ujkeletlive

Irán – Trump legfőbb tábornoka figyelmeztet az Irán elleni támadás kockázataira

A héber média magas fokozatú háborúpárti híresztelései ellenére, a Fehér Házban még nem született döntés, és egyelőre egy lehetséges iráni háború kockázatainak mérlegelése van terítéken.

Az izraeli sajtóban politikai források nevében sugallt állítólagos küszöbön álló csapás különböző figyelemelterelő taktikáinak azonban ellentmond, hogy a többszöri időpontokra korábban bejelentett közös amerikai-izraeli hadművelet ezidáig nem történt meg. Donald Trump elnökre úgy tűnik az izraeli politikai nyomás kevésbé hat, miközben környezetében a héják és az izolacionalista politikai ideológiák hívei igyekeznek a térségbe vezényelt erős armada bevetésére, illetve a koncentrált katonai jelenlétet mindössze elrettentésre való használatra rávenni az elnököt.

„Mindenkinek megvan a maga feladata, és mindenki elvégzi a munkáját. Rubio nem foglalkozik azzal, hogy melyik repülőgéppel repüljenek. Caine nem aggódik a diplomáciai következmények miatt. A támadásról, annak időpontjáról, módjáról vagy egyáltalán annak szükségességéről még nem született döntés,” – összegezte a helyzetet egy magas rangú kormányzati tisztviselő az Axios kérdésére.

Korábban a The New York Times számolt be Trump múlt szerdai megbeszéléséről biztonsági tanácsadóival, amikor is az elnök sürgette Dan Cane tábornokot, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnökét, és John Ratcliffe CIA-igazgatót, hogy vázolják fel az Irán elleni átfogó stratégiát. Cane és Ratcliffe tartózkodott egy konkrét politika támogatásától: a tábornok a katonai lehetőségekről beszélt operatív szempontból, míg Ratcliffe a helyszíni helyzetről, és a különböző javaslatok lehetséges következményeiről tájékoztatott.

Különböző meglátások szerint Trumpot a belső szakmai viták bizonytalanították el, ugyanis a Ynet múltheti beszámolója szerint Izraelben a szerdai megbeszélés után már eleve arra számítottak, hogy az elnök parancsot a támadásra, amit végül a forrás szerint csütörtökön leállítottak.

Mi igaz a híresztelésekből?

Dan Caine tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke arról tájékoztatta Trumpot, és a megbeszélésen jelenlévő felsővezetőket, hogy egy Irán elleni katonai kampány jelentős kockázatokkal járhat – különös tekintettel egy elhúzódó konfliktusba való belekeveredés lehetőségével, – állítja két, a belső megbeszéléseket ismerő forrás az Axios szerint.

Mit mondanak: egyes források szerint Trump a katonai csapás felé hajlik, de legfelsőbb szintű tanácsadói megosztottak az iráni konfliktus kezelését illetően, többen óvatosságra intve az elnököt.

Az említett Caine tábornok, nem mellesleg Trump legfőbb katonai tanácsadója úgy tűnik nem volt hajlandó garantálni a biztos sikert, anélkül, hogy a lehetséges kockázatokat ne ismertette volna. Miközben a szárazföldi alakulatok, illetve kommandósok bevetése egyértelműen elutasításra került, az elnök nyilvánvalóan azt mérlegeli, hogyan és milyen kockázatok mellett tud győzelmet hirdetni egy lehetséges katonai akciót követően, szemben a diplomáciai sikerrel, amit egy nyilvánvalóan kompromisszumos győzelmet jelentene háborús kockázatok nélkül. Megbízottai, Jared Kushner és Steve Witkoff a diplomáciai megoldás felé hajlanak, továbbá az elnökhöz közeli, a héja-tábort erősítő Lindsay Graham szenátor a könyörtelen csapást szorgalmazza, beleértve Ali Hamenei ajatollah, és rezsimjének likvidálását.

