ujkelet.live
Rövid összefoglaló
- Hol tart az iráni megállapodás? Bár a színfalak mögött készen áll az egyezség, Donald Trump amerikai elnök és Modzstaba Hámenei iráni ajatollah is a másik lépésére vár. JD Vance alelnök szerint a felek közel állnak egy 60 napos tűzszünetet és a Hormuzi-szoros megnyitását biztosító szándéknyilatkozathoz.
- Miért késik az aláírás? Trump a tőle megszokott kiszámíthatatlan tárgyalási stratégiát alkalmazza, miközben a háttérben katonai incidensek zajlanak a Hormuzi-szorosban.
- Hogyan reagál Izrael? Binjámin Netanjahu miniszterelnök az előrehozott választások és a Kneszet feloszlatása előtt igyekszik meggyőzni Trumpot, hogy ne bízzon Teheránban. Eközben Jonathan Pollard, a Likudot élesen bíráló exkém arra figyelmeztet, hogy Izrael bűnös függőségbe került az USA-tól, és Irán után egy Törökország és Egyiptom elleni háborúra kellene készülnie.
Donald Trump elnök múlt hétvégén megerősítette, miszerint a Hormuzi kettős blokádot feloldó közös szándéknyilatkozatot már (múlt) vasárnap bejelentik, majd az elmúlt napokban, mintha korábbi állítása sosem hangzott volna el, hol azzal fenyegetőzött, hogy nincs megelégedve, és nem siet, vagy egyáltalán nem is akar megállapodni, majd hirtelen az Öböl-államok csatlakozásától tette függővé az iráni háború lezárására irányuló erőfeszítések folytatását.
A háttérben zajló közvetítői erőfeszítések ellenére az amerikai légierő, önvédelemre hivatkozva hétfőn éjszaka rakétaindító állásokat vett célba Dél-Iránban, és elsüllyesztett két iráni gyorshajót, melyek amerikai tisztviselők szerint aknákat próbáltak lerakni a Hormuzi-szorosban. A hétfői incidenst követően, Irán hadserege négy támadódrónt irányított egy kereskedelmi hajóra a Hormuzi-szorosban, miután az amerikai hadsereg lelőtte a drónokat, és még a támadás előtt csapást mért egy másik, a földön tartózkodó iráni drónindító egységre.
A feszültség eszkalálódása közepette az Axios tegnap mégis áttörésről számolt be, megjegyezve, hogy a megállapodás feltételeiről lényegében már kedden megegyeztek, időközben azonban mindkét félnek be kellett szereznie a felsővezetés jóváhagyását; vagyis, egyelőre mindenki arra vár, hogy a másik pislogjon előbb.
Egyes jelentések szerint a közvetítők és a Fehér Ház Modzstaba Hámenei ajatollah beleegyezésére vár, más források szerint Trump sem döntött még, míg a héber médiában arról számoltak be, hogy Izrael továbbra is magas fokozatú készenlétben a háború újraindítására számít. Binjámin Netanjahu miniszterelnök a várakozás vákuumában ismét a korábbi, jól bevált kártyával érvelve igyekszik arról meggyőzni az elnököt, miszerint az ajatollah „játékot űz vele,” és nincs más megoldás, mint a háború újraindítása.
- A Kneszet feloszlatása, és előrehozott választások előtt álló miniszterelnöknek jó oka van nyomást gyakorolni a Fehér Házban, miután az aláírásra váró szándéknyilatkozat valószínűleg tartalmazza „a régióban zajló minden ellenségeskedés beszüntetését,„ és különösen libanoni vonatkozása miatt Netanjahu az elmúlt napokban agresszívabb akciók végrehajtásására utasította a hadsereget Libanonban, – jelentette a Ynet, megjegyezve, hogy egyes vélekedések szerint a jelenlegi izraeli manőver az északi fronton katonai szempontból értelmetlen, és rendkívül korlátozott.
Visszatérve a küszöbön álló megállapodáshoz, a kiszivárgott hírek szerint azontúl, hogy Modzstaba Hámenei nem ezidáig nem nyilatkozott, állítólag Trump szintúgy – egyelőre mindössze fontolgatja az aláírást.
