ujkeletlive
A múlt hétvégi amerikai-iráni Hormuzi tűzpárbajt követően a kedélyek némileg csillapodtak, és kedden egyeztető tárgyalásokra került sor Katarban. A felek közötti Egyetértési Nyilatkozat szerint a következő két hónapban tárgyalásokat folytatnak a háború lezárására irányuló iráni nukleáris leszerelés ügyében.
A Donald Trump elnök részéről is ellenjegyzett megállapodás számos pontja azonban kétértelműen fogalmaz, ami rövid időn belül vezetett az alig újraéledő Hormuzi-szoroson áthaladó egyik teherhajó elleni iráni dróncsapáshoz, amelyet amerikai megtorló támadás, majd oda-vissza tűz követett. Minekutána a szemben álló felek kölcsönösen azzal vádolták egymást, hogy a másik szegte meg a négy hónapja tartó konfliktus lezárását célzó egyezséget.
Az Egyetértési Megállapodás szerint az Egyesült Államok és Irán kötelezettséget vállaltak a szoroshoz való hozzáférés helyreállításáról ugyanakkor az előzetes egyezmény nem határozza meg pontosan a végrehajtás menetrendjét. Irán korábban megerősítette a szoros tengeri forgalmának ellenőrzésére vonatkozó követelését, minekutána az amerikai-iráni megállapodás azon pontjára hivatkozott, miszerint Teherán jogosult a tengeri forgalom irányítására.
A hétvégén kialakult feszültség enyhülése után Trump megbízottai Steve Witkoff és Jared Kushner a Fehér Ház részéről „magas szintűnek” minősített tárgyalásokra Dohába érkeztek, ahogyan az iráni delegáció is, de közvetlen tárgyalásokra nem került sor. Teherán szerint a feleknek előbb tisztázniuk kell a két héttel ezelőtt aláírt tűzszünet feltételeit, mielőtt olyan nehezebb témákhoz nyúlnának, mint a nukleáris program esetleges korlátozása.
„Steve Witkoff, az Egyesült Államok különmegbízottja és Jared Kushner, Donald Trump elnök veje Dohában tartózkodnak, hogy közvetítőkkel megvitassák az amerikai-iráni tárgyalásokat,” – közölte a katari Külügyminisztérium szóvivője, megerősítve, hogy nem fognak találkozni iráni tisztviselőkkel. Doha tájékoztatása szerint Sejk Mohammed bin Abdulrahman al-Thani katari miniszterelnök is azon vezetők között volt, akik egyeztettek Witkoffal és Kushnerrel. Madzsed al-Anszari, a katari külügyminisztérium szóvivője szerint a két ország közötti alacsonyabb szintű, technikai jellegű tárgyalásokat terveztek.
Mohammad-Bager Ghalibaf iráni parlamenti elnök tegnap esti nyilatkozatában utalt az Irán és az Egyesült Államok közötti egyetértési megállapodásra, világossá téve, miszerint Teherán szempontjából a tűzszünet kihirdetése és a tengeri blokád feloldása továbbra is a dokumentum két kulcsfontosságú pontja. Hozzátéve továbbá, miszerint a párbeszéd Pakisztánon és Kataron keresztül folytatódik mindaddig, amíg a megállapodás 13. cikkelyét nem hajtják végre, miközben elkötelezettségének adott hangot a Hormuzi-szoroson való biztonságos áthaladás mellett a megállapodásoknak megfelelően.
Ghalibaf hangsúlyozta, hogy Teherán nem szándékozik új tárgyalásokat kezdeni Washingtonnal, amíg a megállapodási megállapodás feltételeit nem hajtják végre, mondván -„ha az Egyesült Államok megtagadja a megállapodások végrehajtását, mi is készen állunk a háborúra. Irán nem folytat új tárgyalásokat; a tárgyalások csak a megállapodás aláírásáig tartottak, és a legutóbbi kapcsolatfelvételek kizárólag az öt fő pont végrehajtását érintik.”
A helyzet állása – az USA és Irán közötti megállapodás értelmében a felek kötelezettséget vállaltak a Hormuzi-szoros forgalmának helyreállítása érdekében, emellett megerősítették a tűzszünetet minden fronton, ami Irán szerint Libanonra is vonatkozik.
