ujkeletlive
Omer 8
Az iráni civilizáció végleges elpusztításával fenyegetőző Donald Trump elnök szerda hajnalban két hetes tűzszünetet jelentett be, ami a háború befejezésére irányuló tárgyalásoknak időt hagyva, szükség esetén meghosszabbítható. A bejelentést követően a tőzsdék eufórikus fellendülése, és a nyersolaj tartós zuhanása következett volna, de a kezdeti optimizmus rövidesen elszállt, mivel Binjámin Netanjahu miniszterelnök bejelentette, hogy a közvetítő pakisztáni miniszterelnök Sebaz Sarif állítása nem valós, és a tűzszünet Libanonra nem érvényes. Netanjahu bejelentése után az Izraeli Védelmi Erők a hat hete kirobbant háború eddigi legerősebb, és 10 perc alatt a legtöbb civil áldozatot követelő támadását indította a Hezbollah terrorszervezet ellen. Trump bevallása szerint ugyan azt kérte Netanjahutól, hogy a béketárgyalások érdekében fogja vissza a libanoni csapásokat, de a feszültség tovább eszkalálódott. Csütörtökön tovább folytatódtak az izraeli csapások, míg a Hezbollah a kezdeti északi régiók elleni kisszámú indítások után, csütörtök este Asdodra lőtt ki egy rakétát, miközben váratlanul Tel-Aviv-ban is megszólaltak a szirénák.
A miniszterelnök szerda esti videó közleményében hangsúlyozta, miszerint Izrael elfogadja ugyan Trump iráni tűzszünetét, de a háború végét nem ismeri el, különösképpen nem Libanon esetében.
Igen, de – a közvetítő Pakisztán, illetve az iráni rezsim ragaszkodik ahhoz, hogy Libanon is része a tűzszüneti megállapodásnak, amit a Fehér Ház azt követően tagadott, miután szerda hajnalban Trump telefonon beszélt Netanjahuval. A libanoni krízist Teherán a tűzszünet megszegésének tekinti, így kapásból visszavonta a Hormuz-szoros megnyitására tett ígéretét, illetve az áthaladást extrák befizetéséhez köti.
Irán „új szakaszba lépteti a Hormuz-szoros kezelését” az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalások során – jelentette ki Modzstaba Hámenei, az ország legfőbb vezetője csütörtöki üzenetében, majd apja likvidálásának 40-ik napjára emlékezve egy újabb közleményben kijelentette, hogy Irán a háború „egyértelmű győztese,” továbbá a rezsim „nem kereste, és most sem keresi a háborút,” ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az ország „nem tágít jogos követeléseitől.”
„Biztosan nem hagyjuk annyiban az agresszorok tetteit. Kárpótlást fogunk követelni minden kárért, megkérjük a mártírok vérének árát, és a sebesültek kártérítését,” – áll a üzenetben.
Összességében – Irán alapvetően ragaszkodik a Libanonra kiterjedő tűzszünethez, ami nyilvánvalóan nem fog megtörténni, így a szombatra várható iszlámábádi találkozó a háború lezárásának megvitatására, amit az amerikai fél részéről JD Vance alelnök vezetne, egyre bizonytalanabbá válik, valószínűsítve a két hetes tűzszünet idő előtti összeomlását.
Elutasítva a sajtó ingadozó tűzszünetre vonatkozó megjegyzéseit Trump tegnap többször is üzent Truth Social platformján, többek között kijelentve – „a Wall Street Journal, a világ egyik legrosszabb és legpontatlanabb szerkesztőbizottsága, kijelentette, hogy ‘korai győzelmet hirdettem Irán ellen.’ Valójában ez egy győzelem, és nincs benne semmi ‘korai’! Miattam, IRÁNNAK SOHA NEM LESZ ATOMFEGYVERE, és hamarosan olajat fogunk látni, Irán segítségével vagy anélkül, ami számomra mindegy is. A Wall Street Journal, mint általában, megéli a szavait. Mindig gyorsan kritizálnak, de soha nem ismerik el, ha tévednek, ami az esetek többségében így van! DONALD J. TRUMP elnök.”
