeknél ennek az ellenkezője is előfordulhat.

A palliatív ellátás szakértői szerint a család jelenléte rendkívül fontos, még akkor is, ha a beteg látszólag nem reagál. „Lehet, hogy nem reagálnak, ha beszélnek hozzájuk vagy megérintik őket. Még ha valaki nem is válaszol, attól még érezheti vagy hallhatja Önt, és megnyugvást jelenthet számára a jelenléte” – hangsúlyozza a Marie Curie jótékonysági szervezet. Azt tanácsolják, a családoknak „azt kell tenniük, amit helyesnek éreznek”, és nem kell azon aggódniuk, mikor van a tökéletes idő a búcsúzásra.

„Néhány ember állapota a vártnál gyorsabban rosszabbodik. Ezért ha van valami, amit el szeretne mondani a szeretteinek, fontos, hogy megtegye.”

A kórházi látogatások rendjét is a beteg teherbírása határozza meg. „Megkérhet más családtagokat vagy barátokat, hogy látogassák meg vagy búcsúzzanak el a szerettétől. Vagy megszervezheti egy vallási vagy spirituális vezető látogatását. Nem mindenki szeretné ezt – és ez is rendben van. Néhány embernek szüksége lehet a pihenésre a látogatók között, és nyomasztónak találhatja a nagy tömeget. Mások számára pedig éppen az lehet megnyugtató, ha emberek veszik őket körül.”

A gondozás során fontos tudni, hogy a hallás sokszor az utolsóként épen érzék, ezért a jelenlét és a beszéd megnyugtató lehet. Nem kell erőltetni az evést-ivást; a szájszárazság, a zajos légzés és a légszomj egyszerű eszközökkel és szükség esetén gyógyszerekkel enyhíthető. A végtagok lehűlése és foltosodása a keringés természetes átrendeződését jelzi.