ujkeletlive
Megállapodásra várva
Az iráni tűzszünet másfél hónapja alatt Izrael napról napra egyre közelebb került a háború totális újraindításához, míg Donald Trump elnök oda-vissza stratégiája addig húzódott, mígnem a végsőkig feszített olajpiac berobbanása előtt hétvégén bejelentette a felek közötti megállapodás eddigi leginkább valószínűsíthető lehetőségét.
Annak ellenére, hogy az elnök tegnapra ígérte az iráni háború lezárását célzó szándéknyilatkozat (MOU) aláírásának bejelentését, a Fehér Ház végül elismerte, hogy az egyezség mindkét fél részéről történő jóváhagyása – beleértve Trumpot is, több napot vehet igénybe. Mindamellett, akár a véglegesítés összeomlása sem zárható ki, de a Trump-kormányzat összességében optimizmusának adott hangot, és tárgyalóit arra utasította, hogy ne siessék el az alku lezárását, hangsúlyozva, miszerint a Hormuzi amerikai tengeri blokád érvényben marad a végleges aláírásig.
A háború újbóli kirobbantása, illetve a konfliktus diplomáciai úton történő rendezése közötti döntésre vonatkozóan az iráni megtorlócsapások elsődleges célpontjai, az amerikai szövetséges Öböl-államok nyomása is közrejátszott. Trump egyeztetett az arab és muszlim vezetőkkel, akik arra kérték „állítsák le a háborút az egész régió érdekében,” – jelentette az Axios, majd később az is kiderül, hogy a hétvégi telefonos konferenciabeszélgetés során több arab az elnök azzal a kéréssel áll elő, miszerint az iráni háborút lezáró egyezmény sikeres lezárása esetén, országaik csatlakozzanak az általa kezdeményezett Ábrahám Egyezményhez, azaz normalizálják diplomáciai kapcsolataikat Izraellel.
Trump elnöksége legátfogóbb terve az egész régió stabilitásának víziója a zsidó állammal kötött alapvetően gazdasági alapokra épülő normalizáció. Első hivatali ideje alatt elindított kezdeményezés első, és azóta is legaktívabb szereplője az Egyesült Arab Emírségek. Abu Dzabi az érintett arab országok közül a leginkább háborúpárti nyomást gyakorolt Teherán nukleáris leszerelésére, és a rezsim meggyengítésére irányulóan.
A Szaúd-Arábia, Katar, Pakisztán, Törökország, Egyiptom, Jordánia és Bahrein vezetőivel kezdeményezett konferencia beszélgetésen az Emírségek elnöke, Mohamed bin Zájed támogatta a kezdeményezést.
Az egész régiót érintő, kétségtelenül legnagyobb hatással a szaúdi csatlakozás lenne, melyre vonatkozóan Trump első hivatala óta többször történt kísérlet, majd ezt követően Joe Biden volt elnök is próbálkozott, azonban sikertelenül. Rijád csatlakozásának legfőbb akadálya Izrael palesztinok önrendelkezésére vonatkozó ellenállása, ugyanakkor a felek a megállapodáshoz a legközelebb Biden ideje alatt kerültek, majd az október hetedikei Hamász mészárlások után kezdődött többfrontos háborúk kezelése miatt a szaúdi trónörökös, Mohammed bin Szalmán visszavonult a tárgyalásoktól.
Trump a tavaly novemberi Ovális Irodában tartott találkozójukon ismét próbálkozott bin Szalmán meggyőzésévek, de a szaúdi trónörökös ellenállt, és a találkozó érthetően feszültté vált.
Visszatérve a szombati beszélgetésre, Trump megjegyezte, hogy a következő hívása Binjámin Netanjahu miniszterelnökkel lesz, majd kijelentette, miszerint az Iránnal vívott háború lezárása után elvárja mindazoktól, akik még nem részesei az Ábrahám Egyezménynek, vagy nincs békeszerződésük Izraellel, hogy csatlakozzanak, és normalizálják kapcsolataikat a zsidó állammal. Az elnök bejelentését néma csend fogadta, különösen Szaúd-Arábia, Katar és Pakisztán lepődtek meg az elnök kérésén.
„Csend lett a vonalban, Trump pedig viccelődve megkérdezte, hogy ott vannak-e még,” – idézi az Axios az egyik forrást, majd hozzátette, hogy Trump ezután közölte az érintettekkel, miszerint megbízottai, Jared Kushner és Steve Witkoff a következő hetekben folytatják az egyeztetéseket az ügyben.
A telefonon elhangzottakat Trump szokásához híven Truth Social platformján is megerősítette, mondván – „szeretném megköszönni a Közel-Kelet összes országának az eddigi támogatást és együttműködést, amely tovább fog mélyülni és erősödni azáltal, hogy csatlakoznak a történelmi Ábrahám-megállapodások nemzeteihez,” – majd növelve a tétet felvetette annak a lehetőségét is, hogy egy nap Irán is csatlakozhatna az ábrahámi normalizációhoz, ami a többi említett arab országgal egyetemben feltételezi Izrael elismerését.
