ujkeletlive
Trump az iráni energialétesítmények bombázásával, és szárazföldi offenzívával fenyeget, de Mohammad Bagher Ghalibaf iráni parlamenti elnökkel tárgyal a háttérben
Donald Trump elnök szerint Ali Hamenei ajatollah és magasrangú tisztviselői izraeli likvidálásával megtörtént a rendszerváltás, következésképpen az új rezsim elmondása szerint „nagyon profi” és a pakisztáni olajtankerek áthaladására vonatkozó ígéretüket betartották.
A 48 órás ultimátum kétszeri meghosszabbítása, illetve a háború elhúzódására megjelölt 4-6 hetes washingtoni terminus, jelenlegi ötödik hetében, Karoline Leavitt, a Fehér Ház sajtófőnöke tegnap kijelentette: „Trump megállapodásra akar jutni Teheránnal az általa múlt héten kitűzött április 6.-i határidő előtt. Leavitt szerint a tárgyalások haladnak Iránnal, hozzátéve, hogy amit Teherán nyilvánosan mond, az eltér attól, amit magánúton közöl az amerikai tisztviselőkkel.
Binjámin Netanjahu miniszterelnök szintén tegnapi nyilatkozatában, cáfolta Leavitt állításait, mondván a háború befejezésére nincs időpont, míg az izraeli célok fele teljesült ezidáig.
Ellentmondásos célok, és nyilatkozatok
Trump hétfőn ismételten azzal fenyegette meg a teheráni rezsimet, miszerint az Egyesült Államok megsemmisíti Irán energiatermelő létesítményeit és olajkútjait, amennyiben nem nyitja meg a Hormuz-szorost.
A háború 4-6 hetes befejezésére irányuló tervekkel ellentétben, Trump végül engedélyezte az amerikai hadsereg elit 82. légiszállítású hadosztályának küldését a régióba, jelentette a Reuters. Több ezer behatolásra kiképzett katona küldésével Trump szárazföldi offenzívára is készül, miközben tárgyalásokat folytat Teheránnal.
Kulisszák mögött – a kormányzati tisztviselőkre hivatkozva a Wall Street Journal legfrissebb jelentése arról számolt be, hogy Trump közölte tanácsadóival, miszerint hajlandó véget vetni az Irán elleni amerikai hadjáratnak még akkor is, ha a Hormuz-szoros nagyrészt zárva marad.
Így, Teherán szoros ellenőrzése az olajforgalmat biztosító szoros felett megmaradna ugyan, de az elnök szerint a megnyitásra irányuló komplex műveletet egy későbbi időpontra halasztaná.
A háttérben, Trump és tanácsadói az elmúlt napokban úgy értékelték, hogy a stratégiai Hormuz-szoros megnyitására vonatkozó művelet a konfliktust a kitűzött négy-hat hetes időkereten túlra nyújtaná, így az elnök úgy döntött, hogy az Egyesült Államoknak el kell érnie fő céljait – az iráni haditengerészet, és rakétakészletek megbénítását –, majd le kell zárnia a jelenlegi ellenségeskedést, miközben diplomáciai úton gyakorol nyomást Teheránra a kereskedelem szabaddá tétele érdekében. Amennyiben ezen lehetőség kudarcot vall, Washington európai és Öböl-menti szövetségeseit ösztönözné arra, hogy vállalják a vezető szerepet a szoros megnyitásában, – idézi a WSJ forrásait, megjegyezve ugyan, hogy léteznek ugyan katonai opciók is, de jelenleg nem ezek élveznek prioritást az elnöknél.
Az immár ötödik hete zajló iráni hadművelet során Trump többször is ellentmondásos véleményt formált a háború lezárását, illetve a Hormuz-szoros kezelését illetően. Hol a polgári energetikai infrastruktúra bombázásával fenyegetőzött, amennyiben a szorost egy bizonyos dátumig nem nyitják meg, vagy egyszerűen az állította, hogy az olajút blokádja nem az USA problémája, a megoldás az áthaladásban érdekelt országok felelőssége.
Eközben, a háború küszöbön álló befejezésére irányuló kijelentései közepette – hol „kirándulásnak,” hol „kellemes időtöltésnek” nevezve a hadműveletet, mégis egy komplex és kockázatos küldetést mérlegel a rezsim uránkészletének lefoglalására, melynek alátámasztására a hétvégén a USS Tripoli, és a 31. tengerészgyalogsági expedíciós egység megérkezett a régióba. Eközben, az elnök a 82. légiszállítású hadosztály egységeit is útnak indította, és fontolgatja további 10ezer szárföldföldi katona Közel-keleti bevetését.
