Két bíró nem merte nyílvánosan szignálni – vajon kik lehetnek ők – május végén jelentik be amit már régen eldöntöttek – esélyt sem adnak az igazságnak

Igazából már annak a bizonyos kegyelmi kérvénynek csaknem a teljes anyagát megismerhettem. Lehet, hogy egyszer még ez is érettségi tétel lesz történelemből, hiszen ennek következményeként most egy óriási korszakváltást érhettünk meg. Van aki rendszerváltásként aposztrofálja jómagam viszont kevésbbé értékelem túl,  amíg nem a saját bőrömön érzékelem a jogállami rekonstrukciót.

Közben felfedeztem egy nyílvános nyilatkozatot,  amelyet a Miskolci járásbíróság bűntető bírái még az újkori átkosban írtak a Magyar Bírói egyesületnek. Követelik az államhatalmi ágak elkülönélését. ( Lefordítom miskolcira  – a tévedhetetlen politikusok és az általuk vezérelt ügyészek ne telefonáljanak rájuk s ne pusmogjanak a fülükbe, hogy miként kell ítélkezniük) Az államhatalmi igazgatási és a teljes anyagi és politikai függetlenséget is szeretnék. Akár csak én, hadd álmodozzunk…

Persze minden szentnek maga felé nyúlik a keze így,  nem hagyták ki a követelésükből – az anyagi és erkölcsi megbecsülést. Majd számonkérik, hogy csorbult az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom mivel napi politikai viták alkudozások zajlanak az Igazság palotájában. Meg ugye országszerte  itt, ott és amott.

Nocsak, kik kikkel alkudoznak, a fene se gondolta volna, hogy az én rám rótt büntetésről is kupeckodhattak. Tudtam róla, de nem hittem. Sokáig kételkedtem.

Közben a nyilatkozat  aláírói mentegegetőznek is – visszakoznak mintha posványos területre tévednének – írják ez az állásfoglalásuk csupán személyes véleménynek tekintendő. Ez így nagyon faramuci – erről egy jó ügyvéd barátom sokat emlegetett mondása jut eszembe – a rendőr pizsamában is rendőr. Érthetőbben a tiszteletre méltó bírák talár nélkül is képesek lavirozni, követelnek, vádaskodnak majd kijelentik ez a nyilatkozat  nem tekinthető okiratnak a bírósági szervezetben. Tehát ez csak amolyan tacepao – biztosan vaki emlékszik ezekre a pekingi faliújságokra. Ez olyan egyet előre kettőt hátra – amikor ezt megszerkesztették más világ volt – vajon most mi lesz.

Nagyon várom május 26.-i napot amikor ismét, ki tudja hányadszor ülésezik a törvényszéki tanács, hogy eldöntse adnak e esélyt az ügyem per újrafelvételére. Itt bizony nem sok dolguk lesz a Tisztelt bíróknak.  Dr. Ujpál Tamás főügyész kimásolta,  kimakszolta a korábbi elutasító határozatot, hogy hosszabb legyen,látszodjon a fáradozása összeollózta a lényeget. Megfogalmazta, szerinte az ártatlanságom védelmében a régi dolgokat hoztam elő, tehát szerinte maradjon minden a régiben.  Levizsgáztatnám mit is tud erről egyáltalán beleolvasott e  a leveleimbe. Hiába ajánlottuk, hogy ügyvédemmel felkeresnénk és képbe hoznánk, de kit is érdekel az igazság.

Részéről obitális tévedés ez az érdemi indoklás nélküli  javaslat, kétlem, hogy egyezik a saját véleményével , de tudjuk széllel szembe nem vizelünk. Kell legalább egy félév míg elér Miskolcra is a korszakváltás. Jómagam tényleg százszor vagy többször dokumentáltam, hogy amit a két felbujtott tanú állít  óriási  hazugság. Sőt a támadóim vallomása is az én ártatlanságom  igazát erősítik. Mégsem hallgatják meg őt. Őket. Sebaj, ha dr. Páricsiné dr. Nagy Ágnes tanácsa nem adja meg az esélyt az igazság feltárására azért is folytatom a küzdelmet. Idáig sanszom sem volt, hogy a bíróságon vagy a rendőrségen szabadon előadhassuk a bizonyítékokat.

Közben elárulom, hogy van a bíróságon néhány rutinos pártatlan és jószándékú bíró.  Közülük néhányan a feljelentésemet elolvasás után átküldték a közeli ügyészségre mondván amit velem szembe elkövettek közvádas büncselekmények. Megtámadtak, földre vittek hátrabilincselték a kezeimet és kifosztottak majd olyan súlyos bünténnyel rágalmaztak felbujtott tanúkkal amelyet még álmomban sem követtem el. Majd a rendészet vezetője maga leplezte le a nekem írott levelében , hogy miért támadtak rám , minek okán erősködteka kitöltetlen feljelentőlap aláírásával. Később ugyanő megzsarolt – a városi kapitányságon ezt hiába jegyzőkönyvezik a volt vár” ma már csak megyei főkapitányság rögtön magához rendeli  a feljelentést, hogy a bevált szokás szerint 30 napos semmitevés után elsüllyesszék.

Mivel is kezdtem,  itt van ez a korhű nyilatkozat – benne van, nem én írtam, hogy a tisztelt bírók vágynak a politikai függetlenségre. Tehát dr. Tőzsér Ildikó amikor az esetemben megidézte az ötvenes évek szellemét  maga sem érezhette jól magát abban az első emeleti teremben.  Bizonyára sajgott a szíve , hogy a védelmemre kért tanúkat nem idézhette be.  Nehezen birkozott meg elődje tárgyalási anyagával, nem lehetett könnyű azokat a nehéz fiúkat bevédeni akik akkor már a főkapitányságon is gyanúsítottak voltak.  Elintézte annyival, hogy a rendésznek is lehet rossz napja, s ha ilyen egy főügyészre támad a ballábbal kelt egyenruhás  ne essünk kétségbe. Ez van ezt kell szeretni. Ön képes volt  az igazságtalanság szellemében a főügyészt ért incidens figyelmen kívül hagyására mert Önnek a parancs az én elítélésemre szólt. Lehet, hogy egy évvel később még ez piszkálhatta a lelkiismeretét ezért hiányolta a bírói függetlenséget. Beismerve, hogy idáig ennek híján voltak. Most a változás lendületében akár tehet is valamit, hogy ne nyomassza a lelkét  mindez élete végéig. Hajrá!