Ezenkívül, az elnök tegnap többször is üzent követelve a Hormuz-szoroson való áthaladás tanzitdíjának eltörlését, legutóbbi bejegyzése szerint, „Irán nagyon gyengén, egyesek szerint becstelenül teljesít arra vonatkozóan, hogy átengedje az olajat a Hormuz-szoroson. Nem ebben állapodtunk meg,” – miközben Teherán szintén azt hangoztatja, hogy nem ebben állapodtunk meg, és nyilvánvalóan továbbra is ellenőrzése alatt tartja a szorost, illetve alkupozícióként kezeli az olajforgalom átengedését a libanoni tűzszünetre vonatkozóan.
Különböző jelentések erősítik meg, miszerint Irán állítólag díjat szed a Hormuz-szoroson való áthaladás biztosításáért, az elnök által kritizált Financial Times szerint Teherán engedélyének ára hordónként 1 dollár kriptovalutában utalva.
Ugyanakkor, amerikai forrásra hivatkozva Axios arról számolt be, hogy a szoros „tárva-nyitva áll,” a tisztviselő azért hozzátette, hogy a hajók nem mernek áthaladni rajta, mert tartanak az irániaktól.
„Irán mindenkit megfenyegetett és kényszerített,” – tette hozzá, hozzátéve, hogy az USA olyan lépéseket fontolgat, amelyek arra ösztönöznék a hajókat, hogy újra elinduljanak a szoroson keresztül. A helyzet mindenesetre bizonytalan, a New York Times jelentése szerint olajat és egyéb létfontosságú árukat szállító tankerek százai várakoznak az áthaladásra, és továbbra sem világos, hogyan juthatnának át anélkül, hogy kockáztatnának egy iráni támadást. A Times a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) adatait idézi, miszerint közel 20ezer tengerész rekedt a Perzsa-öbölben a válság miatt.
A Trump, és Netanjahu által emlegetett győzelem, mint általában minden más – relatív; lehet szó taktikai győzelemről illetve katonai károk miatti vesztes pozícióról, egyelőre azonban egy nyeretlen háború közepén leginkább a kialakult válságból származó bevétel és alkupozíció határozza meg a háborúzás filozófiáját.
Az egész régiót lángra gyújtó és globális gazdasági válságba torkolló hat hetes hadművelet, illetve a jelenlegi se kinn, se benn köztes állapot haszonélvezői Kína és Oroszország, akik a rakétázások idején is szabadon használhatták a szorost. A harcok hevében, és az egekig szökő árak mérséklésére Trump ráadásul korábban feloldotta az olajvásárlásra vonatkozó orosz és iráni szankciókat, újabb bevételekhez jutattva a feleket.
Ilymódon, az iráni válságnak köszönhetően Oroszország olajbevétele megduplázódott, összegzi a Reuters. A jelentés szerint a február 28-án kirobbantott iráni háború hat hete alatt Oroszország legnagyobb egyedi olajadójából származó bevétele áprilisban a duplájára emelkedett, elérve a 9 milliárd dollárt.
Az orosz Gazdasági Minisztérium adatai szerint az adóalapot képező Urals nyersolaj átlagos ára márciusban hordónként 77 dollárra ugrott, ami 2023 októbere óta a legmagasabb szint, és mintegy 73%-os emelkedést jelent a februári 44,59 dollárhoz képest, illetve jócskán meghaladja az idei költségvetésben rögzített várható 59 dolláros szintet. A Kreml kedden közölte, hogy „hatalmas mennyiségű megkeresés” érkezik az orosz energiára vonatkozóan a súlyos globális energiaválság közepette.
A Hormuz-szoros blokádja miatt az irányadó Brent nyersolaj határidős jegyzése jóval 100 dollár fölé ugrott. Oroszország hatalmas olaj- és gáziparából származó bevétele a kitermelésen alapul, így a nyersolaj exportvámját 2024 elejétől az úgynevezett „szélesebb adómanőver” részeként eltörölték. A Reuters jelentése rávilágít, hogy az orosz bányajáradék áprilisban körülbelül 700 milliárd rubelre (9 milliárd dollár) emelkedett a márciusi 327 milliárd rubelről, ami mintegy 10%-kal magasabb a tavaly áprilisinál.