A dokumentum kétoldali ellenjegyezését követően a tartályhajók részben újraindultak a szoroson keresztül, Irán azonban ragaszkodik a forgalom irányítására az amerikai szövetséges Ománnal együtt, azt állítva, hogy 60 napos időszak lejárta után jogosult tranzitdíjak kivetésére.
„A Hormuzi-szoros feletti szuverenitás Iránt és Ománt illeti meg, a szoros forgalma pedig az Irán által meghatározott intézkedések hatálya alá tartozik,” – közölte Ghalibaf az iráni állami televízióban, míg Trump szerint legfeljebb az USA fog vámokat beszedni Hormuznál.
JD Vance amerikai alelnök tegnap azt állította, meg fogják akadályozni, hogy Irán díjakat szedjen az olajúton, mondván – „ez a helyzet nem végződhet azzal, hogy az irániak vámot szednek a Hormuzi-szoroson áthaladó hajóktól,” – majd az egy nappal korábban előre rögzített interjúban, pontos számok említése nélkül azt állította, hogy a Hormuzi-szoroson áthaladó olajforgalom már elérte a háború előtti szintet, sőt, egyes napokon meg is haladta azt.
Vance állításait semmi sem támasztja alá, azonkívül, hogy a bizonytalanság ellenére az olajárak némileg csökkentek a hétvégi támadások óta, de a lassan újraéledő forgalmat figyelő tengerészeti hírszerzési szolgálatok szerint azt áthaladó olajmennyiség messze nem közelíti meg a háború előtti számokat.
A Hormuzi ellenőrzés feletti vitán túlmenően, az USA és Irán közötti ideiglenes megállapodás a libanoni rendezésre vonatkozóan sem közöl egyértelmű kijelentéseket, így a washingtoni közvetítéssel a napokban létrejött keretmegállapodás valószínűleg tovább akadályozza a nukleáris leszerelésre irányuló tárgyalásokra való áttérést.
A múlt hétvégi Hormuzi eszkalálódás tetőfokán Trump a tűzszünet megszakítását, illetve Irán elpusztítását helyezte kilátásba. Bár az nehezen volt elképzelhető, hogy Trump visszadobja az aláírt megállapodást, és újabb intenzív háborúba kezd Irán ellen, a feszültség tovább tüzelése akár napokig tovább húzódhatott volna.
A Wall Street Journal legfrissebb riportja alátámasztja, miszerint Trump elnök mérlegelte a teljes körű háborúhoz való visszatérést Iránnal, és az elmúlt napokban több megbeszélést is folytatott ezügyben Pete Hegseth védelmi miniszterrel, illetve Dan Caine tábornokkal, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnökével a további csapásokról, de a megbeszéléseket ismerő amerikai tisztviselők szerint egyelőre úgy döntött, hogy a diplomáciai tárgyalásokat részesíti előnyben.
A WSJ forrásai elmondása szerint a beszélgetések középpontjában az állt, hogy az USA-nak fel kellene-e adnia a tárgyalásokat, és újra kellene-e indítania a teljes körű támadásokat Irán ellen, amit közülük néhányan, és Trump is a közösségi médiában úgy értékelt, mint a „munka befejezése.”
A jelentés megjegyzi, hogy Trump jellemzően nem hozott végleges döntést, de azt mondta a tanácsadóinak – úgy véli, hogy a teljes körű támadások újabb fordulója kisiklatná a diplomáciát, és rontaná Washington esélyeit arra, hogy végül felszámolja Irán nukleáris programját. Továbbá az elnök azt is közölte tanácsadóival, miszerint a Teheránnal folytatott tárgyalások részéről akár túlléphetik az atomalku megkötésére kitűzött augusztus 18-i határidőt, több időt biztosítva a tárgyalások sikeréhez.
Mindazonáltal az elnök kijelentette, hogy jelenleg megelégszik a Irán elleni eseti megtorlócsapások elrendelésével, valahányszor Teherán megsérti az Egyetértési Megállapodást.