Összességében – bin Szalmán trónörökös nem valószínű, hogy a közeljövőben változtatna elutasító álláspontján szemben, különös tekintettel Netanjahu radikális jobboldali koalíciós partnereire
Az iráni háború és Szaúd-Arábia Egyesült Arab Emírségekkel való feszültsége arra késztette a Királyságot, hogy szkeptikusabb és keményebb álláspontot foglaljon el Izrael szélsőjobboldali kormányával szemben, amennyiben az őszi választások után változás lesz a jövendőbeli kormány összetételét illetően elképzelhető, hogy hajlandó lesz a tárgyalások újrafelvételére.
Az iráni háborút lezáró megállapodás lehetőségét élesen bíráló dél-karolinai republikánus szenátor, Lindsey Graham azonban hangnemet váltott az Ábrahám Egyezmény bővítésének említésére, mondván – „amennyiben a konfliktus lezárását célzó tárgyalások eredményeként a térségbeli arab és muszlim szövetségeseink valóban beleegyeznének az Ábrahám Egyezményhez való csatlakozáshoz, az a Közel-Kelet történelmének egyik legjelentősebb egyezményévé tenné ezt a megállapodást,” – írta a közösségi médiában, majd felszólította Szaúd-Arábiát, és a többi országot, hogy tegyenek eleget Trump kérésének.
„Ha nem hajlandók rálépni a Trump elnök által javasolt útra, annak súlyos következményei lesznek a jövőbeli kapcsolatainkra nézve, és elfogadhatatlanná teszi ezt a békejavaslatot. Ezenfelül a történelem súlyos tévedésként tekintene rá,” – tette hozzá.
Az iráni szándéknyilatkozat bejelentése után Trump összetűzbe került a héja republikánusok, köztük Graham szenátor kritikus megjegyzései közepette, Marco Rubio külügyminiszter azonban megvédte az elnök döntését.
„Ebben a kérdésben senki sem volt erősebb, mint Trump elnök,” – nyilatkozta Rubio Indiában egy sajtótájékoztatón, miközben megjegyezte, hogy „valami jó hírre” számít a következő órákban a Hormuzi-szoros újranyitásáról szóló megállapodással kapcsolatban, majd Ted Cruz és Graham szenátorok, illetve Mike Pompeo volt külügyminiszter kritikáit elutasítva, kijelentette, hogy az elnök elkötelezettsége Irán nukleáris leszerelése iránt „senki által sem kérdőjelezhető meg.”
Az ellene felszólalókat Trump sem hagyta figyelmen kívül, és saját közösségi platformján válaszolt, mondván – „megállapodást kötök Iránnal, ez egy jó és rendes megállapodás lesz, nem olyan, mint az Obama által létrehozott, amely hatalmas mennyiségű KÉSZPÉNZT juttatott Iránnak, és egyértelmű, nyílt utat biztosított a nukleáris fegyverhez. A mi megállapodásunk ennek pont az ellenkezője, de még senki sem látta, és senki sem tudja, mi is az valójában. Még a tárgyalások sem zárultak le teljesen. Szóval ne hallgassatok a vesztesekre, akik kritizálnak valamit, amiről fogalmuk sincs. Ellentétben az elődeimmel, akiknek már évekkel ezelőtt meg kellett volna oldaniuk ezt a problémát, én nem kötök rossz megállapodásokat!”
Ami Izraelt illeti, a Miniszterelnöki hivatal nem reagált a várható megegyezésre, amit az ellenzék élesen elutasított. Netanjahu miniszterelnök tegnap reagált először nyilvánosan a fejleményekre, hangsúlyozva, hogy az említett szombati beszélgetésen az elnök biztosította arról, hogy Iránnak soha nem lesz atomfegyvere, és hasonló összegzéssel megosztott egy mesterséges intelligenciával generált képet.
A folyamatban lévő megállapodást illetően a jelentések szerint annyit lehet tudni, hogy elsősorban a Hormuzi-szoros megnyitását tartalmazná részleges szankcióenyhítésért cserébe, majd a felek mintegy két hónapon keresztül tárgyalnának a nukleáris kérdésekről. Az küszöbön álló szándéknyilatkozat, és az egész folyamat egy általános iráni beleegyezésre épül, miszerint Teherán átadná a magas szinten dúsított uránt, és leállítaná a nukleáris programot.
A Hormuzi kettős blokád feloldása vezet az iráni szankciók felfüggesztésének megkezdéséhez, valamint a zárolt pénzek felszabadításához. A Kan közszolgálati csatorna arról számolt be, hogy Katar – és esetleg más Öböl-menti államok jelentős szerepet kapnak a megállapodás végrehajtásában. Ilymódon, Doha feladata lesz, hogy részt vegyen az Iránnak szánt pénzátutalások megújításában, illetve a Kan idézett másik forrása szerint Trump azt szeretné, hogy az atomalku kezeseként is fellépne. Az iráni tárgyalások kezdeti szakaszában Pakisztán volt a fő közvetítő, később azonban Katar kiszorította, és átvette az irányító szerepét.
