ujkeletlive

Feszült várakozás üzemmód a Közel-Keleten: diplomácia, vagy bombák?

A háttérben zajló találgatásokat megerősítve a héber médiában megjelent riportok arra engednek következtetni, hogy Donald Trump elnök akár a következő napokban utasítást adhat a beígért Irán elleni támadásra, azt követően, hogy a régióba vezényelt összes amerikai katonai egység elfoglalta helyét.

Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter hangsúlyozta, miszerint az amerikai hadsereg készen áll Trump döntésének – bármi is legyen, végrehajtására Iránnal kapcsolatban, annak érdekében, hogy Teherán ne tegyen szert nukleáris fegyverre.

Az egész régió, beleértve Izraelt és az öbölállamokat magasszintű katonai készenlétben várja az elnök döntését, ami könnyen lángba boríthatja az egész Közel-keletet, és blokkolva a Hormuzi-szorost súlyos globális gazdasági veszteségeket eredményezhet.

Egyelőre azonban Trump kétértelmű nyilatkozatai arra utalnak, hogy a diplomáciai opciót részesítené előnyben, és a katonai fenyegetés, bár nem került le napirendről, de leginkább ösztönzés célzatú, hogy a legfőbb iráni vezetőt, Ali Hameneit tárgyalóasztalhoz kényszerítse – így, vagy úgy.

Ilymódon, az elnök az éjszaka folyamán az állította, hogy személyesen tárgyalt Iránnal, mi több, hangsúlyozta, hogy szándékában áll további „megbeszéléseket folytatni,” ugyanakkor a szokásos ellenpólus, a fenyegetés sem maradt el, mondván – „jelenleg számos nagy erejű hajónk tart Irán felé, és nagyszerű lenne, ha nem kellene használnunk őket.”

Összegezve, Trump világossá tette, hogy – „volt, és tervezek is további megbeszéléseket velük. Két dolgot mondtam az irániaknak: ne legyen atomfegyverük, és fejezzék be a tüntetők gyilkolását. Valamit tenniük kell.”

Az elnök, és a médiának nyilatkozó tisztviselői a lehetséges támadás, versus diplomáciai megállapodás céljaként a nukleáris képességek továbbfejlesztésének megakadályozását jelölik meg, Binjámin Netanjahu miniszterelnök azonban az iráni ballisztikus rakéták számának korlátozását, és a további gyártás megakadályozását is szorgalmazza.

Izraelben a legmagasabb szintű katonai készültség közepette, egyelőre kivárnak, annál is inkább, mert Trump saját irányítása alatt, izraeli beavatkozás nélkül kívánja lebonyolítani az akciót, vagy az esetleges megállapodást. Trump köztudottan a gyors lefolyású, korlátozott műveletet támogatja, ez esetben a rezsim kulcsfontosságú katonai célpontjai ellen, ami Hamenei uralmát inkább tovább gyengítené, de nem valószínű, hogy megtörné, azonban tárgyalásra kényszeríthetné az országot terrorizáló vallási vezetőt.

Netanjahu köztudottan nem tartja célravezetőnek a korlátozott amerikai csapást, ugyanakkor a miniszterelnök hivatala felől többszöri korábbi utalgatások szerint, hasonlóan a tavalyi Felkelő Oroszlán hadművelet előtt, Washington „leplezte” Netanjahut az előkészületek során, végül azonban Izrael volt a központi szereplő, és irányító biztosítva az utat a később a munkát befejező amerikai B2 rombolók bevetéséig.

Ezen körülmények hátterében, egy lehetséges Izrael elleni támadásra utalva Netanjahu egyelőre a súlyos következményekkel járó válaszcsapáson kívül megelőző támadást nem emleget, az viszont borítékolható, hogy Jeruzsálemben csak a megfelelő alkalomra várnak az F-35-ös vadászgépek motorjainak izzítására.

Ilymódon, a miniszterelnök szűkkörű biztonsági egyeztetést tartott főtanácsadóival, és védelmi tisztviselőkkel egy „bizalmas témáról,” alátámasztva azon álláspontot, hogy még egy korlátozott amerikai csapás esetén is jelentős iráni ellentámadásra lehet számítani Izraelre irányulóan.

