Szomorú de már sok barátom ismerősöm úgynevezett szociális otthonokban tengeti hátralévő életét. Keserves sors. Van köztük olyan is aki már felkelni sem képes de kitartóan hiszi, hamarosan meggyógyul és lábra áll. Mindannyiukkal gyakran beszélgetek, hívnak , telefonálnak, hogy felelevenítsük a régi szép napokat. Mi sem természetesebb mostanában mindannyian a választások esélyeit latolgatják, úgy mintha ennek kimenetele bármit is változtatna a körülményeiken.
Érdeklödtem tőlük és az intézmények vezetőitől, hogy mi a hozzáállásuk az őket kereső képviselőjelötek megkereséséhez. Igaz, e hogy kemény kampány zajlik az immár magatehetetlen szerencsétlenek szavazataiért. Szerettem volna megtudni az igazságot, mennyire rugalmasak ezek az intézmények a hozzájuk betévedő politikusokkal szembe. Tényleg szelektálnak e, előfordulhat, hogy ismeretségi vagy valamilyen érdekek mentén egyesek szobáról szobára járva szerény ajándékokkal lepjék meg a gondozottakat míg a kettesek a portán túl sem juthatnak. Nos, senkit nem szeretnék nehéz helyzetbe hozni, mégis elárulom, elárulhatom név nélkül, hogy vannak olyan képviselőjelöltek akiktől ha akarnák sem tagadhatnák meg a látogatásukat. Jobb helyeken még a mozgó urnák rendelésétől is elzárkóznak s ezt az idős emberekre vagy a hozzátartozóikra bízzák. Mindenki tudja, hogy a helyi és környékbeli zsufolásig telt szociális otthonokban élők szavazatai döntőek lehetnek a sorsunk alakulásában. Talán ezért is lenne jó, ha a választási bizottságok külön figyelmet fordítanának az ezekben az intézményekben élők folyamatos megkisértéseivel szembe. Hívják fel az otthonok vezetőinek a figyelmét, döntsék el, hogy teret engednek e a kampányban és a választásban minden jelöltet egyformán elutasítanak vagy egyenlő esélyt biztosítanak valamennyiüknek. Egy biztos az ápolók a telefonos körkérdésemre azt mondták etikai okokból az ottélő gondozottakat semmilyen formában nem befolyásolják. Ha csak nem az ott élők kérnek tanácsot , a hozzátartozók beavatkozásait viszont nem tilthatják meg.
Szerény meglátásom szerint mint rutinos szavazatszámlálóként mondom sokszor jártam ilyenkor egy-egy urnás szavazáson. Azt tapasztaltam, hogy egyesik már egy héttel előtte lejárták a terepet és még azt is tudták, ki hol rejtegeti a lakáskulcsot. Fekvőbetegeknél sokszor az ablakban található cserépből halásztuk ki a kulcsot. S megtudtam, elmondták, az előtte való napokban krémessel és orosz krémtortával halmozták el még a cukorbetegeket is. Kérdés nem volt, hogy végül is kit miért is ikszelnek. Mi lenne ha a nagylétszámú otthonokba is kihelyeznének szavazatszámlálókat, akik gondoskodnának, hogy a szociális intézményekben is meghagynák az ott élők politikai függetlenségét a voksoláskor.