J.D. Vance alelnök szintén aggályait fejezte ki a konfliktusba való belebonyolódás miatt. Bár nem ellenzi nyíltan a csapást, Vance kérdéseket vetett fel a kockázatokkal, és a művelet összetettségével kapcsolatban, ugyanakkor reméli, hogy a csütörtöki genfi tárgyalások diplomáciai áttörést hoznak, bár nem túlzottan optimista az esélyeket illetően.

Marco Rubio külügyminiszter egyelőre nem foglalt konkrétan állást a csapás mellett vagy ellen, és érezhetően figyelmét az utóbbi hetekben inkább Venezuelára és Kubára összpontosította.

Megjegyzendő – az elmúlt hetekben kizárólag Caine tájékoztatta Trumpot Iránról. Brad Cooper admirális, a CENTCOM parancsnoka nem kapott meghívást a találkozókra, és január eleje óta nem beszélt az elnökkel.

Caine, aki teljes mértékben támogatta a korábbi venezuelai műveletet, az Iránnal kapcsolatos megbeszéléseken óvatosabb volt, amit az Axiosnak nyilatkozó forrás akként értelmezett, hogy a „vonakodó harcos” álláspontját képviseli Irán ügyében. A tábornok úgy látja, hogy egy nagyobb iráni művelet tétje magasabb, nagyobb a belekeveredés, illetve az amerikai áldozatok kockázata.

Összegezve – Caine nem szólalt fel nyíltan a csapás mellett, de értelemszerűen támogatni, és végrehajtani fog minden döntést, amit Trump hoz. Az Axios egy másik, a tábornok gondolkodását közvetlenül ismerő forrása szerint a vezérkari főnök nem szkeptikus a katonai kampánnyal kapcsolatban, hanem „tisztán látó, és realista” a siker esélyeit, illetve a háború kitörése utáni eseményeket illetően.

A belső ellentétek médiában megjelent kiszivárogtatását követően, többen is kiálltak Caine mellett, többek között maga az elnök is.

  • Donald Trump (Truth Social): az elnök azt írta, hogy Caine szeretné elkerülni a háborút, ugyanakkor úgy véli, hogy az „könnyen megnyerhető” lenne, ha szükséges, továbbá „nem beszélt arról, hogy ne lépjünk fel Irán ellen… ő csak egy dolgot tud: hogyan kell GYŐZNI, és ha utasítást kap, ő fog az élre állni,” – tette hozzá az elnök.
  • Joe Holstead, a vezérkar szóvivője (Axios): „a tábornok tanácsadói szerepében katonai opciók széles skáláját, valamint másodlagos szempontokat és kockázatokat vázol fel a polgári vezetőknek. Ezeket az opciókat bizalmasan kezeli.”
  • Anna Kelly, a Fehér Ház szóvivője: „Caine tábornok tehetséges, és nagyra értékelt tagja a nemzetbiztonsági csapatnak. Az elnök számos véleményt meghallgat, és az alapján dönt, ami a legjobb az USA nemzetbiztonságának.”

Mi várható – ha addig nem történik változás, Witkoff és Kushner csütörtökön Genfben találkozik Abbász Aragchi iráni külügyminiszterrel. Az Axios szerint különmegbízottai azt tanácsolták Trumpnak, hogy az idő neki dolgozik, és pozíciója minden nappal erősödik. Szerintük az elnöknek meg kell néznie, mit kaphat az irániaktól, és csak akkor kell „meghúznia a ravaszt,” ha a diplomácia elveszíti lendületét.

Politika

a Likud fellázadt Szmotrich ellen

Kínos vereséget szenvedett Becalel Szmotrich (Vallásos Cionizmus) pénzügyminiszter a parlamentben, miután elbukott a szavazáson az egyéni import áfamentességéről szóló általa szorgalmazott rendelet.