Leavitt, tegnap kijelentette, hogy az USA „dolgozik” a szoros normális működésének helyreállításán, de nem sorolta a legfontosabb katonai célok között, hanem kizárólag az iráni haditengerészet, a rakéták, a védelmi ipar, és a nukleáris fegyvergyártási képesség felszámolására utalt. Ehhez képest, Marco Rubio külügyminiszter az Al-Dzsazírának nyilatkozva kijelentette, hogy az amerikai katonai célkitűzések befejezésére irányuló jelenlegi hadjárat heteken belül lezárul.
„Ezután szembesülünk majd a Hormuz-szoros kérdésével, és Iránon múlik majd a döntés. Vagy a világ és a régió nemzeteinek koalíciója – az Egyesült Államok részvételével – fog gondoskodni arról, hogy a szoros így vagy úgy, de nyitva legyen.”
Összegezve – a háború elindítása előtt Trump nem számolt a Hormuz-szoros blokádjával, és annak súlyos globális következményeivel. Miután mégis megtörtént, kezdetben a Trump-adminisztráció félvállról vette a szoros iráni lezárását, és Pete Hegseth védelmi miniszter útján próbálta megnyugtatni a közvéleményt. Miután azonban a hajózási társaságok az aknák, és fenyegetések miatt nem vállalták az áthaladást, Trump közvetlen fenyegetésekkel, és diplomáciai lépésekkel próbálta megtörni a blokádot. A folyamatban lévő tárgyalások alapját az adja, hogy az elnök az iráni rezsim megállapodásra irányuló jeleként értékelte néhány hajó átengedését, amivel reményei szerint lezárhatóvá válik a konfliktus.
Politika
Ben-Gvir győzelme Liberman segítségével
Véglegesítő második és harmadik olvasatban a Kneszet tegnap este Avigdor Liberman és Jiszráél Beitenu frakciója támogatásával 62-47 arányban megszavazta Itamar Ben-Gvir nemzetbiztonsági miniszter Ocma Jehudit pártja által benyújtott, „a terroristák halálbüntetéséről” szóló törvényjavaslatot.
Liberman ugyan a második olvasatnál nem volt jelen, de az utolsó körben megjelent és a törvény mellett szavazott, azt követően, hogy támogatását Binjámin Netanjahu, és az ultraortodox Sász párt vezetője, Árje Deri szavazáshoz kötötte támogatását, ami megtörtént.
A költségvetésbe átcsúsztatott 790 millió sékel nagyságrendű jesivák támogatásának hétfői költségvetési megszavazása biztosította Ben-Gvir számára az ultraortodox frakciók elegendő számú voksait. A Sász és Deri mellett, a Jahadut Hatora Degel Hatora ága a törvény mellett, a Szlobodka Jesiva vezetője Dov Lando rabbi figyelmeztetése ellenére. A frakció másik ága, az Agudat Jiszráél ellene szavazott.
A törvényt Limor Szon Har-Melech képviselőnő kezdeményezte, elmondása szerint bosszúból saját férje, valamint több ezer gyászoló család felhatalmazásából, azért, hogy „bosszulja meg Isten a vérét –, a ránk hidegvérrel tüzelő terroristák tekintetét, és szeretett gyermekeim hangját, akik a hatalmas űr valóságában nőttek fel. Évekig a terror, a bebörtönzés, a felelőtlen alkuk során történő szabadon bocsátás, és az emberi szörnyetegek visszatérésének kegyetlen körforgását éltük át. Ma, barátaim, ez a kör megszakad.”
A Kan közszolgálati csatornán ismertetett törvény kidolgozott szövege kimondja, hogy a halál büntetés kimondásához mindössze egyszerű többség is elegendő lesz, végrehajtása akasztással történik; az ítéletet a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka által kijelölt börtönőr hajtja végre, miközben a végrehajtó őrök személyazonossága titkos marad, és teljes büntetőjogi mentességet élveznek.
A rendelkezés szerint az elítélt terroristákat külön büntetés-végrehajtási intézetben helyezik el, és nem látogathatók, kivéve az arra felhatalmazott hatóságokat. Az ügyvéddel való kapcsolattartás csak videóhíváson keresztül, fizikai érintkezés nélkül történhet. A kivégzést az ítélet kihirdetésétől számított 90 napon belül kell végrehajtani, miközben jelen kell lennie a börtönigazgatónak, az igazságszolgáltatás képviselőjének, egy hivatalos ellenőrnek, és a terrorista családja egy képviselőjének.
Koalíciós források szerint, és Szon Har-Melech pártjának állításaival szemben a törvény szövege kiterjedhet „zsidó terroristákra is” abból következtetve, miszerint a halálbüntetés meghatározása a törvény szerint olyan terrorcselekmény, amelynek célja „az állam létezésének tagadása,” magában foglalhat olyan csoportokat is, mint a „dombtetői fiatalok” vagy szélsőséges ultraortodox csoportok, amelyek nem ismerik el az államot vagy annak tekintélyét.
