ujkeletlive
Diplomácia
Irán
Binjámin Netanjahu miniszterelnök múltheti fehér házi látogatása kapcsán Donald Trump elnökkel megállapodtak abban, hogy maximális gazdasági nyomást gyakorolnak a teheráni rezsimre, például a Kínába irányuló iráni olajeladások téren, – jelentette az Axios magas rangú amerikai forrásokat idézve.
A háttérben Trump tíz nappal korábban aláírt elnöki rendelete áll, ami elvileg lehetővé teszi az Egyesült Államok számára a gazdasági nyomás fokozását, felhatalmazva a külügyminisztert, és a kereskedelmi minisztert, hogy javaslatot tegyenek az elnöknek akár 25%-os vámtarifák kivetésére bármely olyan országra vonatkozóan, amely üzleti tevékenységet folytat Iránnal.
Az iráni olajexport több mint 80%-a Kínába irányul, és amelyet az amerikai vámok emelésének fenyegetése mellett szándékozik csökkenteni a Fehér Ház, ilymódon arra számítva, hogy az újabb gazdasági nyomás a teheráni rezsimet nagyobb engedmények elfogadására kényszerítené nukleáris programjának leszerelésével kapcsolatban.
Az Axios forrásai úgy vélik, miszerint a „maximális nyomásgyakorlási kampány” az Iránnal folytatott nukleáris tárgyalásokkal, valamint a Közel-Keleten zajló folyamatos katonai jelenléttel párhuzamosan történik, a háttérben felkészülve az esetleges csapásra, amennyiben a diplomácia kudarcot vallana.
Igen, de – a tervezett vámok kivetése az iráni olajvásárlás miatt tovább bonyolítaná az amúgy is feszült amerikai-kínai kapcsolat, miközben regionális zavarok inkább az okozna, hogy Irán a vámok miatt más országok olajszállításait akadályozná.
Összegezve – Netanjahu és Trump állítólag abban értettek egyet, miszerint végezetül Iránnak nem lehet nukleáris fegyvere, az odavezető út, és az eszközök terén már kevésbé sikerült megtalálni a közös nevezőt. Netanjahu szerint lehetetlen megfelelő megállapodást kötni Iránnal, mondván, hogyha aláírná is a szerződést, Teherán nem fogja betartani, ezzel szemben Trump azt állította, hogy van esély a megállapodásra, – nyilatkozta az amerikai forrás az Axiosnak.
Az elnök különmegbízottai Jared Kushner és Steve Witkoff abban egyetértenek, hogy a történelem tanúsága szerint nehéz, sőt szinte lehetetlen jó üzletet kötni Iránnal, ugyanakkor továbbra is kemény vonalat képviselnek, így a teheráni vezetésen múlik az egyezmény megkötése. Trumphoz közeli tanácsadók véleménye megoszlik, az úgynevezett héják kizártnak tartják, hogy Irán bármibe is beleegyezzen, a diplomáciai megoldást támogatók pedig az ellenkezőjét állítják.
Az Axios továbbá idézi Ali Golhaki iráni újságírót, aki a közösségi médiában azt állítja, hogy Witkoff üzenetei tartalmaztak egy amerikai javaslatot, miszerint Iránnak 3-5 évre fel kellene függesztenie az urándúsítást, miután azonban alacsony szinten folytathatná a dúsítást; továbbá az állítólagos javaslat tartalmazza az irániak birtokában lévő 450 kilogrammnyi magasan dúsított urán külföldre szállítását is, mely javaslatot az iráni riporter szerint Teherán elutasította, míg az Axios egyik amerikai forrása tagadta az említett ajánlatot.
Kegyelmi kérelem
Netanjahu sürgősségi villámlátogatását, az elnökkel egyelőre ellentmondásos véleménye mellett, korrupciós ügyeivel kapcsolatos kegyelem fehér házi erőltetése árnyékolja be.
Röviddel Netanjahu hazaérkezése után Trump, sokadik alkalommal avatkozva be az izraeli belügyekbe, ismét Jichák Herzog elnök ellen fordult az említett kegyelem késlekedése miatt.
A miniszterelnök múltheti sürgősségi villámlátogatásra az iráni fenyegetettség miatt érkezett a Fehér Házba, és bár azt nem tudni, hogy az úgynevezett kegyelmi-ügy szóba került-e a közel három órás zárt ajtók mögötti megbeszélésen, de nehezen magyarázható véletlen egybeesésnek tűnik alig egy nappal később Trump megszégyenítő támadása, főleg azt követően, hogy Netanjahu korábban már kérte az elnököt, hogy gyakoroljon nyomást Herzogra ezügyben.
Trump közjogi méltóság elleni beszólása nem valószínű, hogy segített a miniszterelnök kegyelmi kérelmének pozitív elbírálása érdekében, azt követően, hogy azt állította – „Netanjahunak kegyelmet kell kapnia, Herzog elnöknek pedig szégyellnie kellene magát, amiért nem adja meg neki.”
