Tizenhat éve nem zajlott kormányzati átadás-átvétel Magyarországon. Nem csoda, hogy egyre makacsabbul tartja magát a pletyka, hogy folyamatosan érkeznek az iratmegsemmisítő gépek a minisztériumokba és a különböző kormányzati szervekhez. Iratokat eltüntetni azonban nem olyan könnyű, mint bárki gondolná, és szakértők szerint sok értelme sincs.
Nem átlagos átadás-átvétel lesz, hiszen egy 16 éves monolit rendszer omlik össze immár hivatalosan is
– így foglalta össze a HVG-nek még a választás előtt adott interjúban Magyar Péter, hogyan képzeli el az esetleges győzelem utáni napokat.
A fenti kijelentésben valószínűleg senki nem kételkedik. Arról viszont már megoszlanak a vélemények, hogy valójában hogyan fog kinézni az átadás-átvétel. Nem csak azért, mert ilyenre már 16 éve nem volt példa Magyarországon, hanem azért is:
sokan attól tartottak, hogy a kormányzat már a választás éjszakáján elkezdi megsemmisíteni az esetleges terhelő dokumentumokat és eltünteti a bizonyítékokat. Az elmúlt hetekben lapunkhoz is eljutottak információk különböző kormányzati szervekhez érkező iratmegsemmisítő gépekről, de egyik eset sem volt bizonyítható, és volt olyan is, melyről kiderült, hogy alaptalan híresztelés volt.
A narratíva azonban makacsul tartja magát, és Magyar Péter is erősítette, aki már néhány nappal április 12. előtt arról posztolt, hogy „beindították az iratmegsemmisítő gépeket”. A HVG-nek pedig arról beszélt, hogy bár nem tudják előre megmondani, a kormány mennyi mindent fog ledarálni, és milyen információkat fog átadni, de ők arra fognak törekedni, hogy „ne maradjanak tisztázatlan kérdések, legyen pontosan dokumentálva, hogy a minisztériumokban, állami cégeknél mit adtak át”.
Egy jogszerű átadás-átvétel azonban soha nem csak a véletlen műve, és – még ha kevesen is emlékeznek rá – már 16 éve is megvoltak a szabályai.
„Tele voltak az iratrendező asztalok”
A 2010-es országgyűlési választásokat még két fordulóban, április 11-én és április 25-én tartották Magyarországon. Ez volt a Fidesz–KDNP első kétharmados győzelme, az akkor még 386 fős Országgyűlésbe 263 képviselőt küldhettek. Ennek megfelelően a kormányátalakításra is gyorsan sor került, Sólyom László köztársasági elnök május 29-én szombaton nevezte ki az új minisztereket, miután Orbán Viktort délelőtt kormányfőnek választották.
Ugyanezen a napon lépett hatályba a 2010-es évi XLII. törvény, mely a Magyar Köztársaság minisztériumait sorolta fel, összesen nyolcat. Ez volt az a jogszabály, mely mellékleteiben lépésről lépésre lefektette azt is, hogyan kell végezni a tárcáknál az átadás-átvételeket. Ezekben részletes szabályok voltak arról, milyen jegyzőkönyveket kell készíteni, kinek kell azt aláírnia, és akár a dokumentumokat, technológiai eszközöket hogyan kell átadni a minisztérium érkező vezetésének. A folyamatnak gyakorlatilag minden lépése le volt szabályozva, és a visszaemlékezések szerint az ott dolgozók komolyan is vették azokat.
„Legalább egy hónapig dolgoztunk a végrehajtásán, a főosztályok a leltárokat végezték, az iratrendező asztalok is tele voltak, komoly munka volt” – emlékezett vissza Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója, aki 2012-ig osztályvezetőként, majd főosztályvezető-helyettesként az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban, majd a Belügyminisztériumban dolgozott, így testközelből élte meg a történteket.