- A törvény támogatói többek között az október 7-i támadásokra adott válaszként népszerűsítik a halálbüntetést, a jogszabály nem bír visszamenőleges hatállyal; így nem vonatkozna a Hamász vezette mészárlás elkövetőire sem, akiknek a felelősségre vonását különálló törvényjavaslat rendezi majd.
A törvény kizárólag a palesztinok számára teszi lehetővé a halálbüntetést, akik nem izraeli állampolgárok, és lakosok és felettük egyedül a katonai bíróságok ítélkeznek.
A törvényt beterjesztő Ocma Jehudit szerint az intézkedés fokozza a terrorizmussal szembeni elrettentő erőt, és csökkenti a terrorszervezetek motivációját izraeliek elrablására, ugyanakkor azt állítják, hogy az akasztással történő halálbüntetés egyenértékű a legfőbb zsidó erkölcsi értékkel, – „nem vagyunk vérszomjasak és nem törekszünk ölésre; mi az életet szentnek tartó nép vagyunk, és pontosan ezért nem engedhetjük meg magunknak, hogy életeket hagyjunk veszni,” – jelentette ki a Kneszet plénuma előtt Cvika Fogel, az Ocma Jehudit képviselője.
Az ellenzék élesen bírálta a halálbüntetés megszavazását, – „a törvény gyalázat, mind tartalmilag, mind elfogadásának politikai módja miatt – egy bűzös alku a jesiváknak szánt készpénzért cserébe. Ez egy erkölcstelen törvény, amely sérti Izrael állam zsidó és demokratikus alapértékeit, valamint a nemzetközi jog azon előírásait, amelyeket Izrael magára nézve kötelezőnek ismert el,” – közölte a reform rabbi Gilad Kariv a Demokraták képviselője, akire arra is figyelmeztetett, hogy a törvény korlátozza a kormány mozgásterét jövőben lehetséges fogolycserék mérlegelésekor.
Kariv támogatásával a Rabbik az Emberi Jogokért szervezet petíciót nyújt be a bírósághoz, azzal érvelve, miszerint – „a halálbüntetés politikája ellenkezik a zsidó jog szellemével, és az élet szentségének alapvető elvével. Figyelmen kívül hagyja a magas rangú biztonsági tisztviselők figyelmeztetéseit, akik óva intettek attól, hogy a törvény nem elrettentő erejű, hanem éppen fokozza az erőszakot, és károsítja az állam zsidó és demokratikus jellegét.”
Az Izraeli Polgárjogi Szövetség (ACRI) szintén a bírósághoz fordul. Érvelésük szerint a Kneszetnek nincs felhatalmazása olyan jogszabályok elfogadására, amelyek a vitatott területek [Ciszjordánia/Júdea és Szamária] palesztin lakosságára vonatkoznak, mivel Izrael hivatalosan nem gyakorol ott szuverenitást. A vonatkozó nemzetközi jog szerint – amelyet Izrael nagyrészt elismer – a jogalkotói hatalom a katonai parancsnok kezében van.
„Míg a Kneszet korábban hozott törvényeket az izraeli jog kiterjesztéséről a telepesekre, ez a törvény alapjaiban tér el azoktól: a palesztin lakosságra vonatkozik,” – áll az ACRI közleményében, hozzátéve – „a hadsereg saját jogi tanácsadói figyelmeztették a bizottságot, hogy ez a lépés de facto annexiónak (bekebelezésnek) minősül.”
Jogi aggályok
Annak ellenére, hogy a tegnapi szavazás előttig a törvény számos módosításon ment keresztül, diplomáciai szempontból káros következmények elkerülhetetlenek lesznek.
A módosítások Netanjahu hivatala, a Nemzeti Biztonsági Tanács, a Sábák és a Külügyminisztérium nyomására történetek, miután enyhítettek számos olyan passzuson, amelyek túltettek az amerikai halálbüntetési normáknál, és külföldi jogi eljárások kockázatát hordozták. Ilymódon, a módosítások során töröltek egy olyan záradékot, amely bírói mérlegelés nélkül kötelezővé tette volna a halálbüntetést, így lehetővé vált, hogy a bírák „különleges körülmények” esetén választhassanak a halálbüntetés és az életfogytiglani börtön között. Eltörölték továbbá azt a követelményt, hogy a pereket katonai bíróságokon kell lefolytatni (lehetővé téve a polgári bíróságokat is), és elhagyták azt a megfogalmazást, amely az áldozatokat kizárólag „izraeli állampolgárként” definiálta volna, ami kvázi deklarálta az áldozatok állampolgársága alapján történő halálbüntetés alkalmazását, és kizárta volna a zsidó terrorizmus palesztin áldozatait.