Az akár 150 dollár értékű külföldi rendelések áfamentességét biztosító rendelet végül 25 igen mellett 59 ellenszavazattal megbukott a Kneszet tegnap esti szavazásán.

Binjámin Netanjahu miniszterelnök, és a Likud minisztereinek többsége nem jelent meg a szavazáson.

A távolmaradó miniszterelnök dacolva a koalíciós fegyelemmel, szabad kezet adott a szavazáson. Végül, a Juli Edelstein, Amichai Elijahu [Ocma Jehudit], Jichák Goldknopf [Jahadut HaTora], és Avi Maoz [Noam] többek között ellenszavazók mellett, a rendelet megakasztását kezdeményező két likudnyik Hanoch Milwidszki, és David Bitan hatalmas győzelmet könyvelhettek el tegnap este Jeruzsálemben.

Az alig 25 támogató szavazatot magáénak tudható Szmotrich revánsot – új rendeletet ígért, miközben élesen bírálta az ellene fellázadó Likudon belüli „gazdasági baloldalt,” mondván – „miközben Netanjahu miniszterelnök Izrael biztonságával van elfoglalva, a Likud néhány képviselője kisstílű politikát folytat, és az ellenzékkel összefogva azt akarják, hogy mindannyian drágán fizessünk.”

Eli Dallal [Likud] azonban úgy véli, hogy a rendelet „halálos ítélet az üzleti szektorra, és a kisvállalkozásokra. A megélhetési költségek a lakhatásban, a bérleti díjakban, és az élelmiszerekben gyökereznek, amivel sajnos az elmúlt három évben nem foglalkoztak,” míg az ellenzék vezetője, Jáir Lapid [Jes Atid] leszögezte – „Netanjahunak nincs koalíciója, kormánya szétesik. Még a saját pártját sem uralja…”

A szavazás előtt pártja ülésén Szmotrich hosszan ecsetelte az ominózus rendelet forradalmi hatásait, mondván „minden polgár potenciális importőr, és nem csak kizárólag az óriásvállalatok,” majd hangsúlyozta, miszerint az eddigi 75 dolláros vámmentes limit megduplázásával, mindenki importálni fog, így verseny alakul ki, a verseny pedig lenyomja az árakat. Szmotrich szerint a hazai árak azért csökkennek, mert a monopóliumok megértették, hogy a játékszabályok megváltoztak, és az izraeli vásárló már nem a foglyuk.

„Ma a Kneszet szavaz erről a rendeletről. Nem azért, mert nem működik vagy károsítja a gazdaságot, hanem mert vannak, akik Izrael polgárai helyett a monopóliumokat képviselik. Ne szórakozzanak az emberek zsebével!” –  közölte, majd új rendelet megírását ígérte, abban az esetben, ha a Kneszet eltörli az általa bevezetett 150 dolláros mentességet biztosító miniszteri rendeletet.

Kneszet – 40 aláírásos vita

Netanjahu ugyan nem volt jelen az előbb említett Szmotrich-féle szavazáson, előtte azonban karrierje talán legrövidebb felszólalása révén eleget tett az úgynevezett „40 aláírásos” vita  követelményének, mondván, hogy a havonta egyszeri hasonló meghallgatások szerinte túlzott disputává, és nagyon-nagyon agresszívvé válnak. Megjegyezve, az időnkénti beszédstílust, melynek nem kellene megszokottnak lennie a Házban, ugyanakkor kijelentette, hogy nem riad meg, és még csak nem is viszolyog ezen találkozóktól, de néha még élvezi is őket.

Ezt követően, a miniszterelnök ismételten kitért katonai és diplomáciai sikereire, hangsúlyozva a Donald Trump elnökkel, és az Egyesült Államokkal fenntartott, példátlanul szoros szövetséget, valamint a globális nagyhatalmakkal (Németország, India) való jó kapcsolatokat.
Hozzátéve, hogy Izrael sosem volt még ilyen erős, mint most, kijelentette, hogy az elmúlt két és fél év munkájával sikerült megvédeni az országot az iráni rezsim jelentette egzisztenciális veszélytől. A továbbiakat illetően figyelmeztette Teheránt, hogy bármilyen Izrael elleni támadásra elképzelhetetlen erejű válaszcsapás lesz a válasz.

