ujkeletlive
Hormuzi incidens – újabb iráni figyelmeztetés
A múlt héten létrejött amerikai-iráni Egyetértési Megállapodás (MOU) 60 napos tűzszüneti időszakot megnyitva, az iráni nukleáris leszerelésre irányuló tárgyalások mellett, többek között kijelenti, miszerint a felek kötelezettséget vállalnak a Hormuzi-szoros kettős blokádjának feloldására, illetve az olajforgalom újraindításának támogatására.
Teherán szerint a megállapodás a libanoni háború rendezésére is vonatkozik, amit Izrael elutasít, mire válaszul a szoros újbóli lezárásával való iráni fenyegetés követett.
Miközben amerikai közvetítéssel továbbra is zajlanak az izraeli-libanoni tárgyalások a tűzszünet kiterjesztésére, az iráni bejelentés ellenére az Egyetértési Nyilatkozatnak megfelelően a Hormuzi-szoroson jelentősen megnövekedett a forgalom az ENSZ és Omán által létrehozott új hajózási útvonalon..
Az Iszlám Forradalmi Gárda haditengerészetének tegnapi figyelmeztetése szerint a szoroson való biztonságos áthaladás a Teherán által kijelölt útvonalakra korlátozódik, míg a többi útvonal „elfogadhatatlan és teljesen veszélyes,” – idézi az iráni állami média a közleményt. Nem sokkal ezután iráni dróntámadás ért egy teherhajót állítólag az ENSZ által támogatott útvonalon, – közölte két amerikai tisztviselő a The Wall Street Journal szerint.
A támadásban a szingapúri felségjelzésű hajó hídja sérült, de senki sem sebesült meg, – jelentette az Egyesült Királyság Tengeri Kereskedelmi Műveleti Központja.
Az ománi partokhoz közel húzódó útvonalon szerdán közel 62 áthaladást regisztráltak (21 bejövő / 41 kimenő), ami a legnagyobb forgalom a háború kezdete óta, és összhangban van a tűzszüneti jeleket követő tartós, többnapos gyorsulással, – jelentette a Windward tengerészeti hírszerzési szolgálat. Becslésük szerint ez időben 13,4 millió hordó olaj jutott ki, ami optimizmusra ad okot, de még mindig mindössze a fele a konfliktus előtti mennyiségnek.
Az áthaladó olajforgalom növekedésének nagy része egy olyan útvonalon történt, amelyet az ENSZ Nemzetközi Tengerészeti Szervezete (IMO) és az ománi tisztviselők ideiglenes folyosóként hoztak létre. A tegnapi incidenst követően az ENSZ tengerészeti ügynöksége ideiglenesen felfüggesztette a térségben rekedt több mint 11 ezer tengerész kimenekítését, azt azonban egyelőre nem tudni, hogy a hajóforgalom szintén megrekedt, vagy tovább folytatódik az áthaladás.
Iráni-deal – a királycsináló megállapodás
Közvetlenül azelőtt, hogy Donald Trump elnök Versailles-ban ellenjegyezte a héja republikánusok körében, és Izraelben egyaránt elutasított iráni megállapodást, a Fox News riportere kérdésére, miszerint az Egyesült Államokat a tárgyalásokon képviselő JD Vance alelnököt fogja-e hibáztatni, ha az előzetes megállapodás meghiúsul, az elnök viccelődve azt válaszolta – „ha sikerül, én fogom bezsebelni az elismerést. Ha nem, akkor JD-re fogom kenni.”
Az Egyetértési Nyilatkozatra rávenni Iránt a közvetítőknek nem kis erőfeszítésébe került, az elkövetkező 60 napos tűzszüneti időszakban a nukleáris leszerelésre irányuló amerikai követelést sikerre vinni azonban a legnehezebb kihívás. Mindenestre, az elégedetlen háborúpárti kritikák, és az izraeli elutasítás ellenére a hétvégére a tárgyalások beiindítására Svájcba érkező Vance számára munkaköri kötelességén kívül, politikai karrierjének mérföldkőve lehet az iráni-deal kezelése.
