ujkelet.live
Gyorshír: Iráni háborús válság és előrehozott választások Izraelben
A legfontosabb fejlemények röviden:
- Amerikai-izraeli stratégiai törés: Donald Trump amerikai elnök a Hormuzi-szoros blokádjának feloldásáért és egy 30 napos diplomáciai szándéknyilatkozatért lobbizik Iránnal. Ezzel szemben Binjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök a háború totális újraindítását és a teheráni rezsim meggyengítését preferálja.
- A kulisszák mögötti feszültség: Bár Netanjahu szerint a Trumppal való nézeteltérésekről szóló hírek csupán Teherán dezinformációs kampányának a részei, kiszivárgott források (Axios) szerint a két vezető legutóbbi telefonbeszélgetése rendkívül feszült hangulatú volt.
- Kormányválság és előrehozott választások: Az ultraortodox frakciók kihátrálása miatt a Kneszet tegnap előzetes olvasatban megszavazta a parlament feloszlatását. Izraelben ügyvezető kormány alakul, és megkezdődött a politikai helyezkedés az őszi előrehozott választásokra.
- Likud-belháború: Netanjahu a belső lázadások és a formálódó új jobboldali pártok (Erdan–Kalon vonal) miatt a demokratikus előválasztások eltörlését fontolgatja, hogy megőrizze a párt feletti ellenőrzést.
Omer 49
Dezinformáció, avagy újabb Trump-paradox?
Különös tekintettel Donald Trump elnökkel közismert több évtizedes különleges barátságát, következésképpen az elnök, mint Izrael minden idők legnagyobb támogatóját Binjámin Netanjahu miniszterelnök minden, a Fehér Házzal kapcsolatos beszédében nem mulasztja el hangsúlyozni.
Az elnök második hivatalba lépése óta eltelt másfél év alatt ez a kapcsolat még inkább erősödött és edződött, miközben Netanjahu befolyása is bebizonyosodott Trump döntéseit illetően, különös tekintettel a tavalyi Felkelő Oroszlán hadműveletre, illetve a február 28-án kirobbantott amerikai-izraeli közös iráni háborúra vonatkozóan.
A legutóbbi, és jelenleg is zajló teheráni konfliktust illetően, azonban már a kezdetektől nyilvánvaló volt a véleménykülönbség, ahogyan a jelenlegi köztes állapot, különösen a globális mértékű válságba torkolló Hormuzi-szoros kettős blokádját feloldó, a háború tulajdonképpeni lezárására irányuló erőfeszítések kapcsán a Trump és Netanjahu közötti a célok és stratégiák meghatározása közötti szakadék is mélyül. A háború miatt népszerűsége mélypontján kormányzó elnök értelemszerűen megállapodásra törekszik, – a hangsúlyt Teherán nukleáris leszerelésésére helyezve, míg Netanjahu súlyos – és nemzetközileg megkérdőjelezhető energialétesítményekre mért végzetes csapások, illetve a magasrangú vezetők likvidálása révén valósítaná meg a háború céljait, ami egyszerre irányul a nukleáris program kiiktatásán túl, a rezsim megbuktatására, vagy gyengítésére, Irán ballisztikus rakétaprogramjának felszámolására, illetve a proxy-szervezetek támogatásának felfüggesztésére.
A tűzszünet másfél hónapja alatt a béketárgyalásokat Irán többnyire a Hormuzi patthelyzet miatt sikeresen bojkottálta, így a robbanás előtt álló olaj piac rendezése, alig három héttel a labdarúgó-világbajnokság rajtja előtt – melynek Kanada, és Mexikó mellett az USA a házigazdája, az Izrael által preferált totális háború újraindítása minden bizonnyal több kárt okozna, mint feltételezett győzelmet.
