ujkeletlive
Az eddigi legdrágább költségvetés
Mindkét iráni háború legnagyobb nyertesei kétségkívül az ultraortodox frakciók. A tavaly júniusi Felkelő Oroszlán hadművelet előtt, a háredi sorkatonai szolgálat alóli felmentést biztosító törvény hiányában kormánybuktatással fenyegetőző, akkoriban még koalíciós partner ultraortodox pártok vezetői, végül az iráni háború árnyékban és megfelelő kompenzáció ellenében visszakoztak. A sorkatonai kibújásra jogosító úgynevezett giusz törvény azóta sem került a Kneszet plénuma elé, így az idei költségvetés előtt, az immár ellenzékben helyet foglaló vallási vezetők hasonló fenyegetéssel éltek.
Közben újabb iráni háborúba lépve, az egy hónapja zajló Oroszlánüvöltés izraeli hadművelet kiugróan magas költségei miatt az eredetileg tervezett büdzsé eleve módosításokkal került, utolsó pillanatban a plénum elé véglegesítésre.
A költségvetés megszavazása feltétele a kormány túlélésének, így a jelenleg ellenzékben ülő ultraortodox frakciók szavazatainak meglehetősen súlyos ára volt, amit az előrehozott választások elkerülése érdekében Binjámin Netanjahu miniszterelnök hajlandó volt megfizetni.
Külön bónusz, hogy a vitatott ultraortodox sorozási törvény a háború miatt lekerült napirendről, így a háredi vezetőkre semmilyen felelősség nem hárul, és miközben a több mint két és fél éve zajló egymást követő háborúkban túlterhelt 400 ezer tartalékos ismételten rendkívüli behívó parancsot kapott, a költségvetést olymódon módosították, hogy újabb több százmillió kifizetés biztosítsa a büdzsé melletti háredi szavazatokat.
A több százmilliós nagyságrendű összeg elkülönítése mellett az ultraortodox képviselők a költségvetés támogatásáért cserébe a rabbinikus bíróságok hatáskörének kiterjesztéséről szóló vitatott törvény elfogadását is követelték, ami a múlt héten szintén megtörtént.
Végezetül, a hajnalig órákban az ultraortodox támogatásával a 2026-os állami költségvetést a Kneszet 62-55 arányban megszavazta, olymódon, hogy a koalíció átvágva az ellenzéket éjfél után egy trükkös módosítványon keresztül átcsoportosított több százmilliós összeget a háredik javára, amit Becalel Szmotrich (Vallásos Cionizmus) pénzügyminiszter „mindenkiről gondoskodó, és a megélhetési költségek ellen küzdő költségvetésnek,”míg Jáir Lapid (Jes Atid) ellenzéki vezető „az állam története legnagyobb rablásának” nevezett.
- A hajnalban megszavazott 850,6 milliárd sékel költségvetési törvényjavaslat Izrael történetének eddigi legsúlyosabb kiadásait jelenti. Az Irán elleni háború miatt a védelmi költségvetés kiegészítése jóval magasabb lett az eredeti terveknél, ami végül 28 milliárd sékelt hozzáadott összeget jelent, plusz egy 10 milliárd sékeles „külön keretet” a költségvetésen kívül, amelyet további biztonsági forgatókönyvekre tartanak fenn:
- a Védelmi Minisztérium költségvetése rekordösszegű, több mint 142 milliárd sékel, amelyhez további 22 milliárd sékel bevételfüggő kiadás, valamint 82,2 milliárd sékel hosszú távú kiadási kötelezettségvállalás társul.
