Amikor egy családban súlyos betegség üti fel a fejét, a támaszt legtöbbször az ápolásban, a gondozásban mérjük. De létezik olyan támaszadás is, amely nem a betegágy mellett ölt testet: az öröm és a büszkeség, amely értelmet ad a mindennapi küzdelemnek. Erről szól a budapesti Nagy Tamás és lánya, Boglárka története. Sokak számára ismerős lehet az az összefogás, amely egy nehéz sorsú, de elszánt családot segít, ám ebben a történetben a támogatás nem egyirányú. Miközben a szülők és támogatók egyengetik a tehetséges lány útját, Bogi szorgalma és jelleme az a hajtóerő, amely édesapjának erőt ad a betegséggel szembeni harchoz.
Gyógyíthatatlan, de kezelhető tüdőrák
Boglárka édesapja, Nagy Tamás történetét a Rákgyógyítás Magazinban ismerhette meg a nyilvánosság. Tamás húsz évig szolgált hivatásos katonaként, mellette tíz éven át mentőautót vezetett, így élete nagy részét a szolgálatnak szentelte. Bár soha nem dohányzott, 2015-ben negyedik stádiumú tüdőrákot diagnosztizáltak nála.
A betegség alattomos volt: hónapokig keresték tüneteinek okát, mire kiderült, hogy a tüdejét apró göbök borítják, a mellhártyája pedig úgy nézett ki, mintha búzadarával szórták volna tele. Esélytelen volt, hogy műtéttel meggyógyítható legyen. Akkoriban az orvosok néhány hónapot jósoltak neki, ám egy speciális célzott terápiának és a férfi akaraterejének köszönhetően immár tíz éve kordában tartják a daganatot. Tamás ma is dolgozik, küzd, és feleségével együtt teljes családként nevelik Bogit, miközben kontrollvizsgálatról kontrollvizsgálatra tartanak attól, meddig lehetnek együtt.
Pizzák a kórháznak, koncertek a léleknek
Bogi a Marczibányi téri Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola hetedikes tanulójaként mára a Magyar Rádió Gyermekkórusának tagja, és bár fuvolázni csak néhány éve kezdett, már több budapesti és országos verseny díjazottja. Tehetsége mellett azonban korát meghaladó empátiája teszi őt különlegessé. Az önkéntesség nála természetes igény: már nyolcévesen felajánlotta egy rajzversenyen nyert pizzáit a Szent János Kórház gyermekosztályának, mert korábban ő maga is feküdt ott betegként. Ezt a gesztust nemrég megismételte, amikor saját zsebpénzéből vásárolt ételt és játékokat a bent fekvő gyerekeknek. Akciójához csatlakozott az Il Treno étterem, amelynek képviselője, Biró Gábor utólag így írt a lányról az iskola igazgatójának: „Ritkán találkozik az ember ilyen tiszta szívű és érett gondolkodású fiatallal, mint Bogi, aki hiszem, hogy jó példát mutat kortársainak is.”
A segítségnyújtás Bogi számára a zenéléssel is összefonódik. Rendszeresen visszajár egykori óvodájába hangszerbemutatókat tartani, de fellép a Mozgássérült Emberek Integrált Intézményében is. A Korányi Kórház főigazgatója, dr. Bogos Krisztina is meghívta már, hogy játsszon az intézmény karácsonyi ünnepségén. „A betegeknél és az idős embereknél érzem, hogy számít amit csinálok, látom rajtuk az örömöt, és nekem is jó érzés, hogy átadhatom a zene szeretetét” – meséli a lány. Bogi számára a hangszer pajzs is egyben: „A zene megnyugvás és öröm. Amikor játszom, úgy érzem, hogy sérthetetlen vagyok.”
Összefogás egy profi hangszerért
A szakmai fejlődésnek azonban ára van. Egy ponton túl az iskolai kölcsönhangszer már nem elég, a konzervatóriumi felvételihez elengedhetetlenné vált egy saját mesterhangszer. Egy ilyen fuvola ára azonban több millió forint, ami a gyógykezelések mellett a család számára önerőből elérhetetlen lett volna. A Pro Filii Alapítvány 2 millió forintos támogatása adott reményt ahhoz, hogy az álom megvalósulhatott. Az alapítvány döntésében az eddigi versenyeredmények mellett Bogi önkéntes segítő munkája is sokat nyomott a latban, így vált az új fuvola a társadalmi felelősségvállalás jelképévé is. A támogatást Sokvári Attila üzletember egészítette ki, aki magánemberként segítette a vásárlást, a még mindig hiányzó részt pedig a szülők pótolták ki.
„Ha megvan a saját fuvola, tudni fogom, hogy az enyém, és nem kell azon izgulnom, hogy jut-e elég kölcsönhangszer egy-egy versenyre. Ez lelkileg is nagy biztonságot ad és egészen más élmény a saját hangszeremen játszani” – fogalmazott Bogi még a várakozás időszakában.
Bogi január utolsó napján Győrben vehette kézbe az új hangszerét. A Hungarian Flute Center és a bécsi Wiener Flötenwerkstatt vezetői különleges lehetőséget biztosítottak: nyolc különböző, egyenként is több millió forintot érő koncertfuvolát készítettek elő kipróbálásra. A több órás tesztelésre a családdal tartott Bogi fuvolatanárnője, Nagy Noémi is, hogy szakmai füllel segítse a választást. Sorra kerültek elő a tokokból a hangszerek, míg végül megszületett a döntés: egy japán, kézzel készített, ezüst Muramatsu GXRHE Heavy modell mellett döntöttek. A választást a távolból dr. Romos Zsolt, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnázium fuvola tanszakvezetője is megerősítette. Elismeréssel beszélt a hangszerről, amely – mint fogalmazott – „méltó társa lesz a lánynak a nyolcadik osztály utáni felvételin, és elkísérheti egészen a Zeneakadémiáig.”
Bogi ma úgy képzeli el a jövőjét, hogy az iskolák elvégzése után egy katonazenekarban szeretne játszani, ezzel is tisztelegve édesapja múltja és hivatása előtt.
Bogi családjában a támogatás körbeér. Miközben a szülei a tinédzser jövőjéért dolgoznak, a lány sikerei és jószívűsége adják azt a lelki muníciót, amivel édesapja állja a sarat a tüdőrákkal szemben. Ebben a történetben nem a hangszer ára, hanem új tulajdonosának személyisége a legnagyobb érték: a közös dallam adja a család valódi erejét, bebizonyítva, hogy még a legnehezebb harcokat sem a statisztikák, hanem az egymásba vetett hit döntheti el.
Forrás: Támaszadók Program
