SzántóGráf

Máris sokan lemondtak a jogokról, sok trafikosnak pedig lenne kérdése – vége lesz e a dohánymutyinak?

A 24.hu oldalán megjelent írás szerint a lappal a trafikos szövetség, vagyis a Magyar Dohány Kiskereskedők Szövetsége (MDKSZ) közölte, hogy

sok dohányboltos lemondott a koncessziós jogosultságáról, mert az üzlet nem tudta kitermelni a költségeket.

 

A trafikosoknak is vannak kérdéseik

Lengyel Antal, az MDKSZ elnöke azután tájékoztatta a portált, hogy a szervezet jelezte: a kormányváltást követően is

„folytatják a munkát a trafikosok és a dohányboltokban dolgozó kollégák érdekeinek képviseletében.”

Magyar Péter miniszterelnök már a kampányban ígéretet tett arra, hogy felülvizsgálják a koncessziós szerződéseket, és bár konkrétumokat ezzel kapcsolatban nem mondott, ez a folyamat a dohányipart is érintheti. Lengyel szerint még a trafikjosok is kérdezgetik őket emiatt.

Jómagam is gondolkodtam , mennyire képes majd az új kormány rendet teremteni a dohányfronton. Tudjuk mindannyian mi is volt a trafikmutyi lényege.  A lojális politikai elit sajátos kifizető helyeként osztogatták a traffikengedélyeket.  Akik jól helyezkedtek, közel voltak a tűzhöz akár hat nyolc boltot is kaptak.  Közben a régi kiskereskedők hoppon maradtak több ezren vesztették el az egyetlen megélhetési lehetőségüket. A tragikus mindebben az, hogy ezt mutyit  éppen a lakosság egészségvédelmével indokolták. Mi legyen most?

Hogyan lehet igazságot tenni úgy, hogy végül a korábbi csókosok se szenvedjenek kárt. Jut eszembe valamikor a nyolcvanas évek elején amíg a butikosok  magyarul a divatárusok száma szigóruan korlátozva volt az országban egyik napról a másikra szabad utat kapott mindenki.  Ez volt az időszak amikor  bárki boltot nyithatott, kellő szakképzettséggel de plázák hiján mindannyian egy-egy kapualji bodegába szorult. Korábban egy-egy fővárosi kis butik birtoklása   amolyan kiváltságnak számított focisták és olimpikonok  meg egyéb befolyásos emberek feleségei kaphattak nyítási engedélyt.  Így aztán egy egy ilyen kisüzlet valóságos aranybányának számított.

Így alakult ki a versenyhelyzet. Mi lenne ha most  haosnlóképpen járnának el – akinek kedve tehetsége van holnaptól már is árusíthat dohány terméket vagy csatlakozhat a lottozó terminálokhoz. Ennyi és helyreállna a világ rendje és a most a baráti kör kezében koncentrált traffikellátó központot  érdemes államosítani.

Exit mobile version