A háttérben hetek óta oda-vissza küldözgetett megállapodás-javaslatokat a kezdetben a fő közvetítő Pakisztán koordinálta, az utóbbi időben azonban Katar is színrelépett. Trump fenyegetései, és a Miniszterelnöki Hivatal felől a héber médiában folyamatosan közzétett napokon belüli támadás hírére, az iráni válaszcsapások fő célpontjai, Doha mellett Szaúd Arábia, és az Egyesült Arab Emírségek vezetőit szintén a lehetséges megállapodás mellett lobbiznak.
Trump múlt heti pekingi útjáról visszatérve azonban Jeruzsálemben biztosra vették a hét elejére időzített támadások elindítását, az elnök azonban az Öböl-államok kérésére visszakozott, és újabb lehetőséget biztosított a diplomáciának, azonban elmondása szerint legfeljebb 2-3 nap erejéig.
A fehér házi bejelentés alapvetően nem változtatott Netanjahu politikai retorikáján, és a Kneszet feloszlatását kezdeményező törvény tegnapi előzetes megszavazása után is, a miniszterelnök fenntartja az iráni háború küszöbén álló újraindítását. A Kan közszolgálati csatorna tegnap este politikai forrást idézve, arról számolt be, miszerint az izraeli készenlét továbbra is életben van, azt állítva, hogy az Egyesült Államok elnöke hajlik a katonai csapás támogatására, mielőtt hagy egy szűk lehetőséget az Iránnal való tárgyalásokra.
A jelenlegi feszült helyzetben nehezen követhetőek Trump bejelentései mögötti valódi stratégia szándékai, ahogyan tegnapi bejelentése, miszerint az irányítás jogát fenntartja, és „Netanjahu azt fogja tenni, amit mondok neki,” váratlanul érte a miniszterelnököt is.
Az elnök szókimondásának előzménye egy keddi, feszült Netanjahu-telefonbeszélgetés volt, – jelentette az Axios három forrásra hivatkozva. A miniszterelnök aggodalmának hátterében az Egyesült Államok legújabb javaslata áll, amelyet Katar és Pakisztán a többi regionális közvetítő bevonásával dolgozott ki a felek közötti ellentétek áthidalására.
- Az állítólagos hosszú és nehéz telefonbeszélgetés kapcsán Trump felfedte a miniszterelnök előtt, miszerint a közvetítők egy olyan „szándéknyilatkozaton” dolgoznak, melyet az USA és Irán is aláírna a háború hivatalos lezárásáról, és amely egy 30 napos tárgyalási időszakot indítana el olyan kérdésekről, mint Irán nukleáris programja, és a Hormuzi-szoros megnyitása.
- Míg az Axios két izraeli forrása úgy foglalta össze a beszélgetést, hogy a két vezető nem értett egyet a továbblépés módjában, a hívásról tájékoztatott amerikai forrás azonban akként fogalmazott, hogy „Bibi haja égnek állt a hívás után.” A lényeget tekintve, Jechiel Liter, Izrael washingtoni nagykövete arról tájékoztatta az amerikai törvényhozókat, hogy Netanjahu aggódik a hívás miatt, míg a nagykövetség szóvivője tagadta az idézett megfogalmazást, mondván, hogy „a nagykövet nem kommentál magánbeszélgetéseket.”
- A tavalyi, és a februári iráni hadművelet előtt többször is az a hír járta, hogy Trump és Netanjahu között feszült a helyzet, a miniszterelnök azonban megjegyezte, hogy mindezen állításokat összehangoltan terjesztették Teherán dezinformálására.
Eközben
- Trump továbbra is fenyeget az Irán elleni masszív katonai csapás elrendelésével, mondván – „az egyetlen kérdés az, hogy odamegyünk és befejezzük a dolgot, vagy aláírnak egy dokumentumot. Majd meglátjuk, mi történik,” – közölte tegnap a Parti Őrség Akadémiáján, majd később már úgy fogalmazott, hogy az USA és Irán „éppen a mezsgyéjén táncol annak, hogy megállapodást kössenek vagy újrakezdjék a háborút.” Ez utóbbi nyilatkozata kapcsán jegyezte meg az elnök, hogy Iránnal kapcsolatban Netanjahu „azt fogja tenni, amit kérek tőle,” bár azt is hozzátette, hogy jó a kapcsolatuk.