Összegezve, az orosz extraprofit végső mértéke attól függ, hogy meddig húzódik az iráni válság, ugyanis a Pénzügyminisztérium szerdai közlése szerint Oroszország költségvetési hiánya 2026 január-márciusában 4,58 billió rubel volt, ami a bruttó hazai termék 1,9%-át teszi ki, amit tovább súlyosbítanak az orosz energetikai infrastruktúra elleni ukrán támadások, és olajkitermelési korlátozásokkal is fenyegetnek.
Politika, röviden
A közvélemény, és a kormánytagok is elégedetlenek
Avi Dichter [Likud] mezőgazdasági miniszter, volt Sábák főnök bírálta Binjámin Netanjahu miniszterelnököt, amiért nem vitte a politikai-biztonsági kabinet elé az iráni tűzszünetről szóló döntést, – jelentette tegnap este a Kan közszolgálati csatorna.
„Ebben a teremben születnek a döntések a háború megkezdéséről, és a háború befejezéséről. Nem emlékszem olyanra, hogy a háború leállításáról szóló döntés ne került volna a kabinet elé,” – vádaskodott Dichter a kabinet tegnapi ülésén, ami valószínűleg arra vezethető vissza, hogy a felmérések szerint a szavazók többsége nincs megelégedve az egész országot megbénító újabb iráni hadművelet kezelésével, és a miniszterelnök által felvázolt győzelmet sem igazán érzékelik.
A közmédia tegnap arról is beszámolt, hogy az említett kabinetülésen Netanjahu megerősítette a minisztereknek Trump kérését, miszerint csökkentse a Hezbollah elleni támadások intenzitását. A közvélemény, és egyes politikusok kritikáját hárítva Becalel Szmotrich (Vallásos Cionizmus) pénzügyminiszter a Reset bét [Kan] rádiónak azt nyilatkozta, hogy az iráni nukleáris kérdés kezelése még nem fejeződött be, – „nagyon súlyos csapást mértünk rá, de még nem végeztünk. Ki kell onnan hozni a megmaradt dúsított anyagot. Ez vagy megállapodás útján történik meg, vagy más módon,” – tette hozzá, majd a tűzszünetre vonatkozóan azt állította, hogy Izrael azért egyezett bele, hogy támogassa az amerikai elnököt, szerinte az iráni fegyvernyugvás célja az, hogy „esélyt adjon a diplomáciai megoldásra. Ennek gazdasági előnyei is vannak, és valószínűleg Trump elnök belföldi legitimációja szempontjából is kedvező.”
Kinek van nagyobb hatalma mericskélés
Becalel Szmotrich [Vallásos Cionizmus] pénzügyminiszter, és Joáv Kisch [Likud] oktatási miniszter közötti hatalmi perpatvarok háború idején különösen szembetűnőek, nem mellesleg kárt okozóak. A kettejük közötti viták rányomták bélyegét a válságkezelésre, így valószínűleg nem véletlen, hogy az iráni tűzszünetet követően készült Maariv-Walla felmérés – az izraeli közvélemény álláspontjáról a háborús teljesítményre vonatkozóan -, a két egymással dacoló harcos, Szmotrich és Kisch kapta a legalacsonyabb osztályzatot.
A tűzszünet előtt néhány nappal a pénzügy és oktatás miniszter még azon vitatkozott, hogy a háború idején kell-e részlegesen újraindítani a személyes részvételű iskolai vagy az online oktatást. Kettejük vitáját a szerda hajnali tűzszünet döntötte el, mivel az északi régiók kivételével elvileg mindenhol újraindult az oktatás, kettejük háborúja azonban itt nem ért véget.
Kisch ugyanis bejelentette az úgynevezett „Nyári Iskola” program kiterjesztését a 6. osztályosokig, valamint a program időtartamának háromról hat hétre emelését. Az oktatási miniszter tervei mintegy 750 millió sékelbe kerülnek, amit azonban nem egyeztetett a Pénzügyminisztériummal, azaz annak mindenható vezetőjével.
Kisch nyári előkészítő kurzusokat is szervezni kíván azon középiskolás (hetedik-kilencedik osztályos) diákoknak, akiknek erre szükségük van, és az egész programra vonatkozóan kormányhatározatot kíván előterjeszteni, – jelentette a Calcalist gazdasági hírportál.
