Az eredmények meglepően egyértelmű képet festenek. Míg
az alacsonyabb dózissal kezelt csoportban a betegek 49 százalékánál tapasztaltak terápiás választ, addig a hagyományos adagolásnál ez az arány mindössze 37 százalék volt.
A progressziómentes túlélés mediánértéke a csökkentett dózisú csoportban elérte a kilenc hónapot, szemben a standard protokoll szerinti három hónappal. A teljes túlélés tekintetében is jelentős különbség mutatkozott: az alacsonyabb dózis mellett 42, míg a magasabb adagnál csupán 14 hónapot regisztráltak.
A mellékhatásprofil szintén a csökkentett adagolás előnyeit igazolta. Súlyos nemkívánatos esemény a betegek 31 százalékánál lépett fel, szemben a hagyományos dózis alkalmazásakor mért 51 százalékkal. Hildur Helgadottir, a Karolinska Intézet onkológiai-patológiai tanszékének vezető kutatója szerint a kedvezőbb eredmények részben annak köszönhetők, hogy az alacsonyabb dózis mellett a betegek jobban tolerálják a gyógyszert, így hosszabb ideig képesek folytatni a terápiát.
Helgadottir a svéd gyakorlat hátteréről elmondta: Svédországban az orvosok nagyobb szabadságot élveznek az adagolás meghatározásában. Ezzel szemben más országokban a finanszírozási szabályok szigorúan a hatóságok által jóváhagyott dózisokhoz kötik a kezelőorvosokat, így nincs lehetőségük az egyéni mérlegelésre. A szakemberek ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy egy retrospektív, megfigyeléses vizsgálatról van szó, amely önmagában nem bizonyít ok-okozati összefüggést. Bár a két betegcsoport között mutatkoztak kiindulási különbségek, a statisztikai elemzések azt igazolták, hogy az alacsonyabb dózishoz társuló kedvezőbb eredmények az életkor és a daganat stádiuma szerinti korrekciót követően is szignifikánsak maradtak.
