A Mediaworks Hungary újabb rendkívüli közleményt juttatott el a Media1-hez, amelyben bejelenti néhány, felfüggesztésre kerülő lapját. Úgy tudjuk, ez még nem a teljes lista, mert az még további médiumokkal bővül a következő napokban.
Jómagam 1969 júniusában farmerban és abban az egy ujjas vietnami gumipapucsban felsétáltam a Borsod megyei lapkiadó gazdasági igazgatójához és feltettem a kérdést – felvenne e újságírónak. Bemutatkozásul elárultam, hogy az előző napon érettségiztem és korábban sokat írtam a Földes gimnázium Jót s jól újságjába. Koltai Józsi bácsi értékelte a bátorságomat és elmagyarázta, hogy ha majd üresedés lesz akkor értesít. Nem látszott valami őszintének. Így aztán tovább házaltam, Fodor Laci bácsi az akkori főszerkesztő megkönyörült rajtam és beutalta harmadik emeleti 306. számú szobába, Varga Rudihoz akivel már régóta ismertük egymást. Úgy szeptemberig mint cikkdíjas külsős-belsős nagyon igyekeztem bekerülni az írásaimmal . Emlékszem a legsikeresebb művel 30 soros volt , Macska pulton címmel amolyan színes glosszaként jelent meg. Aznap madarat lehetett volna fogatni velem. Rögtön vettem vagy 10 újságot miután a nyomdában húszat össze szedtem. Hátha majd dedikálnom is kell. Majd különös szerencseként ért, hogy szeptemberben indult a Déli hírlap én pedig Bekes Dezső rovatvezető a szomszéd szobában székelt és direkt vagy véletlenül az Ő asztalára tettem amiket kiizzadtam. S egyszercsak csoda történt Dezsővel egy liften utazva feltette nekem a kérdést ki vagyok és mit szeretnék mert ajánlana nekem egy gyakornoki állást. Ki hinné, hogy ilyen apró véletleneken múlik az ember sorsa.
Végül a Déli Hírlap alapítótagja lettem, gyakornokként , igazgatóként , főszerkesztőként, hogy aztán 2002 őszén magam húzzam le a rollót. Igen , magam sem úgy gondoltam, hogy nekem jut osztályrészről a végelszámolás, de máig is háborgó lelkiismeretemet azzal nyugtatom, hogy az Északkal való egyesülés elkerülhetetlen volt. Ha nem hozom össze ezt a nekünk előnyös boltot húsz ember minden végkielégítés nélkül az utcára kerül. Kaptam hideget meleget, ráadásul Szűcs Erika az önkormányzat részéről csődbüntet címén feljelentettt miközben éppen ő volt a szocik részéről az elsőszámú kerékkötője a kiadó támogatásának. Nem értékelte, hogy egy teljes csődben lévő lap vezetését vettem át a kilencvenes évek elején és a Népszabadság majd a Springer segítségével meghosszabbítottam az újság életét.
Ami számomra tragikus 2017 nyarán a kormány egy nem éppen tisztességes stratégiával bekebelezte az ország valamennyi megyei napilapját. Akkori az Észak főszerkesztő helyettese volt és mint a stratégiai ügyek jószágigazgatója próbáltam kivédeni az informot érő különös támadásokat. Egy teljesen alaptalan vád alapján milliárdos büntetéseket szabott ki a versenyhivatal a lapjainkra. Miközben a kormány tagjai érdemeiken felü voltak prezentálva az újságunkban. Emlékszem Deutsch Tamás és Orbánt Viktor is interjút adott a szerkesztőség egyik akváriumában. Ott került szóba, hogy az ország megyei napilapjai közösen adnak ki egy vasárnapi újságot. Ami igaz volt. A fene sem gondolta, hogy ez a fajta együttműködés kartellezésnek minősülhet és lesz a nyugati kiadók vesztőhelye. Nem voltam beavatva a kulisszák mögé így még a versenyhivatal elnökével is tárgyaltam, aki már tudta ha akarná sem tud segíteni, hogy megmentsen minket a felvásárlástól.
Aki még nem tudná, 2017 nyarán éppen Balog Zoltán nagytiszteletű miniszter akivel jó cimborák voltunk elárulta rákerültem az új tulajdonos halállistájára. Amit egy volt kolléga akinek felvitte az Isten a dolgát és elérte, hogy pontosan 24 napig főszerkesztősdit játszhasson eg yszerűbben oldotta meg a hirtelen távozásomat. Ehhez csak két önkormányzati rendész durva aljas és szégyenteljes akciója kellett. Amihez Forgács Bernadett tartalmi főszerkesztő hozzáállása kellett. Összejött nekik . Így aztán hiába irigyeltem Angyal Sándor ünnepélyes bucsúztatását a nyíregyházi lap éléről, nekem több mint ötven év után úgy kelltt elhagynom az Északot, hogy a fiókjaimat sem űríthettem ki.
Kardinális kérdés – lehetek e kárörvendő, vigasztal e engem, hogy az a lap amelyet gyerekkoromban a szomszédos Etelka nénitől kaptam meg kiolvasásra megszünhet. Nem, nem és még egyszer nem. Mindenkit biztosíthatok az együttérzésemről hiszen máig is abban a hiszemben voltam, hogy egyszer majd ismét látom a nevemet valamelyik cikkem alatt. Mióta elűztek – Kálmán Erika és Forgács Bernadett illegálisan jelent meg egy írásom az Északban- ez volt Kobold Tamás polgármester bucsúztatója. Még a nekrológ alatt sem lehetett ott a nevem.
