A tél idén nem kopogtatott, hanem berúgta az ajtót. A villany- és a gázórák pedig csak pörögtek. Magyarország gázfogyasztása látványosan megugrott, így sokan átléphették az éves átlagfogyasztási határt, amely felett a rezsicsökkentett ár helyett már jóval magasabb tarifát kell fizetni. Erre reagálva Orbán Viktor miniszterelnök múlt szerdán a Facebookon üzent: szerinte évtizedek óta nem tapasztalt hideggel indult az idei január, ami ismét ráirányítja a figyelmet a rezsicsökkentés szerepére és jelentőségére.
„Ilyenkor érezzük igazán, micsoda érték a rezsicsökkentés” – fogalmazott Orbán, hozzátéve, a mai bolond világban is komoly eredmény, hogy Magyarország számára biztosítva van az ország működéséhez szükséges olcsó orosz olaj és földgáz. De jelezte, az extrém hidegben nincs helye az elégedettségnek, a kormány nem dőlhet hátra. Éppen ezért a múlt heti kormányülés egyik feladata az volt, hogy tovább erősítsék a rezsicsökkentést, Orbán Viktor szavaival: még egy lapáttal rátegyenek.
Bár a részletek és a konkrétumok egyelőre nem ismertek, egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a döntés már a soron következő, szerdai kormányülésen megszülethet.
A részletek ismertetésére ezt követően a csütörtöki Kormányinfón kerülhet sor, ahol várhatóan Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter beszél majd az intézkedésről. Tehát a kép még ködös, a részletek a levegőben lebegnek. De érdemes tisztázni, hogy mit tudunk eddig, és milyen konkrét lépés jöhet?
Megugró fogyasztás, kettészakadó számlák
Orbán Viktor említett bejegyzése nagyjából egybeesett Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter múlt szerdai háttérbeszélgetésével. Az eseményen több újságíró is jelen volt. Bár a tárcavezető hivatalosan egy, az éttermeket érintő intézkedési csomagot jelentett be, a figyelem gyorsan másfelé terelődött. A kérdések zöme arra irányult, milyen további lépések jöhetnek a rendkívüli hideg miatt. Nagy Márton itt arról beszélt, hogy a kormány számításai szerint januárban éves összevetésben nagyjából 43 százalékkal nőhetett a lakossági gázfelhasználás.
A miniszter szerint a helyzetnek két, élesen elkülönülő olvasata van. Az egyik oldalon azok a háztartások állnak, amelyek a tartós hideg miatt átlépték a rezsivédelmi határt, és ezzel együtt a számlájuk is hirtelen megugrott. A másik oldalon viszont azok a fogyasztók vannak, akik ugyan a küszöb alatt maradtak, mégsem úszták meg drágulás nélkül. A szokásosnál magasabb fogyasztás miatt ők is többet fizettek, mint korábban – még akkor is, ha papíron továbbra is a rezsicsökkentett kategóriában maradtak.
Nagy Márton szavaiból gyorsan kiderült, hol húzza meg a kormány a határt. A megoldást nem a költségvetés mélyebb megcsapolásában keresik, hanem az energiaszektorban keletkező nyereségek felé fordulnak. A szándék az, hogy egy esetleges beavatkozás fedezete az energiaszektorban keletkező profitból származzon, vagyis a lakossági terhek enyhítése ne közvetlenül az államháztartást terhelje.
A cél tehát kettős, csökkenteni a háztartások terheit, miközben a költségvetési egyensúly nem borul fel.
A miniszter jelezte, a kormány megvizsgálja, kik voltak a nagy januári hideg nyertesei, és ebből a szempontból is mérlegeli a lehetséges lépéseket. A Portfolio ezt követően arra hívta fel a figyelmet, hogy érdemes megállni Nagy Márton egy félmondatánál: kik is lehetnek valójában a nagy januári hideg nyertesei. Már csak azért is, mert a lakossági gázellátás Magyarországon zárt, állami monopóliumként működik.
