Már nem sokat kellett volna aludni – ha nem bukik a volt kormánypárt – és a nemzeti dohányboltok mintájára az italboltok is a trafikok sorsára jutnak. Most viszont az ilyen nemzeties nikotinarzenálok tulajdonosai álmatlanul forgolódnak az ágyukban, mi lesz most velük. Hiszen mindenki tudja ezeket a kincsesbányákat nem pályázat útján nyerték hanem pártkatonaként. Úgy osztogatták mint a jutalomfalatokat szokás. Aki beletartozott a brancsba annak volt esélye, hogy akár négy vagy hat koncessziós üzletet nyísson ahol alkoholon kívül a szerencsejáték szenvedélyünknek is hódolhattunk.
Emlékszem az eredeti cél az volt, hogy megnehezítsük a dohánytermékek fogyasztását. Sikerült is befüggönyözéssel meg, hogy egy egy nagy településen legfeljebb két ilyen boltot nyíthatnak. Persze nem akárkik. Megjegyzem ez a fajta elosztási rend nem újkeletű. Mindkét világháború után a nyomorék katonákat, a vítézi tetteket végrehajtók kárpótlásul kaphattak dohányárusítási engedélyt. Emlékszem hosszú ideig a Kazinczy utca elején egy mozgássérült asszony árulta a cigarettát és a képeslapokat. Katika néni viharvert üzlete nem egy nagy biznisz volt , viszont itt akár szálanként is vehettünk cigit.
Mi lesz most. A hírek gyorsan terjednek, rövidesen felülvizsgálják ezeket az engedélyeket. Egy biztos szimpla egyszerű törvénytisztelő vagy akár szociálisan rászorult személyek is kérhettek trafikot, csak éppen nem kaptak. Akik viszont bekerültek a kiválasztottak közé alaposan megszedték magukat anélkül, hogy a tulajdonosok is a pult mögé álltak volna. Rebesgették, hogy itt is müködött a visszaosztásos rendszer Nokiás dobozok nélkül is. Különben miért is lett volna ennyire zárt és titokzatos a trafikmutyi.
Hogy mi lesz most. Szerintem a megoldás egyszerű, tudjuk a Kádár érában a butikok voltak a menők. Egy kapualji három négyzetméteres boltocska forgalmából tisztességesen is milliókat lehetett keresni. Egy kis adócsalással meg ennek a többszörösét. Persze ilyen engedélyeket a nyolcvanas évek elejéig menő sportolók feleségei, bennfentes elvtársak rokonai vagy magas állami kitüntetéssel bíró személyek kaphattak. Kevés volt a bolthelyiség és az engedélyt kiadó tanácsi kereskedelmi osztályok vezetői döntöttek, hogy van e szükség egy kis divatárut vagy autó alkatrészt kínáló üzletre. Majd a nyolcvanas évek elején rájöttek, hogy értelmetlen ez a korlátozás, nem szabad a már meglévő kereskedők érdekeit védelmezni és ezen túl gombamódra gyarapodtak a dufartokban a butikok.
Tehát most is csak annyit kellene tenni, hogy zöld útat adunk mindenkinek, aki ilyen boltot akar és megfelel a követelményeknek akár a szomszédos dohánybolt mellett is legyen trafikja. Anélkül, hogy bármelyik pártba belépne. Innentől meg eldöntik a vásárlók, hogy hol mérgezik az egészségüket. Győzzön a jobbik!