ujkeletlive
Diplomácia
Az Egyesült Államok és Irán közötti tárgyalások katari fordulója lezárult, az Egyetértési Nyilatkozat szerinti nukleáris egyeztetések azonban egyelőre nem kerültek napirendre.
A felek küldöttei két napos megbeszélésen vettek részt, ugyanakkor a múltheti Hormuzi tűzpárbajt követően a két héttel korábban ellenjegyzett megállapodás szerinti béketárgyalások helyett, egyelőre az olajút tengeri forgalmának és Irán befagyasztott vagyona feloldásának megvitatására került sor a tárgyalások kezdeti szakaszában.
A következő találkozóra a február 28-án kirobbantott Irán elleni hadművelet első akciója során likvidált Ali Hámenei ajatollah július 9.-én várható temetési szertartásai után kerül sor, – közölte a katari Külügyminisztérium, a tárca szóvivője a közösségi médiában közzétett bejegyzésében hozzátette, miszerint a dohai megbeszélések „pozitív előrelépést” értek el a júniusi háborút leállító memorandumhoz kapcsolódó kérdésekben, és „építettek a svájci csúcstalálkozó eredményeire.”
Donald Trump amerikai elnök azonban azt állította, miszerint a felek előrelépést értek el Irán esetleges nukleáris programjának korlátozásában, mondván – „Irán denuklearizációja jól halad. Nagyon jó találkozóik voltak, és majd meglátjuk,” miközben cáfolta azokat a híreket, hogy hamarosan újraindítaná a háborút.
Az elnök állításával ellentétben a médiának nyilatkozó források [Reuters] hangsúlyozták, miszerint a nukleáris program egyáltalán nem került szóba a tárgyalásokon, amelyek az amerikai és iráni tárgyalók külön-külön találkoztak katari és pakisztáni közvetítőkkel, – áll a katari Külügyminisztérium közleményében.
Az Egyetértési Nyilatkozat szerint Irán és az Egyesült Államok felelősséget vállalnak a hajózás újraindítására vonatkozóan a Hormuzi-szoroson keresztül. Bár a forgalom a körülményekhez képest valamennyire újraindult, a szoros stratégiai státusza továbbra is tisztázatlan, a közösen aláírt nyilatkozat ugyanis nem teszi világossá azt, így a félreértések miatt egy hétvégi iráni támadás után oda-vissza csapások kezdődtek.
- A múltheti feszültség kiváltó oka egy új hajózási útvonal létesítése volt amerikai kezdeményezésre az ománi partok közelében, miközben az irániak továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy Ománnal közösen rendelkeznek a szoros irányítása felett.
A feszültség tetőfokán a megállapodás összeomlása előtt egyelőre csillapodott a helyzet, és a felek megegyeztek a támadások felfüggesztésében, illetve a nézeteltérések az említett dohai tárgyaláson történő rendezésében.
A kulisszák mögött – az USA valójában megpróbálja lebeszélni Iránt a 69 napos tárgyalási időszaka utánra ígért tranzitdíjak kivetését illetően, azzal érvelve, hogy Irán sokkal többet nyerhet egy nukleáris megállapodással, mint amennyi bevételt a szorosban kivetett vámokból beszedne.
JD Vance amerikai alelnök újságírók előtt megerősítette – „nyilvánvalóan aggódunk a nukleáris kérdés miatt, és el fogunk kezdeni erről beszélni.”
A Fehér Ház „magas szintű” tárgyalói Jared Kushner és Steve Witkoff nem vettek részt a megbeszéléseken, – idéz a Reuters egy névtelenséget kérő forrás, míg az iráni delegáció vezetője, Kazem Gharibabadi külügyminiszter-helyettes megerősítette, hogy a tárgyalások lezárultak. Elmondása szerint a felek döntése értelmében „sürgősségi kommunikációs csatornát” hoznak létre az MOU megsértésének kezelésére, továbbá hozzátette, hogy Irán Katarban zárolt forrásainak elköltése is szóba került, illetve „megállapodás született arról, hogy Irán bejelentett szükségletei alapján megvásárolják és leszállítják a szükséges árukat.”
A Hormuzi vita kulcsfontosságú kérdés volt azokon a tárgyalásokon is, amelyeket Marco Rubio külügyminiszter folytatott hat Öböl-menti külügyminiszter jelenlétében a múlt héten Bahreinben, míg a két napos dohai megbeszéléseken – „az USA üzenete Iránnak az volt, hogy ‘gondolkodjanak nagyban,’” – jelentette az Axios amerikai forrást idézve.