- Irán megerősítette az újabb ajánlat kézhezvételét, és hogy vizsgálja azt.
- Az új javaslat – tartalmáról ellentmondásos hírek kerültek nyilvánosságra; egyes források [Axios] szerint Pakisztán, Katar és a többi közvetítő – Szaúd-Arábia, Törökország, illetve Egyiptom az elmúlt napokban a tervezet finomításán dolgoztak az ellentétek áthidalása érdekében, míg mások szerint nem létezik új katari tervezet, mindössze a korábbi pakisztáni javaslat pontjai közötti különbségek elsimítására vonatkozó változtatások.
Összességében – egy arab tisztségviselő szerint az új törekvés célja, hogy az irániaktól kézzelfoghatóbb kötelezettségvállalásokat nyerjenek nukleáris programjuk felszámolásával kapcsolatos lépésekről, az USA részéről pedig pontosabb részleteket biztosítanak a befagyasztott iráni források feloldását illetően.
Az iráni Külügyminisztérium szóvivője kijelentette, hogy a tárgyalások sikeréhez az USA-nak be kell fejeznie az iráni hajók elleni „kalózkodást,” és bele kell egyeznie a befagyasztott források felszabadításába, míg Izraelnek véget kell vetnie a libanoni háborúnak.
Trump végezetül kijelentette, hogy a háború „nagyon gyorsan” újrakezdődhet, ha „nem kapjuk meg a megfelelő választ,” de hajlandó még néhány napot adni a tárgyalásoknak, „ha azzal, hogy várok egy pár napot, embereket tudok megmenteni a haláltól, szerintem ez egy nagyszerű dolog,” – idézi az Axios.
Az izraeli feszült belpolitikai helyzet, az előrehozott választások, és a környező többfrontos konfliktus közepette, Netanjahu a következő hetekben Washingtonba szeretne utazni, hogy találkozzon Trumppal. Az elnök korábban többször is hangoztatta, hogy meghívta Netanjahut, igaz ezúttal nem egyedül, hanem Joseph Aoun libanoni elnök társaságában a felek közötti konfliktus előmozdítása ügyében, mely közös fellépés sem Aoun sem Netanjahu számára politikailag nem vállalható.
Előrehozott választások
A 25. Kneszet feloszlatását kezdeményező törvény előzetes olvasatának megszavazását követően, hatálybalépése egy előzetes, majd a második és harmadik olvasat elfogadása és köztes bizottsági egyeztetések után történik. A kormány utolsó órának történő megbuktatása annak az eredmény, hogy eleve az ellenzék soraiban ülő ultraortodox frakciók úgy döntöttek, hogy immár csak vesztenivalójuk lenne, amennyiben nem határolódnak el Binjámin Netanjahu miniszterelnöktől, és kormányától.
Az ultraortodoxok kilépése okozta belpolitikai válság tetőzése az előrehozott választások támogatása, melynek élét a Likud azzal igyekezett hárítani, hogy a jobboldali kormány kitöltötte sikeres négy éves mandátumát, a választások időpontjának kérdése, pedig a bizottsági egyeztetéseken fog eldőlni, így semmilyen különösebb drámai esemény nem történt.
A helyzet azonban korántsem olyan egyszerű, ahogyan azt a miniszterelnök kormányzó frakciója állítja, hiszen a Kneszet idő előtti feloszlatása miatt az ügyvezető kormány korlátozott hatáskörrel tölti ki a hátralévő időt, miközben a koalíció által preferált október végi választási időpont helyett minden más alternatíva gyengíti a Likud győzelmi esélyeit.