Kritikák össztűzében Trump továbbra is úgy véli, hogy a 14 pontos, Iránnak számos engedményt biztosító, ugyanakkor több korábban hangoztatott követelésének teljesítését mellőző megállapodás sokkal jobb tárgyalási pozíciót biztosít az Egyesült Államok számára, mint Barack Obama volt elnök JCPOA nukleáris egyezménye, amelyet annak idején (2018) személyesen, és egyoldalúan mondott fel.
Az első körben tulajdonképpen jól teljesítő Vance nem üres kézzel tért haza a svájci nyitó tárgyalásokról, sőt a várakozások ellenére az egyeztetések, és a tűzszünet sem omlott össze miután az iráni delegáció a híresztelések ellenére mégsem távozott.
Diplomáciai útjáról visszatérve Vance ismételten megvédte az elnök Iránnal kapcsolatos politikáját, – „folyamatosan megpróbálják megváltoztatni azt a küldetést, amelyet Donald Trump kijelölt számunkra,” – közölte tegnap a
Richard Nixon Elnöki Könyvtárban tartott beszédében.
Továbbá, hangsúlyozta -„mit mondott a kezdetekkor? Meg akarom semmisíteni a hagyományos fegyveres erejüket. Meg akarom szüntetni a képességüket arra, hogy katonai erőt vetítsenek ki a térségben. És biztosítani akarom, hogy soha ne juthassanak atomfegyverhez,” – ugyanakkor elmondása szerint voltak, akik arra biztatták, hogy más célokat tűzzön ki.
„Úgy gondolom, az elnök azért volt ennyire sikeres, mert nem engedett ennek a késztetésnek,” – közölte, majd az elnököt idézte, mondván – „elértük, amit kitűztünk magunk elé. Rendkívül erős diplomáciai, gazdasági és katonai alkupozíciót hoztunk létre. Most használjuk fel ezt az előnyt arra, hogy még nagyobb győzelmet érjünk el az amerikai nép számára.”
Trump alelnöke azonban tisztában van a megállapodás buktatóival, hangsúlyozva – „még nincs vége, de eddig minden jól halad.”
Svájcban elért eredményeiről az UnHerd brit hírportál perzsa elemzőjének adott egy hosszú interjút hazafelé az Air Force 2 fedélzetén.
Ilymódon, kiemelte a tárgyalások első fordulójának egyik legfőbb eredményét, egy új amerikai-iráni biztonsági csatorna megnyitását szorgalmazó elvi megállapodást. Elmondása szerint ez a mechanizmus a feszültségek csökkentését, és a térségben lévő amerikai erők, valamint az iráni szereplők közötti viták rendezését szolgálja.
Vance megerősítette, hogy az irániak beleegyeztek abba, hogy az Iszlám Forradalmi Gárda képviselőjét Dohába küldjék, ahol az amerikai hadsereg Központi Parancsnokságának (CENTCOM) képviselőjével fog találkozni.
Egy „csatorna az iráni oldalon a konfliktus csökkentésére. Amit meg is szereztünk. Azt mondták: ‘Oké, rendben, küldünk valakit az IRGC-től Dohába, hogy lógjon együtt valakivel a CENTCOM-tól’, és így fogjuk rendezni ezeknek a vitáknak a nagy részét,” – tette hozzá.
Az USA és az iráni hadsereg közötti megállapodás egy új biztonsági csatornáról, még ha elvi szinten is történt, a lucerne-i csúcs legnagyobb áttörésének tekinthető, és ami, ha működne Vance alelnöki jelölését alapozná meg, nem mellesleg az egész Közel-keletre hatással lehetne. A diplomáciai erőfeszítések oroszlánrésze, Irán verbális rugalmasságának tettekre való átültetése azonban még hátravan.
Ugyanakkor, az UnHerd perzsául értő tudósítója megemlítette, hogy az iráni delegáció tisztviselői között a háttérben zajló beszélgetések arra utalnak, hogy a korábbi merev elutasító hozzáállást, ezúttal egy megállapodásra irányuló hajlandóság váltotta fel.
