ujkeletlive
Merre tovább?
A sorsdöntőnek nevezett genfi amerikai-iráni nukleáris találkozót követően, úgy tűnik Donald Trump elnök még mindig nem határozott az iráni rezsim elleni támadás indítását illetően, miközben rég nem látott amerikai katonai jelenlétet épített ki a Közel-Keleten.
Az iráni partokhoz vezényelt elrettentő erő mellett, Trump Izraelbe is beágyazott számos csúcsvadászgépet, tankert, rakétarombolót, és időközben az USS Ford repülőgép-hordozó és csapásmérő is megérkezik a közeli partokhoz. Mindezen, hetek óta támadásra készen veszteglő armada táboroztatása azonkívül, hogy impozáns látványt nyújt, az amerikai adófizetők jelentős pénzébe kerül, miközben az Economist cikkében megállapítja, hogy az amerikaiaknak fogalmuk sincs, mit akar Trump Iránnal, és lehet, hogy maga az elnök is közéjük tartozik, utalva a közvélemény kutatások adataira, miszerint az elnök döntéseibe vetett bizalom az ellenségekkel való kapcsolatok, illetve a külföldi katonai erő alkalmazása tekintetében kifejezetten alacsony.
Mindenesetre, az armadát felvonultatni sokkal könnyebb, mint a Trump és az Izrael által is elvárt kiütéses győzelmet elérni, így nem véletlen, hogy a számos háborús opció közül, a leginkább kockázatmentesnek a The New York Times beszámolójában is megemlített korlátozott csapás tűnik, és nem a teljes körű, hosszú ideig elhúzódó felörlő háború.
Trump környezetében megoszlanak a vélemények a diplomáciai megoldás, illetve háború között, de az erőszak bevetését immár követelő Lindsay Graham szenátorhoz hasonló héják nyomása alatt, az elnök valamit bizonyára fog lépni etéren, és a tavaly júniusi Izraellel közös Felkelő Oroszlán hadművelethez hasonlóan, valószínűleg egy rövid ideig tartó, korlátozott támadás után győzelmet fog bejelenteni, miközben elmondhatja majd, hogy Iránt a katonai erő alkalmazása miatt sikerült elrettenteni, és tárgyalóasztalhoz ültetni az amerikai feltételek szerint.
Egyelőre azonban, még arról is ellentmondásos hírek kerülnek ki a médiába, hogy a genfi találkozó milyen eredménnyel zárult.
Trump megbízottai, Steve Witkoff és Jared Kushner, valamint az iráni külügyminiszter, Abbász Aragchi közötti tárgyalások több órán át, és két részben, délelőtti és délutáni ülés során zajlottak.
A délelőtti ülésen, amelyen a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség főigazgatója, Rafael Grossi is jelen volt, Badr Al-Busaidi ománi külügyminiszter közvetített a felek között, miközben az irániak bemutatták régóta várt nukleáris megállapodásra vonatkozó terveztüket.
A délelőtti első körben tartott megbeszélésen, az Axiosnak nyilatkozó forrás szerint az amerikai fél „csalódott” volt az iráni álláspontok miatt, majd ezután szünetet tartottak, és délután folytatták tovább az egyeztetést.
Összegezve a tegnapi kétfordulós tárgyalásokat, Aragchi szerint az Egyesült Államok, és Irán között bizonyos kérdésekben megállapodásokhoz vezettek, más területeken viszont továbbra is maradtak nézeteltérések, és a következő hétre újabb fordulót terveznek; míg egy magas rangú amerikai tisztviselő az Axiosnak úgy nyilatkozott, hogy a tegnapi megbeszélések „pozitívak” voltak, de további részleteket egyelőre nem közölt.
Aragchi, és Al-Busaidi egyaránt megerősítette, hogy ezután washingtoni és teheráni egyeztetések következnek, majd a jövő héten megrendezésre kerülő nukleáris szakértők közötti technikai tárgyalásokra várhatóan Bécsben kerül sor.
- A háttérben: Trump megbízottait azzal az elvárással küldte a tárgyalásokra, miszerint Iránnak el kell fogadnia, hogy bármely jövőbeli nukleáris megállapodás határozatlan ideig érvényben marad.
További kulcsfontosságú amerikai követelés, hogy Irán mondjon le a 10ezer kilogrammnyi dúsított uránkészletéről, ugyanakkor Washington hajlandó bizonyos rugalmasságra Irán azon követelésével kapcsolatban, hogy megtarthassa az urándúsítás jogát, de csak akkor, ha bizonyítani tudják, hogy a folyamat nem vezet nukleáris fegyverek gyártásához. - Ezzel szemben Irán elutasította azt az elképzelést, hogy végleg felhagyjon az urándúsítással, leszerelje nukleáris létesítményeit, és kivigye uránkészleteit az országból, ehelyett azzal a javaslattal álltak elő, csökkentik az urándúsítási szintet a NAÜ felügyelete mellett. Mindemellett, Aragchi ismertette a szankciók enyhítésével kapcsolatos iráni elvárásokat is.
Politika
Lázadók viadala
Azt követően, hogy Binjámin Netanjahu miniszterelnök saját frakcióját sem tudta kordában tartani Becalel Szmotrich (Vallásos Cionizmus) pénzügyminiszter az import áruk (csomagok) 150 dollárig terjedő áfamentességét biztosító rendeletével kapcsolatban, a közelgő választások ízét megérezve a Likudon belül érzékelhető többirányú lázadással kapcsolatban a Ynet a többszörös miniszter David Amszalemmel készített interjút.