Az egyetemes szolgáltatást végző MVM Next és a földgázt beszerző nagykereskedő, az MVM CEEnergy az extrém hideg idején nem extraprofitot termel, hanem épp ellenkezőleg. A rögzített, rezsicsökkentett árak miatt a megugró fogyasztást a világpiacinál olcsóbban kell kiszolgálniuk, ami növekvő veszteséget jelent számukra. Van ugyanakkor egy fontos csavar a rendszerben.
Miközben a hideg időjárás a kedvezményes sávban növeli az állami támogatási igényt, a sávhatárt átlépő fogyasztás már jelentős többletbevételt hoz az állami szolgáltatónak. Ennek oka, hogy a „lakossági piaci ár” és a tényleges beszerzési költség között számottevő árrés húzódik. Az év nagy részében azonban a rezsivédelem fenntartása összességében nettó ráfizetés az állam számára – a rendszer lényege éppen ennek a finanszírozási résnek a betömése.
Ha tehát a kormány a lakossági ellátási láncon belül keresné a „megadóztatható nyertest”, az abszurd helyzetet teremtene. A saját, amúgy is kompenzációra szoruló zsebébe kellene belenyúlnia. Éppen ezért Nagy Márton mondatai sokkal inkább a rendszeren kívüli piaci szereplőkre utalhatnak. A hazai kitermelőkre, a versenypiaci kereskedőkre. Elképzelhető, hogy egy magasabb vállalati adóbefizetés teremtené meg a rezsicsökkentés „megerősítésének” fedezetét. De az sem kizárt, hogy néhány nagy energiakereskedővel fizettetik meg a pluszköltségeket.
Később a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára, Hidvéghi Balázs sem árult el több részletet Nagy Mártonnál, pusztán csak annyit, hogy „megfontolandó és eldöntendő, hogy az energiacégek hogyan tudnak hozzájárulni ahhoz, hogy a kormány átvállalja az extra költséget, amely a tizenöt éve nem látott januári hideg miatt terhelné a családokat”. Az államtitkár felidézte, korábban a különadókkal azokat a szektorokat, ahol magas profit keletkezik, arra kérték, hogy vegyék ki a részüket a közteherviselésből, és járuljanak hozzá a magyarok életének megkönnyítéséhez.
A háttérbeszélgetést követően Orbán már arról beszélt, hogy a döntés megszületett. Másnap Gulyás óvatosabban fogalmazott, és kiemelte, a konkrétumok még nem véglegesek, a kormány ezen a héten dolgozik a részleteken. A Kormányinfón ezért több kérdés is érkezett a kancelláriaminiszterhez arról, pontosan hol tart a döntés, és mire számíthatnak a fogyasztók a gyakorlatban. Mindenekelőtt azt érdemes tisztázni, hogy a jelenlegi rezsicsökkentési rendszerben a lakossági gázfogyasztók két, élesen eltérő árkategóriával szembesülnek.
- Az éves 1729 köbméterig – havi átlagban nagyjából 144 köbméterig – a gáz ára 102 forint köbméterenként.
- E fölött viszont már 767 forintos tarifát kell fizetni, ami ugrásszerű drágulást jelent.
A rendszer viszont nem pusztán éves keretben számol. Az elfogyasztott mennyiséget nem egyenletesen osztják szét az év hónapjai között. Bizonyos esetekben a fogyasztók átalánydíjat fizetnek, máskor pedig az úgynevezett fogyasztási jelleggörbe alapján súlyozzák a számlát, de van, aki egyszerűen annyit fizet, mint amennyit az adott hónapban elhasznált. Nem véletlen, hogy elképesztően nehéz pontosan kiszámolni, hol és hogyan lehet most beavatkozni a rendszerbe.