A háború megelőzésére Washingtonban erőteljes szaúdi, és török nyomás zajlik, egyidejűleg az izraeli katonai hírszerzés főnöke, Slomi Binder lehetséges iráni célpontokra vonatkozó információkkal érkezett a támadás felé billentve a mérleget, ráadásul Moszkva is árgus szemekkel figyel.

Vlagyimir Putyin orosz elnök közölte az Egyesült Arab Emírségek elnökével, Mohamed bin Zayed Al Nahyan sejkkel, hogy Oroszország szorosan figyelemmel kíséri az iráni helyzetet, ami a Kremlben is megvitatásra kerül. Moszkva álláspontja szerint a Teherán elleni bármilyen erőszak alkalmazása „káoszt” teremthet a régióban, a lehetséges háború küszöbén
Alekszej Lihacsov, a Roszatom vezetője pedig bejelentette, miszerint Oroszország készen áll kimenteni munkatársait az iráni Buser atomerőműből, amely az egyetlen működő, Moszkva által épített perzsa atomerőmű.

Összegezve – miközben Trump masszív hadsereget koncentrál a térségbe, Irán hasonlóan a legmagasabb szintű védelmi fokozatra kapcsolt, minek csúcsán hét elején az iráni Forradalmi Gárda tengeri éleslövészeti gyakorlatot tart a világ legfontosabb export csomópontján, a Hormuzi-szorosban az amerikai támadásra készülve.

Szabadon – egy iráni kém emlékei

A médiát 24 órában feszült éberségre kényszerítő, újabb iráni háború küszöbén, és a Felkelő Oroszlán hadművelet alig feléves emlékein újraéledő szorongás közepette a 12-es csatorna Uvda műsorában egy iráni kém ült [háttal] először kamerák elé felelevenítve a tavaly június 12-ről 13-ra virradó éjszaka végrehajtott küldetését.

A feladatunk az volt, hogy egy nagyon specifikus és professzionális fegyvert állítsunk össze, és készen álljunk a tüzelésre. Én voltam a Moszad szeme ebben a küldetésben,” – emlékszik vissza a riportban arc nélkül, álnéven szereplő Arasz, akit Ilana Dayan kérdezett.

Az Iránban született és nevelkedett, egyetemen tanult, illetve katonaként is szolgált, jelenleg 40 év körüli Arasz visszaemlékszik gyermekkorára, – „11 éves voltam, amikor egy este a nővérem nem jött haza. Szörnyű éjszaka volt számunkra,” – amely éjszaka a rendőrségen ért véget, ahol megtudták, hogy nővérét letartóztatták, és megverték, amiért levette a hidzsábot.

Elmondása szerint szüleinek valahogy sikerült kiszabadítaniuk nővérét, majd nem sokkal később – kivéve a traumákat, de mindent hátrahagyva, a család Nyugatra emigrált.

Ahogy idősödtem, rájöttem, hogy segítség nélkül semmit sem érek el,” –  emlékszik vissza arra, hogyan lépett kapcsolatba 30 évesen a Moszaddal az interneten keresztül.

Megnyitottam az oldalt az üzenetküldéshez, de amikor el akartam indítani, nagyon nehéz döntés volt,” – ismerte el, ammikor a riporter azt kérdezi, hogy abban a pillanatban tudatosult-e benne, hogy átlépett egy határt, mivel elkötelezte magát hazája első számú ellensége mellett, határozottan azt válaszolja:

Nem. Várjon, amikor azt mondja – Irán, akkor a hazámról, a népemről beszél, nem a rezsimről, és (Izrael) nem a hazám ellensége; hanem az ellenségem ellensége, tehát lehet a barátom.”

Továbbá, feleleveníti első találkozását az izraeli kém szervezettel, kapcsolatát tartótisztjével, és persze a kiképzésről, ami végül a tavaly júniusi akciókhoz vezetett.