Megsemmisíteni bonyolultabb, mint őrizni
Bár azóta eltel 16 év, Ligeti nem hisz az iratmegsemmisítők legendájában. „Persze 2010-ben is nagy volt a bizalmatlanság, de soha nem hallottam ilyenről és nem is tapasztaltam. Becsületes köztisztviselői munka zajlott a minisztériumban, az ott dolgozók is folytonosságban gondolkoztak” – fogalmazott.
Ligeti szerint az iratmegsemmisítésnek eleve csak tisztán papír alapú működés esetén van jelentősége, erre példaként 1989-et és az állambiztonsági iratokat hozta fel. Ez utóbbiaknak minden példányszámát és oldalszámát is szigorúan nyomon követték, így ha egy aktát be akartak zúzni, pontosan tudták rekonstruálni az egész ügyiratot – így azt el is lehetett tüntetni.
Ma azonban már nem így működik: 2026-ban, amikor már tényleg minden elektronikusan készül, semmi lehetőség nincs arra, hogy egy létező iratot nyom nélkül eltüntessenek – fogalmazott. Az erről szóló híreszteléseket annak tudja be, hogy az emberek többsége még mindig papírban, vagyis iratmegsemmisítőkben gondolkozik.
„Ahhoz, hogy egy ügyirat nyom nélkül eltűnjön, az összes elektronikus példányt fel kell számolni, de még ha meg is próbálkoznak vele, attól még rengeteg helyre küldhették el azokat e-mailben, ahonnan előkerülhetnek” – tette hozzá.
Ligeti Miklós arra is emlékeztetett, hogy az iratmegsemmisítés a fennálló szabályok szerint eleve nem megengedett. Ha a egy dokumentum végleg feleslegessé válik és selejtezik, akkor sem fordulhat elő, hogy visszafordíthatatlanul megszűnik létezni. Ilyenkor ugyanis át kell adni a levéltárnak, és inaktív állományba kerül.
„A megsemmisítés sokkal bonyolultabb, mint az iratot őrizni” – magyarázta, miért nem választják az utóbbi opciót.
Azt ő sem tudta kizárni, hogy a szándék meglesz a kényes adatok törlésére, informatikai segítséggel pedig valóban meg lehet nehezíteni egy ügyirat megtalálhatóságát.
Vagyis hasonló esetekben „tudnak kellemetlenséget okozni”, de ahhoz, hogy valami a digitális korszakban helyreállíthatatlan legyen, nagyon keményen kell dolgozni. Egy-egy iratot ugyanis elektronikusan rengeteg helyre lehet elküldeni, és ilyenkor csak a véletlenen múlik, hogy – hasonlóan a magánlevelezésekhez – valamelyik postafiókból előkerül-e.
Még inkább igaz ez a közbeszerzések, uniós támogatási iratok esetében, hiszen minden számlát, minden iratot megőriznek. Ha tehát valamit az állam oldalán nem találnak, akkor a külső, akár külföldi beszállítóknál még mindig ott lehet. Jó példa erre a koronavírus-járvány alatt vásárolt lélegezetőgépek esete. Akkor a vásárlásban részt vevő cégeket már felszámolták, és az iratmegőrzést sem teljesítették, így valóban kevés az adat, de az állammal kötött szerződéseknek nyoma kell, hogy legyen, és a külföldi szállítóknak sem áll érdekében, hogy eltüntesse a számlákat.
Azt a HVG által megkérdezett informatikai szakértők sem zárják ki, hogy megpróbálhatják eltüntetni az elektronikus iratokat, de abban egyetértettek, hogy nagyon nehéz dolga lesz annak, aki erre vetemedik.
„Az adathordozókat ki lehet szedni fizikailag a szerverszobából, de informatikai szempontból nagyon nehéz mindent eltüntetni. Annak azonban semmi akadálya, hogy egy új minisztérium átadás-átvételét jelentősen megnehezítsék” – mondta egyikük.
