Majd ha. Így kezdődik egy autóreklám. Azt próbálják erőltetni, éljünk a mának, ne gondolkodjunk, most vegyük ezt a bizonyos márkát, ha a biztonságot szeretnénk a közlekedésben.
Majd ha. Nekem is visszaköszön ez a kiszólás, ismerős ez a gondolkodásmód. Hiszen a rendőrségen, az ügyészségen és a bíróságon meg még ki tudja hány helyen folyamatosan rezonálnak a feljelentéseim abban a bizonyos ügyben. Hiába lepleződtek le a felbujtott tanúk, a rendészet felbérelt rágalmazói, akiket közpénzből fizettek le. Hiába derült ki, hogy Búzásné Faragó Edit a városi kapitányság volt vizsgálója hatalmával visszaélve félrevezette a nyomozást, dokumentumokat sikkasztott és a kudarcot vallott bizonyítási kísérletek felvételeit csak átküldte az ügyészségnek. Hiszen tudta sehol nem kíváncsiak erre, Tőzsér Ildikó bírónő bár megrendelte a projektort mégsem nézte meg ezeket a filmeket.
A törvényszéken már figyelmesebbek voltak – kiszúrták az egyik felbujtott tanút, ki is zárták a tárgyalásról, de a főkapitányságon máig sem merik meggyanúsítani a hazudozásáért. Az ítélet hirdetése után Soltész Edina a született hazudozó, aki maga vallotta be, csak a rendészet vezetője kapacitálására – érthetően a lefizetése okán vállalta a tanúskodást. Párja Kisvárkonyi Csaba is négy éven át asszisztált az élettársa hazudozásához, míg végül Tóth Viktor alezredesnek elárulta, együtt voltak ott és mire a posta sarkára értek már a két rendész a hátamon térdelve zsebelt ki. Mára a két volt egyenruhás is írásba adta, a két tanúnak jelentkező hazug senkik nem láthattak semmit.
A volt kapitányságvezető, aki sosem tagadta, hogy ki volt az elsőszámú felbujtó, s kik azok, akik parancsba adták a támadóim bevédését nemrégiben azt ajánlotta – hagyjam már ezt az ügyet, próbáljam elfelejteni. Nem tudom. Nem tudom mivel egész életemben magam is segítettem mások az igazát keresni a média nyilvánosságával. Mint újságíró, szerkesztő akár tévedhettem is, de ha megkerestek a segítségre szorulók rendelkezésükre álltam. Nekem viszont idáig nem volt szerencsém, azok az ügyészek rendőrök és bírók, akik régóta ismertek minden hívásomat kinyomták. Szemtől szembe négyszemközt viszont beszámoltak a kulisszák mögötti maffia mesterkedéséről. Nem tagadták, hogy mindenki tudta én voltam az áldozat, csak azért, hogy az egyenruhásokat, azokat, akik szórakozásból szöges gumibottal verték a hajléktalanokat meg kell menteni a börtöntől. Rám maradt a kellemetlen szerep, nekem kellett elvinni a balhét. Vigasztalásként mondatták, ha bárki is elhiszi, amivel meggyanúsítottak leülős büntetést kapok. Nem véletlenül az ítélettel egy időben minden joghátrány alól mentesítettek.
Nagy kérdés, hogy a felbujtott tanúk Soltész Edina és párja valamint Petróczy Attila mikor állnak a bíróság elé, mikor vizsgálja felül az ügyészség az állítólag önként tett vallomásaikat, rágalmaikat, amelyekért nem kevés pénzt kaptak az adófizetők kasszájából.
Mikor is? Talán majd ha….