ujkeletlive

Diplomáciai ultimátum versus félrevezető nyilatkozatok, és új közvetítők a játszmában

Kevesebb, mint egy évvel ezelőtt hasonló találgatások, és a médiában elejtett nem hivatalos célozgatások kapcsán erősödött az iráni rezsim elleni támadás valószínűsége.

Donald Trump elnök akkoriban 60 napos határidőt szabott a tárgyalásokra, majd az amerikai sajtóban előrejelzett izraeli bevetés, az ultimátum lejárta után szinte percre pontosan  be is következett. A Felkelő Oroszlán hadműveletet Binjámin Netanjahu miniszterelnök indította el, és végül Trump tette rá a pontot az i-re az amerikai B-2-es rombolók fordói dúsítóüzem, és más helyszínek elleni csapások révén.

Jelenleg a Fehér Házban hetek óta ígérgetett, az iráni tüntetők elleni brutális fellépés megtorlására a régióba vezényelt amerikai  katonai arzenál bevetésével kapcsolatban egyelőre csak annyit lehet tudni, hogy az elnök még nem döntött.

A gazdasági szankciók, és a legutóbbi masszív tüntetések miatt jelentősen meggyengült rezsim végleges leszámolására, Trump állítása szerint az ismét terítékre kerülő nukleáris képességek feladásának követelményei szerinti megállapodásra szintén határidőt szabott, melynek időpontja azonban nem publikus.

Az izraeli mindennapi életet ismét háborús várakozási üzemmódba állító híresztelések mellett, és a Trump által hangoztatott megegyezés lehetősége ellenére, a héber médiában azt próbálják kitalálni mikorra várható a támadás időzítése, ami izraeli politikai körökben nem kétséges.

Az Izraeli Védelmi Erők fokozott készenlétben bevetésre készen áll, miközben Ejál Zamir vezérkari főnök hétvégi, utólag kiderült washingtoni látogatása szintén felerősíti a gyanút a küszöbön álló háború kipattanását illetően; ami  Zamirhoz köthető nyilatkozatok szerint 2-8 héten belül bekövetkezik.

Miközben a Trump felől érkező hírek a megállapodást tartják valószínűnek, amit a diplomáciai megoldást támogató Katar, Egyiptom és az iráni konfliktus rendezésére szintén bejelentkező török, illetve orosz nyomás is hangsúlyoz; Izraelben azonban a katonai fellépést támogatják, ráadásul a korlátozott hadművelet helyett egy mindent elsöprő csapássorozat elindításához ragaszkodnak, ezúttal fordított sorrendben, mint a tavalyi Felkelő Oroszlán hadművelet idején volt.

Izraeli források váltig hangsúlyozzák, hogy Trump nem vetette el a támadás lehetőségét, csak annyi történt, hogy esélyt ad a tárgyalásoknak mielőtt elindítja a hadműveletet, mely forgatókönyv meglehetősen a tavalyi izraeli-amerikai állítólagos dezinformáció sémáját követi.

Netanjahu évvégi mar-a-lagói látogatása előtt, ahová nem mellesleg azzal a céllal indult útnak, hogy zöld utat kapjon egy március környékére időzített iráni támadásra, a héber médiában név nélkül nyilatkozó izraeli politikai forrás azt állította, hogy a tavaly júniusi támadás előtti nézeteltérés Trump és Netanjahu között egy előre megtervezett félrevezető stratégia része volt. A lényeget tekintve, a kiszivárogtatott állítások, és közvetlen nyilatkozatok, amelyek arra utaltak, hogy Trump megállapodást akar Teheránnal, és nem támogatja a miniszterelnököt a támadás indítását illetően, Netanjahuhoz közeli politikai források szerint mind a megrendezett színjáték része volt, elhitetve Ali Hameneivel, hogy nincs oka aggódni az izraeli hadművelet indítása miatt.

Lehet-e kétszer ugyanabba a folyóba lépni?

Jelenleg Trump hasonló küszöbön álló megállapodást emleget, Izrael pedig az ellenkezőjét, a helyzet és a forgatókönyv azonban nem kifejezetten ugyanaz.

A felelősség, és az első lépés megtétele Trumpot terheli. Érdekes módon a tavalyi júniusi támadás előtt Mike Huckabee, az Egyesült Államok izraeli nagykövete azt állította, hogy Izrael valószínűleg nem támadna Iránra Washington engedélye nélkül – amiről utólag azt állították, hogy dezinformáció volt, a jelenlegi helyzetben, viszont Huckabee azt nyilatkozta, hogy Trump nem „üres fenyegetéseket” tett Iránnal szemben, azt sugallva, hogy a támadás küszöbön áll természetesen a kötelező diplomáciai, próbálkozások kimerítése után, ami tudjuk, hogy az izraeli narratíva szerint nem jelent semmit.