„Arra ösztönözzük őket, hogy gondolkodjanak nagyban a lehetőségeikről egy szélesebb körű nukleáris és regionális be nem avatkozási megállapodás kontextusában,” – tette hozzá az amerikai tisztviselő, azt állítva, hogy az olaj és egyéb erőforrások szabad fejlesztéséből, és értékesítéséből befolyó összeg – amennyiben az USA egy nukleáris megállapodás keretében minden szankciót feloldana, „százszor értékesebb lenne számukra, mintha gengsztermódszerekkel próbálnának meg tranzitdíjat szedni.”
Mit ért el Irán? Az Al-Arabiya tegnap arról számolt be, hogy a dohai tárgyalások során az USA és Irán megállapodásra jutott a Katarban zárolt iráni befagyasztott alapok első részletének felszabadításáról, amelyre Gharibabadi is utalt. A jelentést az USA tagadja, a szaúdi média [Al-Arabiya] regionális forrása azonban megerősítette, hozzátéve, hogy a 3 milliárd dollárt nem készpénzben utalják át Iránnak, hanem az iráni központi bank humanitárius áruk vásárlására használhatja fel, és legalább egy részét az amerikai piacról fogják beszerezni.
A szaúdi konfliktus
Az iráni háború számos, a Fehér Házban valószínűleg előre nem tervezett rossz irányba mutató következménye a Szaúd-Arábia, és az Egyesült Államok között egyre inkább mélyülő szakadék.
A New York Times riportja rávilágít egy olyan eseményre ami tovább súlyosbította a február 28-án kirobbantott háború miatt eleve érezhető válságot a felek között. A jelentés szerint Szaúd-Arábia áll Trump „Freedom Project” műveletének kudarca mögött.
A negyvennapos háborút megszakító tűzszünet után, Irán arra hivatkozva, hogy Izrael nem tartja be a szerintük Libanonra is érvényes fegyvernyugvást rövid időn belül ismét lezárta a Hormuzi-szorost. Válaszul Trump bejelentette hadműveletét, ami reményei szerint védelmet biztosított volna a szoroson áthaladó kereskedelmi hajóknak, alig 48 óra múltán leállította azonban leállította, „jelentős előrelépésként” értékelve az Iránnal folytatott tárgyalásokat.
A Times riportja szerint telefonos egyeztetések sorozata következett amerikai vezetők és Mohamed bin Szalmán között, Trump állítólag háromszor is beszélt a trónörökössel az amerikai eszkort indítása utáni órákban, majd Vance alelnök, valamint Witkoff és Kushner is külön tárgyaltak, de hiába. A trónörökös ellenezte a műveletet, mert attól tartott, hogy az a háború kiújulásához vezethet, így az amerikai kormányzat mindössze 48 órával az indítás után kénytelen volt visszavonulni.
Az iráni háború miatt már a kezdetektől mélyültek a stratégiai nézeteltérések Washington és Rijád között a régió biztonsági kérdéseinek kezelésére vonatkozóan, különös tekintettel a háború kirobbantásában érdekelt Izraellel kapcsolatban. Szaúd-Arábia óvatos politikája a háború alatt megmutatkozott, eleinte a szaúdi légierő csapásokat mért Iránra válaszul olajlétesítményei elleni támadásokra. Iráni és nyugati források szerint [Reuters] azonban a támadások után a rijádi vezetés értesítette Teheránt, majd intenzív diplomáciai tárgyalások, és szaúdi fenyegetések következtek, amelyek végül megállapodáshoz vezettek a feszültség csökkentéséről.
Összességében – a nézeteltérések Szaúd-Arábia távolodását eredményezték az amerikai napirendtől, ami többek között a Pakisztánnal és Kínával erősödő kapcsolatban is megnyilvánulnak. Továbbá, a Hormuzi-szoros feletti ellenőrzés mellett Rijád közvetlen tárgyalásokat indított Teheránnal a rakétagyártásról, és Irán regionális milíciáinak támogatásáról, mivel úgy tűnik ezen kérdésekben nagyobb fenyegetést lát, mint a lehetséges iráni nukleáris program fejlesztésében.
A legendás amerikai szövetséget megtörő válságot alátámasztja, hogy Rubio múltheti Perzsa-öböl menti országokba tett körútján egyszerűen kihagyta Szaúd-Arábiát, és annak ellenére, hogy Rijád üdvözölte az Egyesült Államok és Irán közötti megállapodást, a kölcsönös bizalmatlanság a kapcsolat egészét elé állítja komoly próbatétel elé.