Megtörve a találgatások sorát, JD Vance alelnök tegnap este kijelentette, miszerint a felek „nagyon közel” állnak egy szándéknyilatkozat (MOU) aláírásához, amely 60 nappal meghosszabbítaná a tűzszünetet, illetve megnyitná a Hormuzi-szorost, miközben tárgyalások kezdődnének Teherán nukleáris programjának korlátozásáról.
Az eddigi egyetlen, közvetlen béketárgyaláson, Iszlámábádban ez amerikai küldöttség élén résztvevő Vance ugyanakkor elismerte, nem tudni, hogy Trump mikor írja alá az iráni szándéknyilatkozatot, vagy egyáltalán megteszi-e.
„Néhány szövegezési ponton még egyeztetünk oda-vissza. Nagyon sokat léptünk előre. Remélhetőleg továbbra is haladni fogunk, és az elnök olyan helyzetbe kerül, hogy támogathatja a megállapodást, de nyilvánvalóan ez még a jövő zenéje. Nem tudom garantálni, hogy eljutunk a célig; de jelenleg elég jó érzéseim vannak ezzel kapcsolatban,” – nyilatkozta az alelnök, lényegében megerősítve azon feltételezéseket, miszerint Trump jó időben akar dönteni – azaz egyelőre kivár. Egyrészt, biztos akar lenni abban, hogy Teheránban nem lépnek vissza, másrészt a saját környezetében zajló politikai vita alakulása is valószínűleg befolyásolni fogja.
A kulisszák mögött – úgy tűnik, hogy Teherán már napokkal ezelőtt jelezte, hogy rendelkeznek a szükséges jóváhagyásokkal, és készek aláírni a dokumentumot, amit az egyik közvetítő ország tisztviselője megerősített. Izraelben viszont azzal érvelnek, hogy sem Abbász Aragchi iráni külügyminiszter, sem Mohammad Bagher Ghalibaf parlamenti elnök nem jogosult az aláírásra, ezért nyilvánvaló, hogy a legfőbb iráni vezető csak az időt húzza, de végül úgy sem fogja beleegyezését adni.
Eközben Trump tovább folytatta eddigi jól ismert „húzd meg, ereszd meg” stratégiáját. A megegyezés kezdeti euforikus bejelentését követően, és a héja republikánusok felháborodása közepette arra összpontosít, hogy a feltételezett szándéknyilatkozatot Barack Obama volt elnök, korábbi 2015-ös atomalkuját [JCPOA] felülmúló, az egész világ békéjét biztosító megállapodásaként fogadtassa el.
Ilymódon, hárítva a kritikákat, Irán azon követelésére vonatkozóan, miszerint a kezdeti megállapodás tartalmazza a befagyasztott iráni alapok feloldását – 24 milliárd dollár értékben, melynek felét közvetlenül az egyetértési nyilatkozat aláírása után kerülne átutalásra, Trump kijelentette, hogy a dúsított urán átadásáért cserébe nem engedélyezi a szankciók enyhítését, holott a megegyezés állítólag pontosan az ellenkezőjét tartalmazza.
„Fel fogják adni az uránt, de nem a szankciók enyhítéséért. Nem, egyáltalán nem,” – közölte, majd később a Fehér Házban tartott, élőben közvetített kabinetülésen hozzátette – „nem vagyunk elégedettek. De meglátjuk. Vagy megtörténik, vagy egyszerűen be kell fejeznünk a munkát. Puszta illúziókról tárgyalnak, lehet, hogy vissza kell térnünk és pontot kell tennünk a végére. Talán. Jelenleg nem,” – tette hozzá az elnök a tőle megszokott, lehet igen, lehet nem stílusban, ami tulajdonképpen része a győzelem útja kikövezésének.
Politika, választások
Egyelőre nem tudni, hogy a kormány ki tudja tölteni mandátumát, és a következő választásokra október végén kerül sor, vagy a 25. Kneszet feloszlatását követően előrehozott választások lesznek, valószínűleg szeptember közepén. Bárhogyan is alakul a belpolitikai helyzet, a választásokat ősszel biztosan megtartják, és a korábbi hosszú évek gyakorlatához képest ezúttal, mind az ellenzék, mind a Binjámin Netanjahu miniszterelnök vezette jobboldali blokkon belül is jelentős változások várhatóak.