Trump ominózus állításai idején Herzog hazafelé tartott Ausztráliából, hivatala azonban rögtön közleményben reagált.
„A tisztánlátás végett – ahogyan azt már többször egyértelművé tettük – a miniszterelnök kérvénye az előírásoknak megfelelően az Igazságügyi Minisztériumhoz került véleményezésre. A folyamat lezárulta után fogja az államfő megvizsgálni a törvények, az ország érdeke, saját lelkiismerete szerint, mindenféle külső vagy belső nyomásgyakorlástól mentesen,” – közölte az elnök hivatala, hozzátéve – „Herzog elnök nagyra értékeli Trump elnököt az Izrael Államért, és annak biztonságáért tett jelentős hozzájárulásáért. Izrael szuverén jogállam. Ellentétben, Trump elnök szavai nyomán kialakult benyomással, Herzog elnök még semmilyen döntést nem hozott az ügyben.”
Másrészről, Herzog közeli munkatársai magyarázatot várnak a Miniszterelnöki Hivataltól az amerikai elnök állításaival kapcsolatban, mondván – „ha Netanjahu közreműködött ebben, az vörös vonal átlépése,” – jelentette tegnap este a Kan közszolgálati csatorna.
A miniszterelnök hivatala természetesen tagadja az összeférhetetlenséget, azt állítva, hogy „Trump elnök tegnapelőtti, kegyelemmel kapcsolatos kijelentése saját magánvéleménye volt. A miniszterelnök a médiából értesült róla, nem tudott róla előre, ahogy az elnök korábbi, Kneszetben elhangzott hasonló tartalmú beszédéről sem volt előzetes tudomása.”
Netanjahu decemberben azt követően nyújtotta be Herzoghoz az úgynevezett kegyelmi kérelmét, hogy Trump nem sokkal előtte hivatalos levélben folyamodott az izraeli elnökhöz, hogy adjon „teljes kegyelmet” a miniszterelnöknek folyamatban lévő korrupciós ügyeire vonatkozóan.
Az úgynevezett kegyelmi beadvány érdekessége, hogy a miniszterelnök ellen folyamatban lévő bírósági tárgyalások közepette kéri az ellene zajló perek ítélet nélküli, kvázi megszüntetését nemzetbiztonsági okokra hivatkozva, miközben tagadja bűnösségét, ami az elnöki kegyelem alapvető feltétele.
Politika
Manszur Abbász – akkoriban olyan cikkek jelentek meg, hogy az arabok jelentik a megoldást
Binjámin Netanjahu miniszterelnök, és kormánya folyamatos támadásai kereszttüzében, azzal vádolva Naftali Bennett volt miniszterelnököt, hogy az október hetedikei Hamász mészárlásokat többek az okozta, hogy az iszlamista Ra’am frakcióval alakítottak kormányt, az említett arab párt vezetője, Manszur Abbász a 12-es csatornának nyilatkozott, és részletesen ismertette Netanjahu egyezkedéseit annak érdekében, hogy még Bennett előtt megnyerje saját koalíciójának.
Abbász többször utalt rá, hogy vannak bizonyítékai a Netanjahuval többszöri alkalommal elhangzott beszélgetésekről, közlésükkel azonban még kivár. A tegnapi interjú során azt viszont ismételten megerősítette, hogy négy alkalommal kapott meghívást Netanjahu rezidenciájába -„elküldte a kormánytitkárt, a Miniszterelnöki Hivatal vezérigazgatóját, és főtanácsadóját Kfar Kaszimba. Ott találkoztunk, együtt vacsoráztunk, és akkoriban olyan cikkek jelentek meg (a jobboldali médiában), hogy ‘az arabok jelentik a megoldást’. Képzeljék el, Binjámin Netanjahu tanácsadója írt cikket erről.”
Emellett, a régió arab országaiból kapott üzenetek is azt sugallták, hogy Netanjahuval kellene kormányra lépnie: „ezen felek arra ösztönöztek, hogy Netanjahuval alakítsak kormányt, ne a másik oldallal. Úgy értettem, hogy (Netanjahu) egy hosszú távú rendezést akar előmozdítani Szinvárral, és a Hamásszal Gázában.”
Abbász elmondása szerint Netanjahu „hosszú távú megállapodásra” törekedett a Hamásszal annak érdekében, hogy a palesztin nemzeti mozgalom megosztott maradjon, de arra vonatkozóan, hogy konkrétan Katar kérte a Netanjahuval való szövetségre, nem erősítette meg és nem is cáfolta, mondván, hogy izraeli, de külföldi országokhoz kötődő személyek vették fel vele a kapcsolatot.