Netanjahu-alku: zöld jelzés a háredi sorkatonai szolgálat alóli kibújáshoz
A háredi pártok és Binjámin Netanjahu miniszterelnök közötti alku szerint a miniszterelnök vállalta, hogy előmozdítja a Tóra-tanulás alaptörvénybe foglalásának, a háredi dezertőrök letartóztatása megakadályozásának, valamint a kósersági törvény megszavazását a Kneszetben. Cserébe az ultraortodox frakciók támogatják Netanjahu, és a koalíció vitatott javaslatait, többek között az októberi 7. eseményekkel foglalkozó politikai vizsgálóbizottság felállítását az állami helyett, az ügyészségi pozíciók szétválasztását, valamint a választások időpontjával kapcsolatos megállapodásokat.
Ilymódon, a Kneszet plénuma tegnap éjjel 63:53 arányban elfogadta a Tóra-tanulás Alaptörvényének első olvasatát. Miután a koalíció négy képviselője köztudottan a törvény ellen szándékozott szavazni, a háredi pártok követelték Netanjahu személyes jelenlétét, és szavazatát, hogy biztosan átmentjen az első olvasat, miután visszakerül a bizottságba, és gyorsított eljárásban még a Kneszet feloszlatásáig [július 17] a véglegesítő utolsó két olvasat is átmehet. Az ultraortodoxok nagy nyomást gyakorolnak ugyan a miniszterelnökre a törvény megszavazása ügyében, és attól függetlenül, hogy amennyiben, ha sikerülne is elfogadtatni, a Legfelsőbb Bíróság várhatóan érvényteleníteni fogja, mégis ragaszkodnak hozzá, hogy választóik előtt fontos eredményként mutassák be.
A Tóra-tanulás alaptörvénye különleges státuszt biztosítana a Tóra-tanulók számára, és mint a zsidó nép öröksége kerülne az állam jogrendjébe, a jogászok azonban figyelmeztetnek: amennyiben ütközésbe kerülne a szolgálatot teljesítők jogaival, ez utóbbi élvezne előnyt.
A Kneszetben felszólaló Jichák Pindrusz kijelentette, hogy a Tóra-tanulás az állam legfőbb értéke, fontosabb még a katonai szolgálatnál is, míg Mose Gafni [Degel HaTora] hangsúlyozta: „az elmúlt években jelentős értékcsökkenés következett be a Tóra tekintélyében. Ezért a nagy Tóra-tudósok utasítására döntöttem úgy, hogy előterjesztem ezt az alapjogi törvényt, hogy visszaállítsuk a Tóra méltóságát – azt a Tórát, amely évezredeken át megtartotta a zsidó népet, és amely megkülönböztet minket az összes többi néptől.”
Továbbá, hozzátette – „nem hiszem, hogy lenne egyetlen képviselő – zsidó vagy nem zsidó –, aki félretéve a politikai megfontolásokat ellenezné ezt. Ezt a törvényt már az állam megalapításakor el kellett volna fogadni. Ben-Gurion és utána Begin is értették, amit ma néhányan nem értenek. Pont a Tóra tekintélyének mostani leértékelődése miatt létfontosságú a törvény előmozdítása, hogy a Tóra visszakapja méltó helyét a zsidó államban.”
Az október hetedikei mészárlások óta folyamatosan zajló többfrontos háborúk terhe alatt a háredi sorkatonai szolgálat alóli kibújást az izraeliek többsége elutasítja. Az ellenzék tiltakozása mellett, Naftali Bennett volt miniszterelnök kijelentette: „az új kormány megalakulása után azonnal eltöröljük ezt a Tóra-meggyalázásról szóló alapjogi törvényt. A törvény eltűnik majd, de a szégyenbélyeg, amelyet azok a szerencsétlen képviselők viselnek, akik támogatták, megmarad.”
Gadi Eizenkot (Jásár) szintén elhatárolódott, mondván – „a kísérlet, hogy a szolgálat alóli kibúvást alapjoggá emeljék, közvetlen támadás nemzeti gerincünk ellen. Miközben a szolgálatot teljesítők terhe rekordokat döntöget és elviselhetetlen árat fizetnek, a koalíció inkább egy kerülőutat épít a mentesüléshez.”
The post Érdekek és szövetségek változása az iráni háború hátterében, és politika first appeared on Új Kelet Live.