Végezetül, a WSJ összegzi miszerint a Pentagon elnöki tájékoztatói egy katonai opciói lehetőségeit illetően egy konfliktus során nem szokatlanok, illetve Trump köztudottan rendszeresen tart hivatalos, és rögtönzött találkozókat Iránnal kapcsolatban. A legutóbbi megbeszélések azonban arra utalnak, hogy keresi a módot a Teheránnal kialakult patthelyzet feloldására, és még nem zárta ki teljesen a harcokhoz való visszatérést.
A nyilvánosság előtt Trump azt állítja, hogy a tárgyalások sikeresek, és fenntartja a katonai opciókat arra az esetre, ha azok kudarcba fulladnának. Ugyanakkor nehezen elképzelhető, hogy a teljeskörű hadművelethez való visszatérést választaná. Suzanne Maloney Irán-szakértő, a washingtoni Brookings Institution külpolitikai tanulmányokért felelős alelnöke a WSJ kérdésére azt válaszolta, az elnöknek más lehetőségek is rendelkezésére állnak, úgy mint lelassítani a hozzáférést a több milliárdnyi befagyasztott iráni alaphoz, amelyre Teheránnak égető szüksége van, vagy továbbra is növelhetné az árát azoknak az iráni erőfeszítéseknek, amelyek a Hormuzi-szoros ellenőrzésére irányulnak.
„Ennek a középutas stratégiának megvannak a valós korlátai, de a kiszámítható amerikai megtorlások, és a gazdasági ösztönzők teljesítéshez kötésének kombinációja meggyőzheti Teheránt arról, hogy ne játssza túl a lapjait,”- tette hozzá Maloney.
Kampány, kampány, kampány
Eizenkot – „Izraelnek győznie kell”
Gadi Eizenkot négy éve először jutott be képviselőként a Kneszetbe, az idei megmérettetésen önállóan, a közvélemény kutatások szerint Netanjahu legerősebb kihívójaként – Jásár pártja élén indul.
Tegnap esti kampánynyitó rendezvényét „Izraelnek győznie kell!” felszólítással indította,, mondván – „vannak, akik évek óta uszítanak, és szítják a tüzet, mintha Izrael népe nem egy nemzet lenne. Olyan lépéseket sürgetnek, amelyek ellentétesek a nemzeti érdekekkel, és arcul csapják azokat az izraelieket, akik dolgoznak, szolgálnak, és hajlandóak feláldozni az életüket ezért az otthonért.”
Gadi Eizenkot fiát és unokaöccsét vesztette el az október hetedikei Hamász mészárlások után kezdődött gázai háborúban.
Katonai fokozata altábornagy. Vezette a Golani dandárt, a Júdea és Szamáriai divíziót, illetve az Északi Parancsnokságot, volt Ehud Barak volt miniszterelnök katonai titkára, majd Binjámin Netanjahu [2014] miniszterelnök vezérkari főnöke. Harcolt az 1982-es libanoni háborúban, a Dél-libanoni konfliktus idején (1982–2000), a 2006-os libanoni háborúban, a gázai Öntött Ólom hadművelet, a Felhőoszlop hadművelet, illetve az Erős Szikla hadművelet során.
Politikai karrierjét Beni Gantz [Nemzeti Egység] listáján indulva kezdte el, és jutott be 2022-ben parlamenti képviselőként a Kneszetbe. Az október hetedikei támadások után Gantz oldalán belépett Netanjahu szűkített hadikabinetjébe tárca nélküli miniszterként. Belépésének feltétele volt a politikai törekvések kizárása, és az ország biztonságának helyreállítása. Netanjahu kabinetjéből 2024 júniusában lépett, majd szakítva a Gantz szövetséggel leadta képviselői mandátumát, és új pártot alapított a következő választásokra.
Mindezen körülményeket összegezve, a tegnap esti kampánynyitó gyűlésen Eizenkot ismertette politikai programját, hangsúlyozva – „kibővítik a hadsereg sorait, hogy jelentősen tehermentesítsék a sorkatonákat, és a tartalékosokat, anélkül, hogy kompromisszumot kötnének a biztonsági szükségletek terén.”
Programjában szerepel azon szabályozás, miszerint évi legfeljebb 50 napban korlátozza a tartalékos szolgálat idejét, azzal a feltétellel, hogy három év alatt a napok száma nem haladhatja meg a 150-et.