Összességében – a mintegy 3% pluszköltséget Szmotrich nem lényeges tárcákra terhelte, miközben a koalíciós pénzek érintetlenek maradnak, így annak ellenére, hogy a háború és a kártérítések hatalmas kiadásokkal járnak a miniszterelnök, és a pénzügyminiszter nem áldoztak fel semmit a mintegy 5 milliárd sékel nagyságrendű koalíciós alapból, melynek kedvezményezettjei:
– Jesivák támogatása: 1,7 milliárd sékellel nő, részben a korábbi befagyasztások kompenzálására, ebből 790 millió sékel most először kerül be a költségvetési alapba (nem koalíciós pénzként);
– Élelmiszerjegyek – Árje Deri projekt: 257 millió sékel;
– Telepek, és zsidó identitás: Orit Sztruk minisztériuma 400 millió sékelt kap, amiből jut a települések segítésére, úgynevezett „missziós magvakra” és zsidó kultúrára is kapott támogatást – miközben az oktatási, egészségügyi, és jóléti kiadásokat többször is megvágták;
– Örökségvédelmi Minisztérium: 150 millió. sékel [Ocma Jehudit].
A szavazást az ellenzék több mint 14 órás obstrukciója, valamint az iráni ballisztikus rakétákra figyelmeztető szirénák miatti többszöri megszakítás előzte meg, ami miatt az ülést többször is fel kellett függeszteni. Végül, a nap végén elfogadott módosítások több százmillió sékelt különítettek el a háredi pártok javára, – ráadásul olymódon, hogy mivel a módosításokat általában az ellenzék adja be tiltakozásul a költségvetés miatt, emiatt az egyik indítványt tévedésből szavazták meg. Így az ultraortodoxok prioritásainak átcsoportosítását 104 fős többséggel fogadták el.
Az említett módosítási indítványt a koalíció már egy ideje nagy titokban készítette elő, hogy az ellenzéket felkészületlenül érje a mintegy 790 millió sékelnyi támogatás átpasszolása a jesivák, és olyan ultraortodox intézmények számára, amelyek ráadásul nem hajlandóak elfogadni a nemzeti oktatási tantervet.
A koalíció szerint nem új forrásokról van szó, hanem a koalíciós pénzek százmillióinak felhasználását engedélyező formalitásól, egy olyan eljárás szerint, amely megkerüli Gali Baharav-Miara főügyész ajánlását a Legfelsőbb Bíróság azon döntésére hivatkozva, amely a sorozási törvény, és a jesivai hallgatók katonai szolgálat alóli kibújása miatt törvénytelennek minősítette a költségvetési összegek ilyen célú kifizetését.
A hajnalban elfogadott módosítások szerint a 790 milliót a koalíciós tartalékból egyszerűen átemelték az Oktatási Minisztérium költségvetésébe. Az ilymódon átcsúszott költségvetést dicsérve, Szmotrich áradozva az izraeli gazdaságról, miközben a 10 milliárdos kiegészítést elhanyagolható áldozatnak nevezte a hadművelet befejezésére, hogy „jelentősen javítsuk geopolitikai helyzetünket. Újra tudjuk alakítani a Közel-Keletet. Ez a költségvetés győzelemre viszi az országot. Ugyanakkor valós kihívásokkal nézünk szembe – a háború megterhelő. Tudatában vagyok a megélhetési költségek nehézségeinek is. Aki a költségvetés ellen szavaz, Izrael biztonsága, az adócsökkentés, és a bankadó ellen szavaz. Hiszem, hogy olcsóbb lehet az élet, lebonthatjuk a monopóliumokat, versenyt hozhatunk a bankszektorba, és visszaadhatjuk a pénzt a dolgozó embereknek.”
Naftali Bennett volt miniszterelnök azonban nem értett egyet, mondván, miszerint az elfogadott költségvetés – „éjszakai fosztogatás. Ezekben a pillanatokban – nem képletesen, hanem szó szerint – tolvajok módjára a kormány újabb százmilliókat ad az ultraortodox oktatásnak, amely a katonai szolgálat alóli kibújást ösztönzi.”