Jonathan Pollard az amerikai haditengerészet volt elemzője, aki három évtizedet töltött amerikai börtönben izraeli kémkedésért, majd szabadulása után a zsidó államban telepedett le. Még a börtönben szimbolikusan alijázott, majd évtizedekkel később második feleségével Eszterrel hazaérkezett. Súlyos beteg párja elvesztése után, ismét megnősült, emellett aktív vallásos cionista mozgalmi élete mellett úgy döntött, hogy indul a következő választásokon.
Az izraeli jobboldali politika radikális reformját képviselő Pollard, végül bejelentette, hogy a számos életveszélyes fenyegetést követően visszalép a választásoktól, ugyanakkor figyelemfelkeltő kampányát tovább folytatva éles kritikát fogalmazott meg a miniszterelnökkel szemben, mondván őt is a „a probléma részének” tekinti. Állítása szerint a Likud párt Netanjahu alatt egy olyan „nagy sátorrá” vált, amelynek nincs világos agendája, rég elvesztette ideológiai iránytűjét, és maga a miniszterelnök az, aki újra és újra megvétózza a nemzeti-konzervatív törvénykezést. A Szimchát Tórai mészárlások felelősségével kapcsolatban, kijelentette, hogy a kormány, a hadsereg és a hírszerző közösség „elárulta és cserben hagyta a lakosságot” október 7-én.
Vallásos cionista körökben élő legendaként tisztelt, egykori kém legutóbb az Arutz 7 hírportálnak nyilatkozott, és a miniszterelnök mellett éles kritikát fogalmazott meg az Amerikai Egyesült Államokkal, és különösképpen Izrael függőségével kapcsolatban. Pollard szerint Izrael egy „amerikai segéderő,” amely elveszítette függetlensége minden szikráját, míg Netanjahut gúnyosan egy olyan „lábtörlőnek” nevezte, amely megalázkodik az amerikai elnök, Donald Trump előtt. Állítása szerint az amerikai fegyverektől való függőség az évek során „bűnös függőséggé” vált, miközben állítása szerint a Védelmi Minisztérium, és ágazatai kizárólag az amerikai reakciótól való egyértelmű félelem miatt nem hajlandóak az önálló védelmi ipar fejlesztésére.
Pollard, az amerikai elnököket sem kímélte, Joe Biden kormányát azzal vádolta, hogy korlátozta Izrael katonai lépéseit, és megakadályozta, hogy döntő csapást mérjen a libanoni Hezbollah terrorszervezetre, Trumpot pedig egy „őrültnek” nevezte, aki csodálja a diktátorokat. Az iráni ajatollah-rezsimmel szembeni diplomáciai fellépését egy olyan gyáva emberéhez hasonlította, aki csak azért szít veszekedést, hogy a döntő pillanatban kifogások mögé bújva meghátrálhasson, végletes gyengeséget sugározva az ellenség felé, amely a brutális erőn kívül semmilyen más nyelvből nem ért.
Továbbá hangsúlyozta, hogy az iráni fenyegetés csak a kezdet.
„Teljesen fel kell számolnunk az iráni problémát, és meg kell fosztanunk őket képességeiktől, mert fel kell készülnünk a következő háborúra, amely valószínűleg Törökország és Egyiptom ellen lesz,” – tette hozzá, megjegyezve, hogy szerinte Törökország rendelkezik a Közel-Kelet legerősebb hadseregével, és a NATO tagja. Figyelmeztetett, hogy „közeleg a vihar,” és ha az olyan iszlám szélsőséges elemek, mint Abu Mohammad al-Dzsulani [Ahmed al-Saraa szíriai elnök] átveszik az irányítást Dél-Szíria, és a határ felett, a török hadsereg közvetlenül Izrael Állam határainál fog felsorakozni, következésképpen ez a fenyegetés sokkal nehezebben kezelhető lesz, mint az Irán jelentette veszély.
Végezetül, Pollard nyomatékosan „Izrael az első” doktrína elfogadására szólított fel teljes stratégiai függetlenséget követelve. Állítása szerint mindaddig, amíg a jeruzsálemi döntéshozók továbbra is tartanak az amerikai reakciótól, és a Fehér Ház haragjától, Izrael Állam sebezhető marad.
https://anchor.fm/s/51fceecc/podcast/rss
The post Iráni megállapodás, ki mondja ki először? first appeared on Új Kelet Live.