Mindezen javítások ellenére a főügyészség, a Sábák, a Külügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium képviselői a Kneszet nemzetbiztonsági bizottsága előtt többször is figyelmeztettek; a Kneszet nemzetbiztonsági bizottságának jogi tanácsadói pedig világossá tették, hogy a jogszabály alkotmányellenes, és sértheti a nemzetközi jogot. Megjegyezve, hogy a törvény megfosztaná a vitatott területeken élő elítélteket a kegyelmi folyamodvány lehetőségétől – ami a Genfi Egyezmény és más Izrael által aláírt nemzetközi szerződések szerint kötelező biztosíték –, és külföldi büntetőjogi felelősségre vonásnak tehetné ki az izraeli katonákat, és politikai vezetőket.
Az Amnesty International adatai szerint a világon 54 országban engedélyezett a halálbüntetés, köztük néhány demokráciában, például az Egyesült Államokban és Japánban. A szervezet ugyanakkor megjegyzi, hogy a globális trend az eltörlés irányába mutat: eddig 113 országban tiltották be a halálbüntetést minden bűncselekménytípus esetében.
A törvény megszavazása nemzetközi visszhangot váltott ki, az EU már előzetesen figyelmeztetett Izrael elszigetelődésére, és a lehetséges következményekre.
Az Egyesült Államok óvatosan tartózkodott az ellentmondásos jogszabály elítélésétől, mondván tiszteletben tartja „Izrael szuverén jogát, hogy saját maga határozza meg törvényeit és a terrorizmusért elítélt személyekre kiszabható büntetéseket,” – áll a Külügyminisztérium szóvivőjének közleményében, hozzátéve – „bízunk abban, hogy minden ilyen intézkedést tisztességes eljárás keretében hajtanak végre, tiszteletben tartva a vonatkozó jogi garanciákat és védelmi intézkedéseket.”
Még a szavazás előtt, Németország, Franciaország, Olaszország és Nagy-Britannia külügyminiszterei sürgették az izraeli törvényhozókat az intézkedés elvetésére.
„Különösen aggódunk a törvényjavaslat de facto diszkriminatív jellege miatt. E törvény elfogadása azzal a kockázattal járna, hogy aláássa Izrael demokratikus elvek melletti elkötelezettségét,” – áll a miniszterek közleményében, amelyet a német külügyi tárca tett közzé.
Az ENSZ Emberi Jogi Hivatala szintén elítélte a törvényt, mondván a szervezet – „minden körülmények között ellenzi a halálbüntetést. Az új törvény végrehajtása sértené a kegyetlen és embertelen büntetést tiltó nemzetközi jogot.”
Egyiptom, ugyan alkalmazza a halálbüntetést terrorizmusért elítéltekkel szemben saját állampolgáraira vonatkozóan, az izraeli törvényt, a „nemzetközi jog megsértésének,” és „a tisztességes eljárás alapelvei elleni támadásnak” nevezve. Egyiptom szerint azáltal, hogy a törvényt csak palesztinokkal szemben alkalmazzák, erősíti a diszkriminációt és a „faji szegregáció rendszerét.”
Jordánia hasonló elítélő nyilatkozatot tett közzé, rasszistának, diszkriminatívnak és illegitimnek nevezve a törvényt, amely tovább erősíti az izraeli jogi kontrollt a megszállt területeken.
Az arab többségű Hadash–Ta’al párt közleménye szerint – „ez a törvény nem puszta büntetőintézkedés – ez az apartheid és a rasszizmus intézményesítésének hivatalos deklarációja, valamint a jogrendszer átalakítása a palesztin nép elleni erőszakos politikai elnyomás újabb eszközévé.”
A törvény elfogadására reagálva a Palesztin Hatóság elítélő nyilatkozatban tiltakozott „palesztin foglyokra mért halálbüntetésnek” nevezve azt, amely törvény ellentétes a nemzetközi joggal, és „háborús bűncselekmény a palesztin nép ellen.” A Palesztin Hatóság hangsúlyozza, miszerint a tegnap elfogadott törvény része az izraeli eszkalációnak Gázában, Ciszjordániában, és Kelet-Jeruzsálemben, figyelmeztve a törvény következményeire, és amely növelheti a feszültséget és veszélyeztetheti a régió stabilitását. Hangsúlyozták, hogy a foglyok ügye prioritás marad számukra, és nemzetközi szinten fognak fellépni védelmük, és szabadon bocsátásuk érdekében.
The post Trump újabb tervei; Ben-Gvir győzelme az akasztással történő halálbüntetés bevezetése Izraelben first appeared on Új Kelet Live.