Az elcsípett részletek egy része teljesen hétköznapi témákról, például az ebédről, vagy az Irán–Belgium futballmérkőzésről szólt, de a riporter elmondása szerint elhangzott egy rendkívüli mondat is.
„Az egész világ belefáradt már ebbe – Inshallah (Isten úgy akarja), teszünk itt valami érdemlegeset,” – jegyezte meg az egyik iráni diplomata, ami a tudósító szerint valódi megegyezési szándékra utalt.
Összegezve – az interjú kapcsán Vance hangsúlyozta, hogy a jelenlegi megállapodás alapjaiban tér el a korábbi atomalkutól (JCPOA), minekutána az új stratégia célja a Hormuzi-szoros megnyitása, és a kölcsönös támadások beszüntetése, miközben Washington a gazdasági ösztönzők, és a szigorú ellenőrzés „főpróbája” révén próbálja integrálni az iráni rezsimet a regionális párbeszédbe.
Vance állítása szerint Teherán ezúttal a korábbiaknál jóval drasztikusabb engedményekre hajlandó, amelyek magukban foglalnak:
- egy lényegesen szigorúbb nemzetközi ellenőrzési rendszer bevezetését;
- az iráni dúsított uránkészlet teljes felszámolását;
Igaz, cserébe az iráni vezetés az Egyesült Államokkal, és a nemzetközi közösséggel való kapcsolatok alapvető újradefiniálását követeli, így Vance elismerte, hogy egyelőre nem világos, mely kompromisszumos határok révén találkozhatnak a felek érdekei.
A stratégia – Trump Közel-keleti víziója egyezik különmegbízottai, Steve Witkoff és veje Jared Kushner külpolitikai elveivel, miszerint a régiót olyan térséggé kell formálni, ahol a riválisok, és ellenségek – Irán is! közvetlen párbeszédet folytatnak egymással, és ennek a folyamatnak a motorjai az Öböl-menti államok.
Egyértelmű ugyanakkor, hogy az ellenségeskedések fennmaradnak, és az erőszak kiújulhat, de a fellángolásokat lehet kezelni, és Vance szerint már ez az aspektus is vonzóbbá teszi az egyezséget a Perzsa-öböl monarchiái számára, amelyek általában elutasították a korábbi JCPOA-t.
A képlet viszonylag egyszerű, a gyakorlati megvalósítás útjában kapásból két ellenerő áll, egyrészt a Binjámin Netanjahu miniszterelnök által vízionált, a teheráni rezsim agresszív támadással kikényszerített totális megsemmisülése, ami nem jött létre, ezért a választások előtt álló miniszterelnök a libanoni frontra koncentrálva kijelentette, hogy nem áll szándékában kivonni csapatait Libanonból.
A memorandum azonban összeköti őket, ahogy Teherán követeli, ezért jött létre a svájci tárgyalásokon a „dekonfliktációs” mechanizmus, mire utalva Vance az interjú során kijelentette
„Izraelnek, és a régió minden más nemzetének joga van az önvédelemhez. De azt akarjuk biztosítani, hogy mindenkinek meglegyen ez az önvédelmi joga egy olyan háttérben, ahol a de-eszkalációról beszélünk,” – kiterjesztve az önvédelem jogát mindenkire a régióban Trump politikájában nagy változásra utal, és egyelőre nem világos, hogyan fogja az elnök meggyőzni Netanjahut egy olyan dekonflikciós mechanizmust működtetésére, amely olyan tárgyalásokon született, amelyen a zsidó állam nem vett részt.
Másrészt, a másik akadályt Irán keményvonalasai jelentik, akik hajlamosak túllicitálni bármely jó megállapodást. Erre vonatkozóan Vance elismerte, hogy „a rezsim támogatói még mindig azt skandálják: ’halál Amerikára,’”- de hozzátette: a pragmatikusabb, mérsékeltebb iráni elemeket sikerült az asztalhoz ültetni, és bár szerinte Teherán képviselői „másként beszélnek, mint korábban,” Washington egyelőre óvatos: a retorikai fordulatot a gyakorlati tettek mezején is látni akarják.