Amikor a Kormányinfón rákérdeztünk, hány háztartásnál ugrott meg most drasztikusan a fogyasztás, Gulyás Gergely azt mondta, nagyjából 10 százalék lehet az arány. Ezt követően a gázfogyasztás részleteiről beszélt – egyébként nem kevesen árammal fűtenek –, hangsúlyozta, az előbb ismertetett számlázási megoldások miatt rendkívül nehéz pontosan megbecsülni, hány embert érinthet valójában a drasztikusan megemelkedett fogyasztás. A rendszer összetettsége miatt a pontos számok egyelőre csak közelítések lehetnek.
Az egyik legfontosabb kérdés továbbra is az, mihez képest húznák meg az esetleges árstop határát. Gulyás Gergely erre az Indexnek úgy válaszolt, hogy van egy több évre visszanyúló átlagfogyasztás, ezen belül egy „átlagos januári fogyasztás”, és ehhez képest látszik most az elmozdulás felfelé. Ugyanakkor az energiaválság egyik nagy tanulsága, hogy hosszú távon a fogyasztás mennyiségét kellene csökkenteni.
Viszont a kormány érvelése szerint a rezsicsökkentés ebbe az irányba terel, a védett árak csak alacsonyabb fogyasztás mellett érhetők el, így a rendszer – a kabinet logikája szerint – takarékosságra ösztönöz. Érdemes hozzátenni, a fogyasztás visszafogása nem kizárólag a spóroláson múlik. Jelentős megtakarítás érhető el jobb energetikai besorolású épületekkel is – vagyis szigeteléssel, korszerű fűtési rendszerekkel.
A Pénzcentrum korábban részletesen bemutatta, mire jutottak a szakértői becslések. Ezek szerint a fűtési szezonban a külső átlaghőmérséklet 1 Celsius-fokos csökkenése átlagosan 5-6 százalékkal növeli a háztartások gázfogyasztását.
Ha ebből indulunk ki, és feltételezzük, hogy 2026 januárjában az átlaghőmérséklet mínusz 7-8 Celsius-fok körül alakult a szokásos mínusz 3 fok helyett, akkor ez akár 30 százalékos többletfogyasztást is jelenthet.
Havi diktálásnál a fogyasztó minden hónapban a valós, ténylegesen elfogyasztott mennyiségről kap számlát. Ha a fogyasztás meghaladja az adott hónapra számolt elméleti limitet, a különbözetet azonnal a magasabb, piaci áron számlázzák ki. Ilyenkor a hideg hónapok hatása azonnal és fájdalmasan megjelenik a számlán. Az átalányfizetés egészen más logika szerint működik. A fogyasztó havonta fix összeget fizet, és a tényleges pénzügyi elszámolás csak az éves leolvasás után történik meg. Ebben a rendszerben az éves, összesített fogyasztást vetik össze az éves limittel, ami lényegében kisimítja a havi kilengéseket.
A januárra jellemző, jelleggörbe szerinti 356,5 köbméteres fogyasztás esetében ez nagyjából 106 köbméter pluszt jelenthet. Ez már nem elméleti számítás. A magasabb árkategóriával számolva a többletfogyasztás több mint 80 ezer forintos pluszköltséget okozhat, vagyis a januári gázszámla akár a kedvezményes összeg háromszorosára is felkúszhat. Ilyenkor válik igazán kézzelfoghatóvá, mit jelent egy rendkívüli hideghullám a háztartások pénztárcájában.
Tehát egy rendkívül érzékeny, sokváltozós rendszerhez nyúlna hozzá a kormány, amelyben az időjárás, a fogyasztási szokások, a számlázási módok és a piaci árak egyszerre határozzák meg, kinek mennyibe kerül a tél. A következő napokban dőlhet el, hogy a „még egy lapáttal” ígérete konkrét könnyítést jelent-e a megugró számlákkal szembesülő háztartásoknak, vagy inkább csak finomhangolást a meglévő kereteken belül.
