Amikor a bírónő átvedlik ügyvédnek – önhibával mentené az adósságot halmozó alperest

Ha nem én látom hallom nem hiszem el. Annyira szürreális és egyértelmű volt a bírónő elfogultsága, hogy nemcsak a lóláb, a lófarok is kilógott.

Egyszerű a tényállás, megjelenik egy vidéki vállalkozó és egy még nem létező, nem bejegyzett szlovákiai cég nevében kivesz egy belvárosi utcára nyíló üzletet. Közli, hogy lángost és egyéb úgynevezett gyors harapnivalókat kínál majd a miskolci főutca legforgalmasabb részén. Majdnem egy évig rendesen utalja a bérleti díjat majd a bolt megnyítása után négy hónappal csődbe megye. Miközben a villanyt sem fizeti, nem tűnik fel neki, hogy miközben a hűtőn kívül még négy másik villamosenergiát emésztő konyhai eszköz pörgeti az órát. Nem vagyok annyira gonosz és lelketlen, hogy ne értsem meg a problémáját. Megegyezünk volt ami volt belemegyek az alkuba, hogy azokat a lelakott kisgépeket ott hagyja zálogul és ezzel a megállapodásunknak vége.  Jön egy másik vállalkozó aki bepakolja a saját cuccait majd a korábbi bérlő betör és mindent elvisz.  Mint biztonsági őr kibeszéli magát a rendőrségen és meggyőzi a zsarukat, hogy amiket elvitt a sajátja tehát szó sincs lopásról. Az MVM viszont már nem annyira megértő behajtja rajta az elmaradt fizetnivalót sőt büntetésül a bolt villanyóráját is leszereli. Anélkül, hogy bárkit is értesítene minket a tulajdonosokat. Egyben azt is megtudjuk a visszakötés csaknem egy millió tervezéssel és utánjárással. Mit tehetek ilyenkor, megkérem a volt bérlőt , legalább a villanybekötés költségeit rendezze. Sajnálom, megtudom a gyerekét is egyedül neveli próbálok neki kedvező  egyezséget  ajánlani , részletfizetést is , hogy mindannyian megússzuk a pereskedést. Végül a végrehajtó teszi vagy tenné a dolgát csak ám kiderül, hogy abban a házában amelyben lakik mindössze egyhatod részben tulajdonos. Ráadásul már cirka 12 jelzálog terheli, tehát ki az a bolond aki erre licitálna és egy forintot is fizetne. Ilyenkor már csak annyit tehet, hogy mint alperes megtámadja a végrehajtó végzését. Most ez eljutott a miskolci járásbíróságra ahol a héten ebben az ügyben megtartottáka második tárgyalást is. A kedves bírónő nem titkolta egy régi ügyfelével találta magát szembe. Valószínű gyerektartási ügyben ítélkezhetett vele szembe mert barátságosan megérdeklődte hogyan van az alperes kedves nagymamája.  Jól tudtuk meg és erre mindannyian megnyugodtunk.

Ezután a közvetlen bírónő szünetet kért, nem mondta mi okból, hogy egyeztetnie kell vagy éppen egyszerű biológiai okokból, de magunkra hagyot.  Alapos a gyanú, hogy ott tartunk már ilyen pitiáner ügyekben is valaki besegít a talárosok gondolkodásába.

  Miután kiderült, hogy a felperes egy nem létező cég nevében kötött bérleti szerződést, hogy ezzel is kisebb kockázatot vállaljon már önmagában egy szándékosan elkövetett csalás.  Előre megfontolt szándékkal trükközött így azt az abszurd javaslatot közölte, hogy az általa megnevezett szlovák cégen hajtsam be az ő okozta adósságát. Tehát eszébe nem jutott, hogy a követelés nem jogos csak az a fontos, ne ő fizesse meg az okozott kárt.

Meglepő fordulat,  a bírónő egy gyors szerepcserén esett át, figyelmen kívül hagyva, hogy a felperes okirat hamisítással is meggyanúsítható rögtön bevállalta a védelmét. Megkérte, tudja e igazolni, hogy a fizetési felszólításokat, a bírósági és a végrehajtói leveleket önhibáján kivül nem vette át. Még azt is megérdeklődte, van e postaládája, s mikor távol dolgozik a családja ugye nem veszi át a tértivevényes leveleit. Szó szerint értendő, maga a felperes sem értette , hogy micsoda magas labdát kapott  csak le kell csapnia.

Mi meg az ügyvédemmel nem értettük,mióta szokás a bírónak az alperes helyet gondolkodnia. Szájba adni, hogy mit kellene mondania, hogy megmentsék.  Szinte elmagyarázta az adósnak, hogy mi lenne az amivel kibújhat , az önhibájával. Legyen ez a varázsszó. Felszólította öt napon belül igazolja, mikor hol min dolgozott és nem tartozkodott a falujában. Ez ugyanis a segítőkész bírónő előtt elegendő indok arra, hogy kibújjon a kötelezettsége alól.