A költségvetés elfogadása után Lapid a közösségi médiában közzétett bejegyzésében szintén bírálta az aránytalan átcsoportosítást, – „kérdezzék meg Kirját Smona, Arad, Dimona vagy Metula lakóit, mit gondolnak egy olyan költségvetés prioritásairól, amely a pártoknak adott koalíciós pénzeket előnyben részesíti az óvóhelyekkel szemben. A közúti balesetek csúcson vannak, mégis 46%-kal csökkentették a közlekedésbiztonsági költségvetést. Az óvodák súlyos helyzetben vannak, csecsemők nőnek fel óvóhelyeken, mégis 14,6 millió sékellel csökkentették a koragyermekkori oktatás költségvetését. Az tantermek túlzsúfoltak, mégis 350 millió sékelt vágtak le az iskolaépítési keretből. A holokauszt-túlélők nehéz helyzetben vannak a családjuktól való elszigeteltség miatt, mégis 27 millió sékelt csökkentettek támogatásukból. Döbbenetes, hogy egy végtelen rakétatámadás alatt benyújtott költségvetésben 17%-kal csökkentik az óvóhelyek költségvetését.„
Lábjegyzet – Lapid adatait igazolva, az Ynet hírportál közölte a Berl Katznelson Alapítvány új elemzését a 2023–2026 közötti kormányzati költségvetésekről, miszerint az ágazati minisztériumok költségvetése 2009 óta 450%-kal nőtt, miközben az izraeli társadalom zsúfolt osztályokkal, elégtelen védelemmel és romló egészségügyi és szociális szolgáltatásokkal küzd.
Az adatok szerint a kormány teljes költségvetése 2024-től 2026 végéig mintegy 2,47 milliárd sékelt tesz ki; az idei költségvetés – az adósságokkal együtt – körülbelül 850 milliárd sékel, ebből a hatalmas összegből mindössze 55% jut civil kormányzati kiadásokra, míg 21% a védelemre és 24% az államadósságra.
Legnagyobb gondot az elosztásban mutatkozó torz prioritások jelentik a kisebb, ágazati minisztériumok (például a Telepesügyi, vagy Örökségvédelmi minisztérium) javára, – azaz a 2023-as költségvetéstől kiindulva ezen prioritások, és a koalíciós források összesen legalább 4,9 milliárd sékelt tettek ki. Valójában Netanjahu hatalomra kerülése óta (2009) ezeknek a minisztériumoknak a költségvetése mintegy 450%-kal nőtt – 1,8-szor gyorsabban, mint az állami költségvetés egésze.
Trump: „át akarom venni az olajat Iránban”
Donald Trump elnök 48 órás ultimátumának második ötnapos hosszabbítása ma jár le, melynek értelmében az USA vagy megtámadja Irán energetikai létesítményeit, vagy a felek megállapodásra jutnak az elnök 15 pontos béketervének feltételei szerint.
A teheráni rezsim hivatalosan elutasította a tervet, és a tárgyalásokat hivatkozva a bizalomhiányra, mivel szerintük Trump eddigi diplomáciai törekvéseit valójában Irán megtámadásának álcázására használta fel. Teherán elutasítása ellenére, azonban a háttérben állítólag zajlanak egyeztetések pakisztáni közvetítés révén.
Az irániak feltételezéseit igazolni látszik, hogy miközben az elnök a háború küszöbön álló befejezését hirdeti, a háttérben nagyszabású szárazföldi offenzívát fontolgat akár 10 ezer katona átcsoportosításával a régióba.
Trump „békülékenyebb” üzenetei kétségkívül a megugrott olajárak, a globális válság, és természetesen az amerikai tőzsde megnyugtatására szolgálnak, eddig kevés sikerrel.
A múltheti drámai tőzsdei veszteségek után, a hétfői kereskedési nyitást követően az olajárak ismét megugrottak, – a Brent nyersolaj hordónkénti határidős jegyzése 115,73 dollárra (+(2,81%) emelkedett a pénteki 4,2%-os drágulást követően.
