Olasz kutatók 239 palliatív szakembert, hospice-önkéntest, ápolót és pszichológust kérdeztek meg arról, milyen, az élet végéhez kapcsolódó álmokról és látomásokról számoltak be nekik a betegeik. A Death Studies című folyóiratban megjelent eredmények szerint ezek a halál előtti élmények nagyon hasonlóak egymáshoz, és visszatérő elemek jelennek meg bennük.
Forrás: Getty Images
A kutatók ezeket az élményeket ELDV-nek, vagyis az élet végéhez kapcsolódó álmoknak és látomásoknak nevezik. Szerintük ezeknek fontos szerepük lehet abban, hogy a betegek olyan érzésekről, félelmekről vagy belső folyamatokról is beszélni tudjanak, amelyeket amúgy nehezen fogalmaznának meg. A tanulmány szerzői úgy vélik, az ilyen álmok beszélgetést indíthatnak el a halálról, az elengedésről és a megnyugvásról.
Az álmok képekből, gondolatokból, érzésekből és érzelmekből állnak, amelyeket az agy alvás közben hoz létre. A elevenebb álmok leggyakrabban a REM-fázisban jelentkeznek, amikor az agy különösen aktív. A kutatók szerint az álmodás segíthet az érzelmek feldolgozásában, az emlékek rendezésében, a stressz csökkentésében, a problémamegoldásban és akár a kreatív gondolkodásban is.
Halál előtti álmok: mindenki hasonló képeket lát
A beszámolók szerint sok haldokló beteg élénk álmokban találkozik újra elhunyt szeretteivel. Mások ragyogó fényről, ajtókról, lépcsőkről vagy olyan jelenetekről számoltak be, amelyek az átlépés, az indulás érzését keltik. A kutatók szerint ezek a képek lelki megkönnyebbülést adhatnak, és különösen az elhunyt családtagokról szóló álmok működhetnek egyfajta pszichospirituális megküzdési módként.
A kutatócsoport egyik példája szerint egy beteg azt álmodta, hogy a férje azt mondja neki: „Várlak”. A szakemberek ezt a belső béke és a halál elfogadásának jeleként értelmezték. Egy másik páciens arra emlékezett, hogy álmában „mezítláb mászott egy fényes, nyitott ajtó felé”. Más beszámolókban békés, megnyugtató szimbólumok jelentek meg, például egy fehér ló, amely a part mentén vágtatott. Nem minden álom volt azonban békés. Néhány beteg kifejezetten nyugtalanító képekről számolt be. Volt, aki azt látta, hogy egy szörny, amely az anyja arcát viselte, lehúzza őt a mélybe. A kutatók szerint az ilyen álmok belső vívódásra, a haláltól való félelemre vagy szorongásra utalhatnak. A tanulmány szerzői szerint a félelmet keltő látomások arra is figyelmeztethetnek, hogy a betegnek kielégítetlen klinikai vagy érzelmi szükségletei vannak – vagyis ezek az álmok fontos jelzések lehetnek az ápolók, orvosok és hozzátartozók számára is.
Elisa Rabitti, a kutatócsoport vezetője szerint az ilyen élmények gyakoriságuk és kapcsolatteremtő erejük ellenére még mindig nem kaptak egyértelmű kulturális és klinikai értelmezést. Mint mondta, a betegek gyakran azért nem beszélnek ezekről, mert félnek, hogy kinevetik, elítélik vagy zavartnak tartják őket. Ha mégis megosztják ezeket az élményeket, saját maguk is kisebbítik a jelentőségüket. Az ELDV-k ugyanakkor több ponton hasonlítanak azokhoz a látomásokhoz, amelyeket halálközeli élményeket átélt emberek írtak le: ők is alagutakról, ragyogó fényekről, lépcsősorokról, szeretteikről, illetve olykor kozmikus vagy geometriai mintázatokról számoltak be.