Néhány lázadó likudnyik, élükön Hanoch Milwidszki, és David Bitan elérték Szmotrich rendeletének törlését a parlamentben, mire Amszalem azt válaszolta – „ez nem ‘lázadás’, a Likudban a színek széles spektruma létezik. Ez egy elvi vita,” – majd elismerve, hogy Netanjahu mindent bevetett az ügy érdekében, hangsúlyozta, hogy tisztelik a miniszterelnököt, de van egy határ, amikor kifejezik véleményüket
„ Amikor azt látjuk, hogy a kisvállalkozások sérülnek, az figyelmeztető jel.”
Hasonló elégedetlenség merült fel, a szintén Szmotrich által gründolt úgynevezett tejreform elleni tiltakozás kapcsán, miután Bitan azt állította, hogy a Likud és Netanjahu a pénzügyminiszter alkalmazottai lettek.
„A Kneszetben sok az indulat, és a harag, néha a közjó érdekében. Ez egy érzelmekkel teli hely. Néha elhangzik egy-egy ilyen mondat,” – ismerte el Amszalem, de a továbbiak azonban megvédte Szmotrich politikáját, mondván, hogy végzi munkáját, és a pénzügyminiszter munkája a legnehezebb.
Összességében, a Ynet „120 és egy” politikai podcastjában, Dudi Amszalem [Likud] jelenleg Regionális Együttműködési minisztere, illetve a kormány, és a Kneszet közötti kapcsolattartó miniszter, valamint az Igazságügyi Minisztérium tárca nélküli minisztere beismeri, hogy a rasszizmus a saját pártjában is jelen van, mondván:
„Nem minden askenázi rasszista, de szinte minden rasszista askenázi,”- válaszolt arra feltevésre, miszerint Netanjahu, Járiv Levin igazságügyi miniszter, és Jiszráél Katz védelmi miniszter is askenázi, továbbá a Likud szavazóiról azt állítja, hogy „arab kultúrájuk van, hagyományőrző értékekkel, könyörülettel és családszeretettel.”
A jövőbeli következő kormányban vállalt szerepkörét illetően azt állítja, hogy „ha én lennék a pénzügyminiszter, leszámolnék azzal a nyolc mohó monopóliummal, amelyek az élelmiszerárakért felelősek.”
Továbbá, Amszalem saját magáról úgy vélekedik, miszerint – „nem vagyok verbálisan erőszakos. A másik oldal a rasszista, és lekezelő.”
Ugyanakkor a miniszterelnök számára is küldött üzenetet a jövőt illetően, hangsúlyozván – „ideje, hogy a párt szefárd (mizrahi) politikusokat nevezzen ki kulcsfontosságú miniszteri posztokra, Szükség van magas rangú szefárd miniszterekre, minket nem lehet csak postázási miniszternek beállítani.”
A riporter kérdésére, miszerint miért nem őt nevezte ki Netanjahu külügyminiszternek, azt válaszolta – „igazad van. Ez egy jó kérdés. A jövőben végrehajtjuk ezt a fordulatot a Likudon belül,” – majd arra feltevésre, miszerint a Likud élén lehetne egy marokkói, aki vidéken nőtt fel?, így fogalmazott – „ha ez nem történik meg, akkor nincs szükség a Likudra, de a Likud nem cserél vezetőt negyedóránként. Azt mondom a miniszterelnöknek: kellenek a magas rangú szefárd miniszterek. Ha nem, akkor leköpi a szavazóinkat. Nincs ok rá, hogy ez ne történjen meg. Mi vagyunk a többség. Izraelnek el kell fogadnia, hogy nem vagyunk alacsonyabb rendűek, és képesek vagyunk vezetni ezt az országot.”
Az ellenzék dühösen reagált Amszalem szavaira, Merav Ben-Ari (Jes Atid) képviselőnő szerint – „ez az ember, aki azt mondta nekem, hogy fényesítem Lapid cipőjét, aki eladta minden értékét; aki egy egész kampányt épített a ‘szefárd kisemberekre’, de mindent feláldozott azért, hogy a Netanjahu-kormány tagja lehessen több lényegtelen pozícióban, aki nőgyűlölő, soviniszta, és bár több mint egy évtizede koalíciós szerepben van, Izrael polgáraiért semmilyen eredményt nem ért el.”
Ben-Ari frakciótársa, Merav Cohen pedig úgy véli, hogy „nagyszerű lenne, ha a következő pénzügyminiszter szefárd lenne. De miért pont a Likud korrupciójának szimbóluma, a ‘kifizetőhelyek gyára’, Dudi Amszalem legyen az? Az állami számvevő megállapította, hogy a Regionális Együttműködési Minisztérium, amelyért ő felel, politikai kinevezések gyárává vált,” – tette hozzá, majd tovább folytatva emlékeztetett, miszerint – „el sem hinnék, de volt már szefárd politikus vidékről magas beosztásban: Meir Cohen Dimonából, és ott volt Amir Peretz a Munkapártból, vagy akár Mose Kahlon (Kulanu), aki csak azután lett pénzügyminiszter, hogy elhagyta a Likudot. Mit jelent ez? Azt, hogy pont a Likud az utolsó párt, amely valódi kulcspozíciókba emeli a vidéki szefárdokat.”
The post Merre tovább az áttörés nélküli genfi találkozó után; és lázadók viadala a Likudban first appeared on Új Kelet Live.