A belpolitikai vitákra, és a bírálatok megválaszolására is szívesen vállalkozna, de a miniszterelnök szerint a jelenlegi „összetett és kihívásokkal teli” helyzetre való tekintettel félreteszi a sárdobálást, hozzátéve azt is, miszerint „soha nem tudni, mit hoz a holnap.”

„Ez nem a vitatkozás ideje. Ezekben a napokban, Purim ünnepének előestéjén, ahogy azokban a napokban, úgy most is: szorosra kell zárni a nép sorait, váll a vállnak vetve, egymás mellett kell állnunk. Bízom az erőnkben, bízom a parancsnokainkban, bízom a harcosainkban, bízom a népünkben, bízom bennetek, Izrael polgáraiban. Már bebizonyítottuk: ha együtt állunk ki, hatalmas eredményeket érünk el. Purim ünnepének előestéjén álljunk együtt, és Isten segedelmével biztosítsuk Izrael örökkévalóságát,” – zárta beszédét Netanjahu.

Az ellenzék vezetője, Jáir Lapid [Jes Atid] a vita keretében az aktuális belpolitikai mélypontokra hegyezte ki beszédét, majd külön kitért az iráni lehetséges háborúra.

Netanjahunak címezve, Lapid azt állította, hogy bár a kormány próbál alternatív narratívát építeni a közelmúlt sikeres titkosszolgálati akcióira (például a csipogó-műveletre) alapozva, de a történelemkönyvekben Netanjahu nevét örökre az október 7-i mészárlásokkal együtt fogják emlegetni. Ezt követően, felsorolta a mulasztásokat, melyek felelőssége a miniszterelnököt terheli, számon kérve, miért nem vette figyelembe lehetséges következményeit
* a Katarból érkező készpénzes bőröndök destabilizáló hatásának;
* a Hamasz megerősítésének romboló doktrínáját;
* a szárazföldi erők elhanyagolását, és az igazságügyi reform biztonsági kockázatát;
* az izraeli társadalmat szétfeszítő mérgező polarizációt.

Továbbá, a jelen belpolitikai helyzetre utalva, az ellenzék vezetője utalt az ultraortodox sorozási törvény válságára, és kijelentette, hogy a jesiva tanulók felmentése a szolgálat alól nemcsak gazdasági, és demográfiai veszélyt jelent, hanem a kölcsönös felelősségvállalás alapjait is lerombolja. Emellett felhívta a figyelmet arra, hogy a hadsereg munkaerő hiányát a legalább 15 ezer frissen bevonuló igénye mellett, az a szomorú tény is igazolja, hogy a háború kezdete óta Izrael gyakorlatilag két hadosztály mértékű harcost veszített el (925 halott és 30 000 sebesült).

Az iráni fenyegetésre vonatkozóan Lapid héja-álláspontot képvisel, hangsúlyozva, hogy a konfliktus eszkalálódása esetén az ellenzék minden vitát félretesz, és beáll a hadsereg, illetve a kormány mögé, ugyanakkor sürgette a kormányt, miszerint – „Izraelnek nem szabad visszariadnia – még az amerikaiakkal való óvatos konfliktus árán sem – attól, hogy ne csak katonai célpontokat, hanem az iráni olajmezőket, és más energiapotenciált is bombázza,” – ami Lapid szerint az egyetlen módja az iráni gazdaság térdre kényszerítésének, és az ajatollah-rezsim megdöntésének.

The post Trump kiállt tábornoka mellett; és Szmotrich veresége a Kneszetben first appeared on Új Kelet Live.