Néhány napja az Artemis II történelmet írt: a küldetés legénysége messzebb jutott a Földtől, mint eddig bármely ember, majd a Hold megkerülése után sikeresen vissza is tért. Mégis, hiába jutunk egyre távolabb a világűrben, továbbra sincs tudományosan igazolt bizonyítékunk arra, hogy a Földön kívül életet találtunk volna. Éppen ezért különösen izgalmas minden új felvetés, amely azt próbálja megérteni, hol bukkanhatnánk rá először, és most éppen az került a kutatók látóterébe, hogy ha a Vénuszon valóban létezik élet, annak eredete akár a Földre is visszavezethető lehet.
Az elképzelés az úgynevezett pánspermia elméletéhez kapcsolódik, amely szerint az élet építőkövei aszteroidák, üstökösök vagy más kozmikus objektumok közvetítésével terjedhetnek az űrben. A modell lényege, hogy ha egy bolygó felszínéről egy nagy becsapódás elegendő anyagot lök ki az űrbe, akkor annak egy része akár egy másik égitestre is eljuthat. A tudósok évtizedek óta vitatják, megtörténhetett-e ilyen anyagcsere a Föld és a Mars között, az utóbbi időben azonban a Vénusz is egyre gyakrabban kerül szóba ebben az összefüggésben – írja a ScienceAlert.
A kérdés azért lett ismét aktuális, mert az utóbbi években több vita is fellángolt arról, lehetnek-e mikrobiális életformák a Vénusz sűrű felhőrétegeiben. Egy, a 2026-os Lunar and Planetary Science Conference rendezvényen bemutatott tanulmányban a Johns Hopkins Egyetem Applied Physics Laboratory és a Sandia National Laboratories kutatói azt vizsgálták, mennyire reális a Földről a Vénuszra történő életátvitel. Ehhez a 2021-ben kidolgozott úgynevezett Venus Life Equation modellt használták, amely több tényező alapján próbálja megbecsülni, mennyi esély lehet jelenlegi életre a bolygón.
A kutatóknak először azt kellett végiggondolniuk, hogy bármilyen szerves anyag túlélheti-e az utat. Egy ilyen folyamat során ugyanis az anyagnak át kell vészelnie a becsapódás okozta sokkot, a nagy hőhatást, az űr vákuumát, a sugárzást és a szélsőséges hőmérsékleti viszonyokat is. A tanulmány szerint számítógépes modellek és a Földön talált meteoritok vizsgálatai arra utalnak, hogy ez legalább részben lehetséges. A Vénuszhoz érkező anyagnak aztán még a bolygó légkörében is úgy kell szétszóródnia, hogy a felhők közelében vagy azokban maradhasson.
A számításokhoz a kutatók egy úgynevezett pancake-, vagyis palacsinta-modellt alkalmaztak, amely azt írja le, hogyan esik szét és terül szét egy tűzgömbszerű meteorit a légkörben. Arra jutottak, hogy az elmúlt egymilliárd év során akár több tízmilliárdnyi életképes „sejt” is eljuthatott a Földről a Vénusz felhőibe. A legjobb becslésük szerint évente nagyjából száz ilyen sejt szóródhatott szét a Vénusz légkörében, miközben hosszabb időtávon összesen akár 20 milliárd is átkerülhetett.
A szerzők hangsúlyozzák, hogy a modell jelentős bizonytalanságokkal dolgozik, és nem képes a folyamat minden részletét pontosan leírni. Ettől még a következtetésük egyértelmű: a Föld és a Vénusz közötti pánspermia elméletileg lehetséges. Vagyis ha egy jövőbeli asztrobiológiai küldetés valóban élet nyomaira bukkanna a Vénusz felhőiben, azt sem lehetne kizárni, hogy annak eredete valójában földi.
Olvasd el ezt is!