A muzsikusnak dalból van a lelke – Kővári Istvántól búcsúzunk

Kővári István,

Pista a nagy tudású zenetanár és bárzongorista életének 88 esztendejében csendesen vissza adta a lelkét a teremtőnek.

Ha igaz a refrén – hogy a muzsikusnak dalból van a lelke akkor nincs is méltóbb bizonyíték erre mint Pista barátom.

Régi keletű az ismeretség. Amikor a Petőfi utcai házasságkötő teremben videóztam általában ő ült a szintetizátor mögött.  Összehangoltan dolgoztunk. Kezdte a nászindulóval majd teljes odaadással improvizált az első pezsgős koccintásig. Mestere volt a szakmájának. Míg az anyakönyvvezető beszélt képes volt olyan aláfestő zenével szolgálni, hogy minden dallam belesimult a szövegbe.

 Kedvence volt az éjszakai életnek, a színházi muzsikálásnak, s ha a sors úgy hozta luxus hajókon szórakoztatta az utasokat. Keresett zenész volt az élet minden területén. Majd addig játszotta a nászindulókat mígnem egyszer maga is az anyakönyvvezető elé állt. Élete delén házasodott meg, későn kötötték be a fejét,  feleségül vette Páva Máriát akit még a művészvilágból ismert meg. Végül békében , boldogságban csaknem negyedszázadot töltöttek egymással.

Pista barátom tehetségét mindig is irigyeltem.  Magam is szerettem volna valamilyen hangszeren játszani. Valamikor a tangóharmonikásokat kedveltem, de végül is egy szintetizátort vettem. Jobb tanárt aligha találtam volna Pistánál. Ő ugyanis azt tette amit kértem. Hogy a kottát megismerjem arról már szó se lehetett. Így az általam kedvelt slágereket beszámozta, megjelölte a kottán, s a billentyűre is rápingálta. Na ebből aztán kedvemre klimpiroztam. Például az Ó sole mio az nagyon ment. Pista szerint az én módszerem, az én botfülemmel és a csiszolatlan zenei hallásommal túltettem a Kodály módszeren. Az általa kombinált kottás füzetemet máig is gondosan őrzöm.  Ahányszor a kezembe került elhatároztam, hamarosan folytatom a leckét. Játszani fogok. Újra, de most már meggondoltam magam.

Pistának tényleg dalból volt a lelke. Ígérem többé egyetlen akkorddal se sértem meg az emlékét.