Egyelőre a választáson induló szövetségek, és pártok listája nem végleges, így a végeredmény hasonlóképpen mindössze latolgatás kérdése. Az elmúlt hónapok közvélemény-kutatásai azonban jelzik a választói hangulatot, többek között rávilágítva a legutóbbi Netanjahu-kormány agresszív jogi reform törekvései, majd az október hetedikei Hamász mészárlások okozta bizalomvesztésre, amelyet nem sikerült feledtetni az immár két és fél éve zajló harcokkal, és az egymás után következő iráni hadműveletekkel.
Politikai hadiállapot – frakciók, és szövetségek
A miniszterelnök vezette jelenlegi jobboldali blokk meghatározó Likud frakciója mellett az örök szövetséges ultraortodoxok ezúttal megosztottak:
- az askenázi Jahadut Hatora, különösen a Degel HaTora litván ágának szellemi vezetője Dov Lando rabbi szokatlan támadása révén, miszerint „nincs többé blokk,” arra figyelmeztette a miniszterelnököt, hogy ne vegye biztosra támogatásukat a jövőben.
- az Árje Deri vezette szefárd Sász minden bizonnyal kitart Netanjahu mellett, ugyanakkor súlyos árat követelne az új kormányhoz való csatlakozásért cserébe. Megjegyzendő, hogy Deri állítólag hűvösen elutasította Netanjahu kérését a jobboldali blokk egybentartását megerősítő nyilatkozatra vonatkozóan.
- A radikális szárny – Itamar Ben-Gvir [Ocma Jehudit] nemzetbiztonsági miniszter és Becalel Szmotrich [Vallásos Cionizmus] pénzügyminiszter közötti hatalmi harcok közismertek, Szmotrich azonban most is, és az előző választások előtt is pártja élén rendre a bejutási küszöb alatt teljesített, ezért közös technikai listán indult Ben-Gvirrel. Szövetségük alig élete túl a legutóbbi választásokat, és egyelőre lehetetlen vállalkozásnak tűnik a közös lista megosztása, de mint legutóbb is, Netanjahu fogja irányítani meggyőzésüket.
Az ellenzék esetében egyelőre annyi vehető biztosra, hogy a volt miniszterelnök Naftali Bennett, és Jáir Lapid (Jes Atid) közös listán indulnak a választásokon, míg Gadi Eizenkot (Jásár) és Avigdor Liberman (Jiszráél Beitenu) egyesülése egyelőre nem eldöntött.
A Munkapárt, és a legutóbbi választásokon kieső Meretz romjain újjáalakuló Jáir Golán vezette Demokraták cionista baloldal a várható mandátumok számát illetően az élvonalba várható.
Nagy kérdés a választási küszöb alatt teljesítő, Joáz Hendel vezette Miluimnikim (Tartalékosok) párt, illetve az október hetedikei támadások után felerősödött, majd ingatag politikája miatt teljesen széteső Beni Gantz vezette Kék Fehér sorsa.
Az arab Közös Lista, és az iszlamista Ra’am külön-külön is be fognak jutni, ugyanakkor elképzelhető az arab szövetség különvált harmadik ága, a Balad újraegyesítése, akár a Manszúr Abbász vezette Raam frakciót is beleértve.
Gantz süllyedő hajója és kavarás a Likud körül
Gantz politikai vesztét folyamatos kavarása a Likud körül okozta, nem okulva a korábbi Netanjahu-féle kamu váltókormány kudarcaiból. Legutóbb, a Likudból kivált és külön életképtelennek bizonyuló Gideon Sza’ar Új Remény formációval indult közös listán a választásokon. A Szimchát Tórai mészárlások utáni háborúban a kormányba ki-belépő Gantz és Sza’ar szakítása idő kérdése volt. Kihasználva Joáv Gallant volt védelmi miniszter kirúgása utáni kedvező politikai űrt, a korábban árulónak deklarált Sza’ar visszatáncolt a Likud berkeibe és listájára, ráadásul megszerezve a Gallant helyére kinevezett Jiszráél Katz külügyminiszteri székét is; Gantz azonban saját pártján belül is hontalanná vált.