Az amerikai WTI nyersolaj ára pedig 102,77 dollárra emelkedett (+3,14%) az előző kereskedési nap 5,5%-os drágulása után.
Az éjszaka folyamán Trump az Air Force One fedélzetén nyilatkozva újságíróknak azt mondta – „valószínűleg megállapodunk Iránnal, de lehetséges, hogy nem. Jó megbeszéléseink voltak, közvetlenül és közvetve is… Egyetértenek velünk a tervben. 15 dolgot kértünk, még kettőt hozzáadunk,” – közölte, majd hangsúlyozta -„lemondanak az atomfegyverekről. Átadják nekünk a dúsított uránt, és akkor újra nagyszerű országuk lesz. Ha nem teszik meg, nem lesz országuk.”
A kulisszák mögött – Trump állítólag katonai művelet lehetőségét mérlegeli 450 kilogramm urán kimentésére Iránból, – jelentette a Wall Street Journal forrásokra hivatkozva, bár megjegyezve, miszerint az elnök szokásához híven még nem döntött, előbb mérlegeli az amerikai erők biztonságát érintő kockázatokat. Mindeközben arra ösztönzi szövetséges tanácsadóit, hogy kényszerítsék Iránt a dúsított uránkészlet beszolgáltatására a háború befejezéséért cserébe, emellett tanácsadóinak egy része úgy véli, hogy az anyagot egy célzott művelettel el lehet távolítani anélkül, hogy az jelentősen meghosszabbítaná a háborút.
A Journalnak nyilatkozó korábbi magasrangú védelmi tisztviselők szerint azonban, az urán erővel történő lefoglalására irányuló amerikai lépés – legyen az bármilyen, rendkívül összetett, és veszélyes lenne.
Ugyanakkor az urán lefoglalásán kívül, Trump az iráni olajat is meg akarja szerezni. A Financial Times szintén az éjszaka közölt egy rövid interjút, miszerint „hogy őszinte legyek, a kedvenc tervem az olaj átvétele Iránban, de néhány ostoba ember otthon, az Egyesült Államokban azt kérdezi: ’miért teszed ezt?’ De ők ostobák,” – állítja Trump, a venezuelai modell sikerére alapozva terveit.
Továbbá, – „talán bevesszük a Kharg-szigetet, talán nem. Sok opciónk van. Ez azt is jelentené, hogy egy ideig ott kellene maradnunk,” – Trump szerint az iráni védelem elhanyagolható nagyságrendű, – „nagyon könnyen el tudnánk foglalni.”
Az elnök szerint a megállapodás viszonylag gyorsan létrejöhet, mivel „13 000 célpontot bombáztunk le – és még van hátra pár ezer.”
Végezetül, kitért a múlt héten emlegetett nagy ajándékra, amit az iráni rezsimtől kapott, miszerint Teherán engedményként a közvetítői szerepet játszó, egyébként semleges Pakisztán számára 10 tartályhajót átengedett a Hormuz-szoroson.
„Ez a szám mostanra megduplázódott. Adtak nekünk tízet. Most már húszat adnak, és a húsz már el is indult, egyenesen a szoros közepén haladnak át…az iráni vezetés engedélyezte nekem a hajókat. Mondtam, hogy ajándékot adnak nekem? És mindenki azt mondta: ’mi az az ajándék? Marhaság.’ Amikor erről hallottak, befogták a szájukat, és a tárgyalások nagyon jól haladnak,” – hangsúlyozta az elnök, azt állítva, hogy Iránban már megtörtént a „rendszerváltás”, miután Izrael likvidálta Ali Hámenei ajatollahot, és több magas rangú tisztviselőjét.
„Akikkel most tárgyalunk, azok egy teljesen más csoport… nagyon profik.”
Azt követően, hogy Izrael, és az USA február 28-án megtámadta Iránt, a rezsim rövid időn belül lezárta az globális olajellátás szempontjából kulcsfontosságú Hormuz-szorost.
