Ni csak,ki beszél – mégsem volt bírói függetlenség – most eladó a becsület vagy mégsem – kik nem merték aláírni?

Esküszöm még egy sajtóperem sem volt miközben több mint félévszázadon át firkászként regnáltam.Most viszont bejáratos lettem a bíróság világába, oda ahol mint bűnügyi tudósítóként megfordultam néhányszor. A rendszerváltás előtti években sokszor jártam  a sajtóirodára ahol a kezembe nyomták azokat a periratokat, végzéseket és egyebeket amelyeket az ottaniak úgy látták kiadhatják a nyílvánosságnak. Csőbe húztak. Adtak egy olyan ítéletet amelyben a rudabányai vb titkár a halottak után vette fel a pénzt és nőnapra még neki Gyulának is járt a virág. Amit persze a nejének vitt haza. A fene se gondolta, hogy ez Gyula nem akárki a megye első emberének a sógora. Nagyon benyeltem, olyan támadásban volt részem aminek súlyos következményei lettek. Egy évig üldözött az elnök úr, s ez idő alatt nem jelenhetett meg a nevem a lapban. Igaz ő a kirúgásomat követelte,lányomat nem engedte a miskolci gimnáziumba felvenni és persze a feleségemről sem feledkezett meg, naponta kétszer jöttek a népi ellenőrök a boltjába.

Most viszont lassan 10 éve, hogy küzdök a szemellenzős a a regnáló hatalmat kiszolgáló bírók ellen.Így minden érdekel, hogy mi történik az igazság palotájában. Kezem ügyébe került ez a levél, egy ez a kiáltvány. Meglepetésemre a bírói függetlenségért küzdött Tőzsér Ildikó aki példátlan elfogultsággal, részrehajlással a tanúim elutasításával hozott szégyent a talárosokra. Százszor megírtam mi mindent követett el a támadóim védelmére és ahogyan az ügyvédem ott helyben kijelentette, képes volt az ötvenes évek szellemét megidézni a Dózsa György utcai palotában.  Nos, ime a nyílt levél, amelyről idáig nem is hallottunk.