Frakcióját sorra faképnél hagyó képviselői csak fokozzák a bajt, de mindenek ellenére, Gantz még bízik a szerencsében és legfőképpen abban, hogy Netanjahuval közös kormányban (és kampányban) való hajlandósága alig 1,5 százalékos támogatottságát vonzóvá teheti, mint a mérleg nyelve.
Gantz forgolódása a Likud körül nem újkeletű, Netanjahu azonban legfeljebb arra használná, mint legutóbb Bennett romjain makacsul kampányoló Ajelet Sakedet, azaz a választási küszöb alatti lehető legjobb teljesítménye révén az ellenzéktől értékes mandátumokat irányítson át a Likudhoz a töredék szavazatok jogán.
Netanjahu terve azonban nem biztos, hogy sikerülni fog, ugyanis saját Likud frakcióján belül veszélyes lázadás indult a választások előtt – a rebellis Likud B tömörülés külön pártot alakítana, amelyhez egyből az a hír járja, miszerint Gantz is része lenne, így vagy úgy.
A politikai pletykák kiigazítására Gilad Erdan kizárta csatlakozását Gantzhoz, az új párt tervezését viszont elismerte, mondván – „az este terjesztett félrevezető hírekkel ellentétben egy jobboldali párt létrehozását vizsgálom. A Kék-Fehérhez való csatlakozás sem korábban, sem most nincs napirenden, és semmiféle egyeztetés nem folyt a részemről ebben az ügyben. Amikor kitalált és alaptalan politikai együttműködésekről készülnek felmérések, nevetséges eredmények születnek.”
Erdan korábban a 12-es csatornának megjegyezte, miszerint az október hetedikei Hamász mészárlások után létrejött egy politikai vákuum, ,,amely előtt jelenleg csak két lehetőség áll: vagy partnerség az ultraortodox pártokkal, amelyek nem teszik lehetővé a közteherviselés egyenlőségét, vagy pedig egy olyan kormány, amely az arab pártok szavazataitól függ,” – a hiányzó láncszem pedig a jobboldalon szerveződő újabb frakció személyében a Likudhoz hasonló szellemben nyújtana politikai alternatívát Mose Kalon [korábban Kulanu] és Erdan vezetésével.
A szervezkedés veszélyeit Netanjahu is felmérte, ami olyan radikális döntésekre késztetheti, mint a parlamenti választások előtti, demokratikus Likud-előválasztások törlése egy jelölő bizottság javára, amely eleve 10 fenntartott helyet biztosítana a miniszterelnöknek, miközben az országos listát a 35 helyig bővítenék. Amennyiben a helyzetre való tekintettel egyszerinek minősülő belső tradicionális választások elmaradnának, az a Likudon belül egyfelől komoly vihart keltene a helyi párttagok körében, másfelől viszont a korábban megválasztott, hivatalban lévő képviselők megelégedésére szolgálna, mivel így nem kellene újra végigcsinálniuk a kimerítő kampányt.
Ezzel szemben, a párt mérsékeltebb körei úgy vélik, hogy a 35. helyig Netanjahunak biztosított hat garantált hely – beleértve azt is, amelyet Gideon Sza’arnak ígértek a kormányhoz való csatlakozásakor, elfogadható megoldás lenne. Ezzel szemben David Bitan egy zárt körű beszélgetésen úgy nyilatkozott, hogy Netanjahunak minden tízes blokkban csak egy garantált helyet kellene adni, a többit pedig nyílt versenyt kellene eldönteni az előválasztásokon, – jelentette a Ynet.
The post Netanjahu helyreigazítása dezinformáció, avagy újabb Trump-paradox? first appeared on Új Kelet Live.