„Arra biztattak, hogy folytassam, és próbáljak kormányt alakítani Binjámin Netanjahuval, ne pedig a másik oldallal [az ellenzékkel], mert Netanjahu nem indít háborúkat. Megértettem, hogy Netanjahunak érdeke fűződik ahhoz, hogy a palesztin oldalon fennmaradjon a megosztottság, egy hosszú távú megállapodást akart előmozdítani a Hamásszal a Gázai övezetben.”
Azzal kapcsolatban, hogy Netanjahu tett-e erre vonatkozó egyértelmű utalást, Abbász hangsúlyozta: „történt utalás erre a kérdésre a koalíciós tárgyalások során. Szavaiból azt értettem, hogy támogat egy [Hamász] megállapodást,” – tette hozzá, megjegyezve, hogy egy ilyen megállapodás mind Netanjahunak, mind a terrorszervezetnek előnyös lett volna.
Később felidézte, hogy „Netanjahu Zsabotyinszkijról tartott nekem előadást, és azt mondta, egy zsidó vezetőnek kellene, hogy legyen egy arab helyettese,” – Abbásznak úgy tűnt, mintha a miniszterelnök „hangsúlyozni akarta volna, hogy éppen a Likud az a párt, amely az arab társadalom helyzetének előmozdítására törekszik,” végül arra a következtetésre jutott, hogy „a Likudban nem hűek Zsabotyinszkij útjához,” – utalt a párt legendás alapítójára.
Végül, a következő választásokon az arab Közös Listával való esetleges egyesülésről akként nyilatkozott, hogy „amennyiben azt látjuk, hogy esnek a népszerűségi mutatóik, nem megyünk velük; ez egy átléphetetlen vörös vonal számunkra,” majd az arab társadalmon belül a jelenlegi kormány alatt kiugróan megnőtt erőszakkal, és a napi gyilkosságokkal kapcsolatban leszögezte: „erkölcsi kudarcot vallottunk, és terhel minket a felelősség, de hol van az állam felelőssége?”
Az interjú közlése után Bennett közleményben reagált az elhangzottakra, „Szinvár azért preferálta Netanjahut, mert Netanjahu jó volt a Hamásznak. Szinvár, és a katariak pontosan látták: Netanjahu nem akar háborút. Netanjahuval megegyeztek egy hosszú távú gázai nyugalomról, ami kényelmes volt a Hamásznak, mert így felkészülhettek a szörnyű mészárlásra,” – közölte, majd hozzátette, hogy a Hamász egykori vezére „Szinvár kifejezetten azt akarta, hogy ne én váltsam le Netanjahut. Abbász elmesélte a katari nyomást is, hogy Netanjahuval lépjen koalícióra, mert tudták, hogy vele folytatódhat az együttműködés a Hamásszal. A Szinvár és Netanjahu közötti üzenetváltások sora már nem titok. Ahogy az sem, hogy Netanjahu három tanácsadója katari pénzből dolgozott, Katar érdekében a gázai háború alatt is.”
Időjárás
Izrael a globális szennyezettségi index élén
Szombat hajnalra kiterjedt porfelhő borította be az országot jelentősen csökkentve a látási viszonyokat.
A Környezetvédelmi Ügynökség mérőállomásai hajnali 3 óra körül súlyos levegőminőség-romlást jeleztek, miután az erős szelek Észak-Afrikából és a Szaharából érkező porfelhőket sodortak a térségbe.
Az erős széllel kísért homokvihar következtében Jeruzsálem, és Tel-Aviv a világ legszennyezettebb városainak élére ugrott, mivel a szennyező anyagok, különösen a finom részecskék szintje meghaladta a veszélyes értéket.
Az IQAir levegőminőség-index oldal az izraeli városokat olyan települések elé sorolta, mint Almati (Kazahsztán), Lahor (Pakisztán) és Kalkutta (India).
Az Egészségügyi Minisztérium figyelmeztetést adott ki, hogy a porra érzékeny – különösen a szív- vagy tüdőbetegségben szenvedők, idősek, gyermekek és várandós nők kerüljék a megerőltető szabadtéri tevékenységeket. Ezenkívül javasolt az ablakok zárva tartása, maszk viselése, akár beltéren is, valamint légtisztító berendezés használata.
Szombat délre valamivel javult a helyzet, és a ködös, poros levegő lassan felszállt, és kelet felé kezdett vonulni, de a nehéz levegő még a késő esti órákban is érezhető volt.
A hatóságok óva intettek a tengeri fürdőzéstől is, megjegyezve, hogy a víz „erősen, illetve egyes helyeken nagyon erősen hullámzó” a heves szelek miatt, emellett tegnapra az ország egyes részein esőt valószínűsítettek, ami Tel Avivban és környékén elmaradt, a Hermonon azonban havazásról számoltak be.
The post Diplomácia, politika és Izrael porfelhőben first appeared on Új Kelet Live.