Összegzésképpen – Netanjahu álláspontját alátámasztja Zamir hétvégi titkos washingtoni látogatása, és egyeztetései miután úgy vélik, hogy  Izrael azt preferálná, ha az Egyesült Államok hajtaná végre a támadást, melynek szükségességét a vezérkari főnök azzal indokolta, hogy elmaradásának következményei egyenesen az atomfegyver felé való továbblépés irányába vezet. Az amerikai nyitólépés után, a miniszterelnök arra számít, hogy Irán visszatámad, többek között Izrael ellen is, ami automatikusan maga után vonja a belépést a háborúba.

Trump állítás szerint szigorú feltételeket támaszt az iráni nukleáris képességek felszámolására, ugyanakkor nyilvánosan nem említette, hogy a megállapodásnak egyúttal tartalmaznia kell  a ballisztikus rakéták korlátozását, amit viszont Izraelben elengedhetetlennek tartanak. Az amerikai lehetséges támadás iráni láncreakciójának részeként az izraeli hadsereg bevetése viszont lehetőséget biztosít a Jeruzsálem által preferált célpontok, így a ballisztikus rakéták felszámolására is.

Jelenleg azonban, a Trump-kormányzat több csatornán keresztül jelezte Irán felé, hogy nyitott egy találkozóra a nukleáris megállapodásról szóló tárgyalások érdekében, – jelentette az Axios magas rangú amerikai tisztviselőt idézve.

A háttérben – Törökország, Egyiptom és Katar erőfeszítései egy, még a héten létrejövő ankarai megszerzésére irányulnak Trump különmegbízottja – Steve Witkoff, és magas rangú iráni tisztviselők között.

„Mozgásban van az ügy. Mindent megteszünk,” – nyilatkozta az egyik érintett ország forrása, amit
amerikai tisztviselő is megerősített, mondván, hogy a kétoldali találkozóra már a héten sor kerülhet Törökországban, ezen körülményekre utalva, izraeli biztonsági források szerint az úgynevezett amerikai támadásra a héten nem valószínű, hogy sor kerül.

Megjegyzendő, hogy ugyanaz a három közvetítő, akik együttműködve a Trump-kormányzattal nyomást gyakoroltak a gázai tűzszüneti megállapodás során, most az iráni elleni háború kipattanását igyekeznek megelőzni.

Amerikai tisztviselők hangsúlyozzák, miszerint Trump elnök közelmúltbeli számos kijelentése a tárgyalásokról nem blöff (dezinformáció), ugyanakkor nem tudni, hogy Ali Hamenei ajatollah felhatalmazza-e diplomatáit egy olyan megállapodás megkötésére, amely az Egyesült Államok számára elfogadható lenne.

A másik fél: míg Hamenei éles kritikát fogalmazott meg az ország elleni támadásokkal kapcsolatban, kemény megtorlást helyezve kilátásba, addig tisztviselői diplomatikusan nem zárkóznak el a tárgyalásoktól.

Katar, Egyiptom és Törökország mindkét féllel kapcsolatban áll, és összehangoltan igyekeznek hűteni a kedélyeket. Abbász Aragchi iráni külügyminiszter vasárnap a CNN-nek hangsúlyozta, hogy „baráti országok” próbálnak bizalmat építeni az Egyesült Államok és Irán között, mely erőfeszítéseket „gyümölcsözőnek” nevezte, mondván – „látom egy újabb tárgyalás lehetőségét, ha az amerikai tárgyalódelegáció követi azt, amit Trump elnök mondott: egy tisztességes és méltányos megállapodás megkötését, amely biztosítja, hogy ne legyenek nukleáris fegyverek.”

Ugyanaznap teheráni beszédében Hamenei kemény vádakkal illette az Egyesült Államokat, azt állítva, hogy Washington „fel akarja falni” Iránt, és át akarja venni az ország olaj-, gáz-, és ásványkincseit, utalva Trump legutóbbi venezuelai akciójára, és Grönland bekebelezésére irányuló terveire.

„Az amerikaiaknak tudniuk kell: ha háborút indítanak, ezúttal regionális háború lesz,” – közölte, de a tárgyalásokat nem említette, miután Trump úgy véli, hogy az Egyesült Államoknak „ott vannak a világ legnagyobb, és legerősebb hadihajói. Remélhetőleg megállapodást kötünk. Ha nem kötünk megállapodást, akkor kiderül, hogy igaza volt-e vagy sem,” – tette hozzá.

The post Trump hezitálása Iránnal kapcsolatban – dilemma, vagy megtévesztés? first appeared on Új Kelet Live.