„Kötelességünk véget vetni a rendszer őrületének, és biztosítani a felelősségteljes és közös átmenetet a következő évtizedbe. Mert Izrael Államnak nincs meg az a kiváltsága, hogy ismét hibázzon,” – tette hozzá, majd ígéretet tett arra, hogy Izrael „egy zsidó és demokratikus állam lesz, amely megtestesíti a Függetlenségi Nyilatkozat elveit,” továbbá – „azonnal fel kell állítani egy állami vizsgálóbizottságot az igazság feltárására, amelynek fényében tanulhatunk a múltból, és felkészülhetünk a jövőre. Gondoskodni kell mindenkiről, aki testileg vagy lelkileg megsérült a háborúban. Számunkra ez az első számú kötelesség.”
Eizenkot, továbbá Netanjahu nevét nem említve utalt a jelenlegi politikai vezetésre „mely számára a felelősség, és a személyes példamutatás szavak idegenek. Ez egy olyan vezetés, amely hazudik. Mintha nem lenne más választásunk, mint az a káosz, amelyben élünk, és amely úgy szítja a megosztottságot, mintha annak nem lenne ára, és mely kormányzásnak egyetlen módja, hogy megoszt minket.”
Programjaként azt ígérte, hogy a személyes példamutatás, és a felelősség nevében pártja leváltja a jövőkép és stratégia nélküli jelenlegi vezetést, és „mindent meg fogok tenni Izrael népének egyesítése érdekében. Partnereimmel együtt egy cionista, egyesítő és méltó kormány megalakításán fogunk dolgozni.”
Ami az ultraortodox sorozási kibújást biztosító jogszabályt illeti, miután a Kneszet bizottsága első olvasatra jóváhagyta a katonai szolgálattal egyenértékű jogokat biztosító „Tóra-tanulási alaptörvény” javaslatát, Eisenkot tegnap este kijelentette – „ezen a héten is a kormány ismét a túlélést választotta, az Izraeli Védelmi Erők meggyengítése árán. Nem így viselkedik az, aki valódi cionista egységre vágyik. Pontosan Izrael legnehezebb pillanataiban azok, akik harcosainkat a csatatérre küldik, azon versengenek, ki tud hangosabban káromkodni, és kiabálni. Ki fog hízelegni, vagy élesen és megvetően nyilatkozni a köztisztviselőkkel szemben. Miért? Még egy szalagcímért?” – kérdezte, majd hozzátette – „a kormány, amelyet minden izraeliért fogunk megalakítani, nem fog az egyik oldal javára dönteni, vagy a másikat felemelni. De képes lesz bátran dönteni azokban a kérdésekben, amelyek a szívünkön fekszenek, és amelyekben muszáj dűlőre jutni – a biztonság, a szolgálati kötelezettség, és a mindenki számára elérhető állami oktatás terén.”
A tegnapi esti kampánynyitó gyűlésen a Jásár lista vezető tagjai bemutatták programjuk főbb pontjait:
- Matan Kahana – az izraeli oktatási rendszer programja;
- Saul Meridor – a gazdaság megerősítése, és a megélhetési költségek csökkentése;
- Inbar Harush-Giti – az ultraortodoxok és az arabok katonai, illetve nemzeti szolgálata;
- Joram Cohen – volt Sábák-főnők a nemzeti és egyéni biztonság helyreállítása;
- Inbar Jehezkeli – ügyvéd poszttraumás kezelés;
- Orit Farkash-Hacohen – parlamenti képviselő az alija, és az agyelszívás megfordítása.
Végezetül, Netanjahu szombat esti – egységkormányra vonatkozó bejelentésére válaszul, Eizenkot úgy véli „óriási paradoxon, hogy a miniszterelnök szombat este egységre szólít fel, majd vasárnap olyan lépéseket tesz, amelyek megosztják az izraeli társadalmat. Politikai vizsgálóbizottságot próbál felállítani, miközben az izraeli állampolgárok közel 70%-a állami vizsgálóbizottságot akar, és folytatja azt a reformot, amely olyannyira megosztotta a társadalmat. A vizsga nem a marketingben, és a jelszavakban van, hanem a tettekben.”