A rivális
Miközben a világ szeme Vance alelnökön várta a svájci fejleményeket, akinek igazán munkaköri feladata lett volna a diplomáciai erőfeszítés, Marco Rubio külügyminiszter mindvégig a háttérben kísérte figyelemmel az amerikai-iránim megállapodáshoz vezető tárgyalásokat.
A 2028-as amerikai előválasztásokon szintjén jelöltként induló Rubio riválisa, Vance jobban illeszkedik a „make amerika great again” trumpista doktrinához, és az ország jólétére helyezve a hangsúlyt, izolacionista külpolitikára alapozva kerülné a háborús konfliktusokat. Eközben Rubio a „héja” vonalat képviseli, így az elnököt előtérbe helyező iráni alkuval kapcsolatban szkeptikusan távolságtartó volt, és legutóbbi megszólalásai révén meredeken másként láttatja az iráni megállapodást, mint riválisa, vagy éppenséggel Trump elnök.
Az Egyetértési Nyilatkozat egyes Öböl-államokban okozott viharának enyhítésére az elnök külügyminiszterét küldte a régióba. Közel egyhetes hallgatását megtörve, és elutasítva Trump és Vance korábbi megjegyzéseit miszerint az új iráni vezetés racionális, és hajlandó leülni tárgyalni, a külügyminiszter ugyanezen rezsimet „vallási őrülteknek” nevezte.
„Az iráni rendszert papok vezetik, radikális papok. Mindig is így volt, és továbbra is ezek fogják vezetni,” – nyilatkozta Bahreinben tett látogatása során.
Továbbá, az elnöknek ellentmondva Rubio keményebb álláspontot képviselt, mondván – „nem fogunk semmit tenni, ami aláássa szövetségeseink – a régióban régi szövetségeseink biztonságát,” – közölte Kuvaitban, amikor Irán rakétáinak, és drónjainak használatáról kérdezték, figyelmen kívül hagyva Trump ezzel kapcsolatos véleményét.
„Kell nekik néhány, mert másoknak is van; nem a rakéták a probléma, nem robbantják fel a bolygót,” – nyilatkozta Trump, majd később az iráni rakétaprogramról azt állította: „arányaiban szerintem rendben van.”
Hasonlóan, az előző megoldatlan problémához, Irán térségbeli proxy-szervezeteinek finanszírozása sem került az Egyetértési Nyilatkozatba, mint kizáró feltétel..
„Nem lehet vége a ellenségeskedéseknek, és konfliktusoknak a régióban, amíg iráni proxyk rakétákat, és drónokat lőnek ki Irakból, és terrorizmus cselekményekben vesznek részt, mint a Hamász és a Hezbollah tette. Tehát szerintem ez is le van fedve az MOU-val,” – mondta Rubio kedden Abu Dzabiban, ami szintén eltér Trump terveitől, ugyanis ezen kérdéseket egyelőre úgy tűnik, hogy felfüggesztette, mint „párhuzamos erőfeszítést a Öböl-országokkal a nem-nukleáris kérdések kezelésére.”
És nem utolsó sorban a libanoni konfliktus, ami talán a leggyengébb pontja a megállapodásnak.
„Ez a folyamat különálló. Különálló, mert Libanon egy szuverén ország. Van kormánya. És ami Libanont és azt, ami Libanonban történik, azt közvetlenül a libanoni kormánnyal fogjuk tárgyalni,” – állította Rubio egy keddi abu-dzabi sajtótájékoztatón nem egészen azt a fehér házi álláspontot tükrözve, amit az elnök korábban az Egyetértési Nyilatkozatban aláírt, és amit Vance többek között az előbb említett interjú során is képviselt.
The post Hormuzi incidens, és Vance nagy dobása az iráni alku first appeared on Új Kelet Live.