Az egyre súlyosabbá váló ellátáshiány, és a nyomában megugrott olajárak mérséklésére Trump többek között felfüggesztette az orosz olajra vonatkozó szankciókat 30 napra, hasonlóan a már tartályban lévő iráni olajra vonatkozóan is.
A Közel-keleti háború Moszkva számára jobbkor nem is jöhetett volna. A Kreml olajbevételei márciusban négyéves csúcsot döntöttek a 100 dolláros olajáraknak köszönhetően, és a Hormuz-szoros blokádja révén. A Bloomberg jelentése szerint Vladimir Putin orosz elnök annyi többletbevételre számít ezúton, hogy a hatóságok valószínűleg nem rontják az orosz gazdasági kilátásokat, és elhalasztják a tervezett költségvetési megszorításokat, sőt, akár növelhetik is az ukrajnai háborúra szánt katonai kiadásokat.
Az izraeli-amerikai csapások miatt elszenvedett katonai veszteségek ellenére, a háború Irán számára kiemelkedő anyagi győzelmet jelent. A teheráni rezsim az ellene zajló támadás ideje alatt, eddig valószínűleg napi 139 millió dollár bevételre tett szert Iran Light típusú nyersolajának értékesítéséből, – jelentette a Bloomberg a tankertrackers.com exportbecslései, illetve az iráni árak figyelembevételével. Ilymódon, a becsült napi bevétel közel 25 millió dollárral ugrott meg a februári átlaghoz képest, amikor is a Bloomberg kalkulációi szerint az Iran Light értékesítéséből származó napi bevétel „alig” 115 millió dollár volt.
A kiugró nyereség természetesen nem az időközben feloldott szankcióknak köszönhető, hanem Irán legfőbb szövetségesének – Kínának. A teheráni rezsim napi 1,6 millió hordónyi nyersolaj-exportjának nagyjából 90%-át Peking vásárolja fel, ami évente több tízmilliárd dollárnak megfelelő bevételt biztosít Teheránnak.
Az tetemes olajakvizíció oka: egyrészt a szövetségese támogatása miatt, másrészt megéri, mivel a piaci árnál olcsóbban jut hozzá.
Emellett, Kína segített Iránnak olyan nemzetközi szervezetekkel való kapcsolattartást, amelyek növelték globális súlyát. Peking és Moszkva lobbizott azért, hogy Irán 2024-ben csatlakozzon a BRICS – feltörekvő gazdaságok csoportjához, majd 2023-ban a Peking és Moszkva által vezetett, Sanghaji Együttműködési Szervezethez is csatlakozott, decemberben pedig terrorellenes hadgyakorlatot tartott a tagállamok, köztük Kína és Oroszország csapatainak részvételével.
A WSJ elemzők becslését idézve rávilágít, miszerint az iráni olaj Kína teljes olajimportjának 12%-át teszi ki, amelyet többnyire kisméretű, független kínai finomítók – úgynevezett „teáskannák” útján vásárolnak fel, és amelyek importkvótáit Peking szabályozza.
- az iráni olaj vásárlására az állami olajóriások helyett, Peking független finomítókat támogat, mivel a kisebb cégek nem kötődnek a nemzetközi pénzügyi piacokhoz, így nem érintik őket az esetleges amerikai szankciók.
Árnyék bankrendszer – a kínai kis finomítók jüanban fizetnek az iráni olajért, Teherán pedig Kínában költi el a pénz egy részét egyfajta barterrendszert használva. Ilymódon a kínai olajvásárlók állami támogatású kínai vállalatoknak utalják a pénzt iráni infrastruktúra-fejlesztésekre, emellett a pénz fedőcégek hálózatán, gyakran kínai pénzintézeteken keresztül áramlik Hongkongba, mielőtt más valutákra váltanák át.
The post Több százmilliós támogatásért az ultraortodox pártok megszavazták a költségvetést; Moszkva és Teherán rekordbevételei az olajból first appeared on Új Kelet Live.