Netanjahu szerint az abszolút győzelem egyenlő a soha véget nem érő háborúval, míg a jövőbeni egységkormányt igazságügyi reformmal, a radikális jobbal és az ultraortodoxokkal képzeli el
Eizenkot bemutatkozó rendezvényére válaszul Netanjahu ellenkampányt indított a köztudottan hozzá közelálló 14-es csatorna show-műsorában jelent meg, és adott hosszú interjút.
A 14-es csatorna riporterének kérdésére, miszerint miben változtatta meg október 7. Netanjahu azt válaszolta – „fogytam egy keveset.”
Ilymódon, a miniszterelnök hosszasan értékelte interjújában az elmúlt évek katonai sikereit, kijelentve, hogy az iráni tengely elleni küzdelem egy folyamatos, véget nem érő misszió. Hangsúlyozván, hogy Izrael jelentősen meggyengítette ellenségeit (Hamász, Hezbollah, Irán), és pufferzónákat hozott létre a határok mentén, arra hívta fel a figyelmet, hogy az Iránnal kapcsolatos legfőbb stratégiai célok – a nukleáris és rakétaprogram teljes megsemmisítése, valamint a rezsimváltás elősegítése még napirenden van, újabb iráni háború indítását sem zárva ki.
Netanjahu ezúttal soha véget nem érő háborút hirdetett, mert szerint Izraelnek örökké „karddal a kezében” kell élnie a Közel-Keleten a fennmaradásért. Másrészt, ellentmondva a nemzetközi kritikának, különös tekintettel az egyre távolabbinak tűnő szaúdi normalizációnak, a miniszterelnök ragaszkodott hozzá, hogy újabb békemegállapodások kapujában állnak, utalva a Libanonnal zajló, „senki által nem várt” kapcsolatokra, de a titokban zajló tárgyalásokat nem részletezheti.
„Ha erős vagy, az emberek szövetséget kötnek, és békét is kötnek veled,” – nyilatkozta Netanjahu.
Gázát illetően teljes győzelmet hirdetett, bár a jövőt illetően kitérő válaszokat adott; ilymódon a Hamász polgári közigazgatásának felszámolása szerinte még hátravan, de „oda is eljutnak,” Becalel Szmotrich (Vallásos Cionizmus) pénzügyminiszter követelésére vonatkozóan ködösen fogalmazott a palesztinok „önkéntes kivándorlását,” illetve az izraeli telepesek gázai visszatérését illetően, mondván, a tetteket néha tanácsos elválasztani a nyilvános nyilatkozatoktól.
„Az első cél természetesen az összes túsz hazahozatala volt, és ezt teljesítettük,” – mondta Gáza vonatkozásában anélkül, hogy megemlítette volna, miszerint egyes túszok fogságban meghaltak vagy a megmentés előtt vesztették életüket.
„A második cél a Hamász szétzúzása, és annak biztosítása volt, hogy Gáza ne jelentsen többé katonai fenyegetést Izraelre. Jelenleg nem is jelent,” – majd hozzátette – „mi irányítunk. Szorongatjuk őket. Volt egy harmadik célunk is, amit még nem értünk el: polgári uralmuk felszámolása. Oda is eljutunk. Még van munka. De folyamatosak az október 7-i résztvevők elleni műveletek, és megtaláljuk azokat, akik részt vettek a támadás tervezésében vagy végrehajtásában.”
Múltheti beszéde során először említett széles egységkormányt, de saját koalícióján belüli kritikák össztűzében tegnap már azt állította, hogy leendő kormányát a Itamar Ben-Gvir (Ocma Jehudit) és Szmotrich (Vallásos Cionizmus) illetve a háredi pártokkal fogja összehozni, de bárki csatlakozhat, ha akar. Leendő kormányának alapelvei között kiemelte a palesztin állam kategorikus elutasítását, a proaktív biztonságpolitikát, a Legfelsőbb Bíróság gyengítésére irányuló igazságügyi reform folytatását.
The post Trump iráni középutas diplomáciája; és Eizenkot kampánynyitó beszéde first appeared on Új Kelet Live.