Az oktatási miniszter terve kiegészítő költségvetést igényel, amit azért nem egyeztetett az illetékes tárcával, hogy a társadalmi nyomásgyakorlással megelőzze a kikosarazást.
A program szükségessének alapja nem tisztázott ugyan, de nem ez lenne az első (és utolsó) meg nem indokolt pénzkiosztás a kormány életében.
Kisch szerint – „a lépés célja az oktatási, érzelmi és szociális folytonosság biztosítása az izraeli diákok számára a nyári hónapok alatt, az ‘Oroszlánüvöltés’ háború árnyékában,” és attól függetlenül, hogy a sajtónak már bejelentette a kormányhatározat előkészítését, nehezen elképzelhető, hogy sikerrel fog járni.
Az oktatási miniszter bejelentését követően, a Pénzügyminisztérium leszögezte – ” a közzétett tervet nem egyeztették velünk, és nincs rá szabad költségvetési keret. Az Oktatási Minisztériummal közösen megvizsgálhatjuk, hogy a tárcának milyen saját forrásai vannak, amelyeket átcsoportosíthat a program céljaira,” – vagyis, amennyiben Kisch véghez alarma vinni a tervét saját meglévő büdzséjét kell megvágnia, vagy esetleg valamilyen kompromisszumos megoldással kell beérnie.
Az oktatási miniszterre amúgy is rájár a rúd, az említett Maariv-Walla közvélemény-kutatása szerint az iskolaigazgatók, tanárok és szülők élesen bírálják háború alatti teljesítményét, mondván, hogy elszakadt a valóságtól, nincs felkészülve a távoktatásra, és a rendszer kizárólag az egyéni kezdeményezésekre támaszkodik, miközben nagyjából semmit sem fejlődött a koronavírus időszaka óta.
A Maariv idézi egy közép-izraeli általános iskola igazgatónőjét – „részemről semmilyen funkciója nem volt a háború alatt. Mit csinált? Tényleg nem tudok mit mondani. A csapatom éjjel-nappal dolgozott a háború alatt, hogy minden diák megjelenjen az online órákon, hogy a lehető legjobban alkalmazkodjunk ezekhez a napokhoz, és hogy tartsuk a kapcsolatot minden hiányzó diák családjával az érzelmi állapotuk miatt. Az oktatási miniszter jelenlétét nem éreztük, csak a médiában hallottunk a kijelentéseiről, mint bárki más. Ennek az embernek semmilyen befolyása nincs – sem az elmúlt másfél hónapban, sem általában – az embert próbáló oktatási munkára, különösen a háborús napokban, sem pedig az eszközeinkre. Csak üres szavak és felhajtás.”
Két lány édesanyja (egyikük felső tagozatos, a másik középiskolás), Keren elmondása szerint – „a távoktatás elavult, hatástalan és fárasztó, de erről nem a tanárok tehetnek. Ez a Kisch most a korábbi miniszterek terveibe kapaszkodik, mint például Sai Piron nyári szüneti oktatási terve, de ő maga semmit nem kezdeményez. Szinte egy teljes ciklusa volt arra, hogy felkészítse a minisztériumot valamilyen hatékony vészhelyzeti távoktatásra. A koronavírus óta semmit nem tanultak. Beszéltem erről a lányom osztályfőnökével is. Beismerte, hogy kapnak utasításokat, anyagokat és tanácsokat, de semmilyen eszközt a hatékony távoktatáshoz. Saját zsebből fizet elő egy chatbotra (AI), ami segít neki releváns tananyagokat készíteni a távoktatáshoz, és nem az ingyenes verziót használja. Ezt csak az elhivatottságuk, és a jóindulatuk miatt teszik. Hol van az Oktatási Minisztérium, hogy segítse őket? Egy vezető miniszternek vízióval kellene rendelkeznie; emlékeim szerint a háború előtt sokat beszélt a mesterséges intelligenciáról az oktatásban. Hol találkozik ez a gyerekeimmel, és a tanáraikkal? Nem világos.”
The post Trump győzelmének nyertesei, és politikai huzavona a háború árnyékában first appeared on Új Kelet Live.
