Közeleg a nagy nap.
Aki nem tudná most már legalább a negyedik perújítási kérelem sorsáról döntenek.
Bármilyen nagy tétben fogadok, hogy most is mint idáig mindannyiszor védik a mundért. Ha valaki nem ismerné a hazai jogszolgáltatást – direkt nem beszélek igazságról számukra próbálom elmagyarázni az ártatlanul, a prekoncepciós elítéltek orvoslati jogának hogyan lehet betartani. Miként lehet csicskáztatni az állampolgárt a taláros reverenda mögé bújva. Ha az ügyészségre benyújtom a kérelmet, protokoll szerint előterjesztik a bíróságra majd kérésükre külön véleményezik azt amit éppen ők küldtek nekik. Nagyon faramuci, mikor egy főügyész azzal bíztat, hogy a beadványaim alapján az ügyem megérett az újra tárgyalásra. Aztán ennek az ügyésznek a szomszéd szobában székelő főnöke folyamatosan becsúsztatja a botját a küllök közé. Isten ments, hogy kiderüljön, tévedtek. Tényleg presztizvesztességet szenvednének vagy az is megesik, hogy egy ilyen procedúra közben megtalálnák azt a fontos embert aki sikeresen megvezette a hatóságokat, hivatali hatalmával élve befolyásolta a rendőrséget, az ügyészséget és még a bírót is kedve szerint váltogatta. Közben még egy klasszikus zsarolással is bepróbálkozott és évtizedes rendőri kapcsolatai révén élvezi az érintetlenséget. Tehát továbbra is megy a szívatás és nem is akármilyen formációban. Nemrégiben megfeledkeztek a vélemény nyílvánításról, hogy az ítélkezés előtt ne tudjam kiegészíteni a nekem tulajdonított vádakat. Sebaj egy ilyen apróságnak ha a hatóság részéről esett meg nincs következménye. Olyan is volt, hogy Debrecenben egy valamikor Miskolcon ügyködő ügyész hölgy kapta a véleményezési jogot. Aznap bízták meg ezzel amikor már a nyugdijazás előtti napjait tengette, nem is fáradt vele, megkérte a miskolci kollégákat akik azonnal megküldték neki a közhelyektől hemzsegő elutasító javaslatot.
Egyébként az ügyben járatos barátaim elmondták, az ilyen zárt tárgyalások ahonnan az ügyvédemmel ki vagyunk zárva nem is igaziak. A tanácselnökök akik már most az álmukból felriadva is tudnák mi a dolguk telefonálnak a trimvirátus legkisebbikének, a maguk között nevezve a taccsbírónak aki megfogalmazza az ítéletet. Ennyi az egész. Ha nem jól tudom tessék megcáfolni. Megindokolni, hogy miért is nem lehetünk jelen ezen a tárgyaláson. Milyen igazságszolgáltatás amikor a fejünk felett döntenek a sorsunkról és a beadványaink , érveink süket fülekre találnak. Még akkor is ha a támadóim már hivatalosan is megírták, elismerték a kulliszák mögötti mesterkedéseket, leleplezték a felbujtott rágalmazókat. Közülük az egyiket a Petróczy Attilát a harmadosztályú játékvezetőt a hazudozása okán ki is zárták a tárgyalásról. Sőt a másikat a rendészetnél felbujtott hazudós hölgyet pedig az élettársa dobta fel a rendőrségen. Ezt egy szembesítésnek kellett volna követni, de az ügy referense inkább a durva sértegetést, a megalázó procedurát választotta az igazi nyomozás, a protokoll szerinti vizsgálat helyett.