Egy rejtekhelyen voltunk, indulásra készen. Tudtam, hogy nagy feladat vár ránk, de azt nem, hogy hogyan és mikor. Délután felhívtak minket: ‘Oké, menjetek a pontra’. Egy csapat voltunk egy autóban, egy kilövővel, és rakétákkal. Jó álcánk volt, minden tökéletes volt, senki sem tudott azonosítani minket. Több mint két órát kellett várnom a parancsig. Borzasztó volt, mindentől féltem,” – idézi fel, majd hajnali három óra körül járt az idő, amikor végre megérkezett a tűzparancs.

Amikor kilőttük a rakétákat, mivel kamerák voltak rajtuk, láthattam a célpontunkat: egy Izrael elleni ballisztikus rakéták indítására előkészített egység volt, amit megsemmisítettünk.”

A tavalyi, meglepetésszerű, szédületes csapás nyomán likvidált magas rangú tisztségviselők, és légvédelmi ütegek eufórikus sikere mögött, azonban az is világossá vált, hogy az iráni nukleáris létesítmények legfontosabb eleme, a fordói dúsítóüzem kiiktatása, – lévén mélyen a hegy mélyében, szinte lehetetlen.

Azt hittem, Fordo megoldott ügy. Feltételeztem, hogy el van rendezve, ha egy ilyen, generációnként egyszer adódó eseménybe vágunk bele,”- nyilatkozta az Uvdának Udi Lavi, a Moszad korábbi helyettes vezetője.

Összegezve: a tegnap esti riportban belső tanúvallomásokat, levelezéseket, amerikaiakkal folytatott drámai telefonbeszélgetéseket idéztek, valamint azon terveket, melyeket a védelmi apparátus az évek során a nukleáris program, és Fordo kiiktatására dolgozott ki, de soha nem valósultak meg. Közöttük, egy lélegzetelállító művelet, amelyet Tamir Pardo – a Moszad akkori vezetője indított el.

Netanjahu lelkesen reagált erre a műveletre, teljesen rápörgött,” – emlékszik Joszi Cohen, a Moszad későbbi főnöke. A tervbe hatalmas erőforrásokat fektettek. Biblikus neve, és egzotikus jellege megmozgatta a képzeletet, ugyanakkor sokak kedvét el is vette, és kételkedni kezdtek a sikerében.

A riporter Pardótól azt kérdezte, hogy vajon a miniszterelnök egyetlen kritikus ponton sem aggódott, és nem akarta leállítani, mivel ez túl sok pénz, túl sok ember, és túl kevés az esély a sikerre?

Ha mondta volna, abban a pillanatban leállt volna,” – válaszolta Pardo, majd elutasítva a lehetőséget, miszerint az adódó veszteségek miatt le kellett volna állítani a terveket, hozzátette – „és mi lett volna az alternatíva? Akkoriban nem volt más választási lehetőség. Abban a pillanatban ez volt az egyetlen dolog napirenden, nem volt semmi más.”

A Moszad figyelmét nagyjából három éven át kizárólag az iráni-projekt foglalta le, azonban az új főnök, Joszi Cohen hivatalba lépésekor [2016] „lekapcsolta” a műveletet.

Úgy ítéltem meg, hogy nem kivitelezhető,”- hangsúlyozta Cohen, majd 2021 közepén utóda,  David (Dadi) Barnea kémfőnök melegítette fel újból a korábbi tervet.

Az Uvda riportjában elhangzottakat cáfolva Netanjahu hivatala kijelentette – „az állításokkal ellentétben a miniszterelnök számos terv kidolgozását vezette a nukleáris program minden elemének gyengítésére, beleértve az infrastruktúrák, és a vezető tudósok elleni támadásokat. A fordói helyszínt illetően a miniszterelnök irányításával az évek során olyan támadási terveket dolgoztak ki, amelyek közül néhány az október 7-i események miatt nem volt megvalósítható. Ezt követően a miniszterelnök olyan stratégiai együttműködést vezetett Izrael és az USA között, amely súlyos károkat okozott a létesítményben.”

The post Feszült várakozás üzemmód a Közel-Keleten: diplomácia, vagy bombák; és egy iráni kém visszaemlékezései first appeared on Új Kelet Live.