Végezetül, a majdnem jó hír
Amint az borítékolható volt, Trump minden eddiginél biztosabbra vehető iráni megállapodásra vonatkozó bejelentése után, hordónként körülbelül 5 dollárral zuhantak a nyersolajárak, az irányadó Brent nyersolaj határidős jegyzései 98,76 dolláron 4,62%-os esést jelentenek a pénteki záráshoz képest.
A félig tele pohár árnyékában, azonban egyértelmű, hogy a kettős blokád feloldását jelentő megállapodás aláírása után az energiapiacok egy ideig zavarosak maradnak, és az árak konszolidációja hónapokba telhet.
A háború alatt több perzsa-öbölbeli termelő visszafogta a kitermelést, miután olajlétesítményeiket találat érte, emellett a tárolókapacitások beteltek, és mindezen infrastruktúrák újraindítása időt vesz igénybe.
Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek fokozták ugyan a szorost megkerülő csővezetékek használatát, de ezen plusz mennyiségek meg sem közelítik azt a mennyiséget, ami normális esetben a Hormuzi-szoros halad át.
Továbbá, a megállapodás létrejötte, és az olajút megnyitása mellett a szállítmányozók bizalma a biztonságos áthaladás iránt egyelőre nem magától értetődő, miközben a szoros aknamentesítése, a fogságba esett tankerek evakuálása, illetve a termelés újraindítása hetekig vagy akár hónapokig is eltarthat, ami hatással lesz az üzemanyagárakra.
Előrehozott választásokra várva
Azt követően, hogy a Kneszet Külügyi és Védelmi Bizottságának elnöke, Boaz Biszmut (Likud) a tervek szerint közzétette volna a vitatott sorozási törvény szövegét, amelyet a plénum elé terjesztettek volna második és harmadik olvasatra, az ultraortodox pártok képviselői tegnap este közölték Binjámin Netanjahu miniszterelnökkel, hogy nem támogatják a sorkatonai szolgálat alóli felmentésről szóló törvény előmozdítását.
Netanjahu közvetítői a délelőtti órákban egyeztettek az ultraortodoxok képviselőivel a törvény előmozdításáról, az érintett politikusok azonban jelezték, hogy konzultálni kívánnak vallási vezetőikkel, majd az esti órákban azzal a válasszal tértek vissza Netanjahuhoz: nem kérik a sorozási törvényt.
A Ynetnek nyilatkozó politikai források úgy vélekednek, miszerint „az ultraortodoxok egyszerűen nem akarják nevüket adni egy olyan törvényhez, amely óriási az eséllyel válhat bohózattá,” emellett úgy feltételezik, hogy a háredik nyilvánosan elhatárolódnak a sorozási törvénytől, de elvárják a miniszterelnöktől, hogy nélkülük is folytassa annak előkészítését, bár erre jelenleg nincs kézzelfogható bizonyíték.
Összegezve – a Jahadut Hatora litván ágának vezetője Dov Lando rabbi arra utasította a Degel HaTora képviselőit, hogy ne lépjenek tovább a felmentési törvénnyel. A rabbi környezetében úgy vélik, a koalíció részéről jelenleg nincs meg a kellő akarat a törvény elfogadásához, így a frakció képviselői azt az üzenetet közvetítették Netanjahu felé, hogy „nem veszünk részt a sorozási törvény előmozdításában, és nem fogunk aktívan dolgozni a törvény elfogadásán a választások előtt.”
A miniszterelnök pártjának törvényt ellenző héja képviselője, Dan Ilouz pedig világossá tette – „ne dőljenek be a trükköknek: ez nem Biszmut ‘sorozási törvénye’, ez egy felmentési törvény, amit Deri és Gafni rendeltek meg, akik még arra sem hajlandóak, hogy nyilvánosan támogassák. Úgy viselkednek, mintha a Likud egy felmosórongy lenne, amivel kedvükre játszhatnak. Miközben minden front nyitva van, és sehol sincs döntés, ahelyett, hogy felmentenék a katonákat a szolgálat alól, a Külügyi és Védelmi Bizottságnak a háborús győzelemmel kellene foglalkoznia. A Likud nem hagyhatja cserben a szolgálatot teljesítőket többség nélküli kombinációk miatt. Ideje visszatérni az alapértékeinkhez: mindenkinek szolgálnia kell, és a biztonság előbbre való, mint a koalíció túlélése.”
A 25. Kneszet feloszlatásáról szóló törvény előzetes olvasatban átment, a véglegesítő szavazásokhoz az előrehozott választások időpontjában kellene megegyezni a feleknek. A Ynet politikai forrásai szerint egyre inkább erősödik az a nézet, hogy a választások reális dátuma szeptember 15., Árje Deri [Sász] kérésére, ugyanakkor a Degel HaTora szeptember 9.-ét tartja megfelelőnek, Netanjahu októberig húzná az időt.
The post Iráni megállapodás még nincs, de Trump már az Ábrahám Egyezmény széles körű bővítését tervezi, Teheránt is beleértve first appeared on Új Kelet Live.
