Az április elsején indult Artemis-2 misszió legfontosabb célja a Hold megkerülése és közben az Orion űrhajó tesztelése volt, ezt pedig nagyrészt már sikerült teljesíteni az asztronautáknak. Az Orion április 6-án ért a Holdhoz legközelebb, majd elérte azt a távolságot is, amivel rekordot döntött – 406 778 kilométerre került a Földtől, amivel sikerült 6607 kilométerrel túlszárnyalni az Apollo-13 misszió során, 1970-ben megtett távolságot.
A Hold melletti repülés során az űrhajósok közeli felvételeket készítettek a felszínről, új krátereket fedeztek fel, és nem annyira szokatlan, de váratlan jelenséget is megfigyelhettek: mikrometeor-becsapódásokat, amelyek akkor villantak fel, mikor a Hold túlsó felén járt az űrkapszula. A látványt jól észlelhetővé tette a teljes napfogyatkozás, ami 53 percig tartott az Orion utasai számára, és ami éppen a becsapódások idején takarta ki a Napot a szemük elől.
“A Lunar Science Team és a legénység alaposan felkészült, de arra nem számítottak, hogy ennyi becsapódást fognak látni.”
– mondta el Kelsey Young, az Artemis-2 tudományos programjának vezetője egy április 7-i sajtótájékoztató során a Space.com beszámolója szerint.
A mikrometeorok (illetve mikrometeoroidok) megjelenése az Artemis űrhajósai számára különleges élményt jelentett, de a jövőbeli holdprogramokat valójában hátráltathatja is: a számtalan becsapódás kockázatos egy leendő holdbázis szempontjából, amelyben kárt tehetnek a néhány centiméteres, vagy milliméteres, apró kőzetdarabok is. Egy tavaly publikált tanulmány szerint azonban a meteoroidok nagy többsége olyan kis méretű és tömegű (kevesebb mint 0,07 gramm), hogy a holdbázishoz tervezett védőréteg (úgynevezett Whipple shield, ami az űreszközök védelmét is szolgálja) ki tudja majd védeni a becsapódások hatását. A becslések szerint a Hold déli pólusa közelében nagyjából évi 15 000 becsapódásra lehet majd számítani.
(Fotó: NASA)
