Nemrégiben taglaltam az Északban , Fogról fogra címmel, hogy milyen fogorvosokkal hozott össze a sors a múlt századtól mostanáig. Kezdtem Jónap doktorbácsival, aki ott lakott a Royál közzel szemközti épület első emeletén. Sose felejtem el ott láttam először olyan lábbal hajtható, rokkaszerű fúrógépet.Aki kíváncsi egy ilyen szerkezetre megnézheti Miskolcon Wopera doktor urak rendelőjének a várójában. Muzeális darab, működőképes s mellette díszletként még egy múltszázadi kezelőszék. Ahogy elnéztem hasonló volt még valamikor a borbélyüzletekben. S ez nem lehet véletlen, hiszen vidéki fígarók ha kellett fogat is húztak. Hogy aztán a vérzést azzal a tímsóval állítsák meg amellyel a félre vagy megcsúszott beretválás nyomait szokás eltüntetni.
Majd volt szerencsém Rabin Miklós vizsgázott fogászhoz is, aki éppen a Széchenyi út 48. számú lakásunkkal szemközt lakott és rendelt. Tessék elképzelni, hogy nap mint nap láthattam a dagadt képű pácienseket, s jó időben nyitott ablaknál még a sikítozásukat is hallhattam.Az esti csöndben még a foggyökér, jellegzetes recsegése ropogása is beszüremlett ha nem akkor csörömpölt el a villamos. Miklós bácsi a felelős néhány fájós fogam eltüntetéséért. Húzni tudott , két méteres magas ember, lapát kezeivel egy rántással akár a fejemet is leszedte volna a nyakamról. Ha hagyom.
Következik dr. Bíró Rozália doktornő az SZTK-ból . Folyt.hamarosan.
Második rész -egy balatoni viharban a vitorlás kötele kiverte a középső felsőmet. csorba-csík lettem alig 20 esztendősen. Kifogtam a miskolci SZTK-ban a legjobb doktornőt, Biró Rozáliát aki – Szigeti Józsi bácsival a legjobb fogtechnikussal csodálatosan eltüntette a vihar nyomait. A doktornő éppen akkor várta a drapp 1200-es Ladáját, cserébe tanítottam vezetni a szürke Trabantomon. A meg-t azért hagytam le mert, máig se vagyok benne biztos, hogy az én érdemem: a doktornő csodálatosan vezetett. Olyan jól mint ahogyan a fúró állt a kezében.
Emlékszem, hogy sajátos stílusban tárgyalt a páciensekkel. Szigorú volt, nála nem lehetett nyafogni, jajgatni sziszegni. Ha ő kezelt ott rendnek kellett lenni. Katonás fegyelemnek. Az felső első ott középen húsz éven túl tartotta magát. Abban az időben Fedor úr volt a főorvos az osztályon. Így aztán mi sem természetesebb, hogy ő rendelt a megyei pártbizottság VIP rendelőjében is. Hozzá bekerülni csak ajánlással lehetett. Igazi szaktekintély volt. Így aztán amikor az egyik betege felkerült Budapestre egy fontos pozícióba magával vitte a fővárosba.
Fedor úr speciális érzéstelenítésként minden kezelést egy viccel kezdte. Mit sem törődve azzal, hogy a fájós arcú beteg arcizmai nincsenek felkészülve a megerőltető nevetésre. Ami ugye akkor is kötelező, ha a poén nem úgy sülne el.A főorvos – talán 25 éves lehettem – amikor lazán diagnosztizálva megjegyezte – fogínysorvadásom van, lassan búcsúzzak el a rágóimtól. Sokáig letörten csücsültem a székében még a Kádáros viccei se hatottak rám. Látta kétségbeesésemet, vigasztalásul lediktálta annak a francia gyógyszernek a nevét amely megakadályozza a nagy bajt. Most éppen nem jut eszembe, sokáig féltve őrizgettem a nevét. A hetvenes évek derekán nem úgy ment, hogy bemegyek a patikába és kérek egy külföldi szert vagy rámegyek az internetre és rárendelek. Reggelig sopánkodtam magamban, hogy szerzem meg ezt a csodaszert. Most rögtön amíg csak nem késő. Ki is találtam . Holnap innentől tovább ha valakit még érdekel ez az egyéni szociális problémám.
Folyt. köv. Nincs fontosabb mint a magánügy főleg ha rólam van szó. Kevéske, kicsike angol nyelvtudásommal, borsodi akcentussal megkértem a francia követség budapesti sajtóattaséját – ha tud segítsen. Nagyon nem bizakodtam az akcióban. Tétre nem fogadtam volna – bár érzékeltem, hogy érti mit akarok, de, hogy ő az ékes angolságával mit válaszolt máig se tudom. A lényeg, hogy én három nyelven előre hálálkodtam, köszöngettem. Két nap elteltével feleségem csodák csodája porszívózás közben meghallja, hogy csörög a telefonunk.
Engem keresnek név szerint a francia követségtől. Női hang, magyarul. Feleségem mit sem sejtve erről a privát ügyről gyanakodni kezdett. Mi dolga van velem, mit akar tőlem a követség – újdonsült házasok voltunk, még idejében leléphettem volna – szerencsémre a hölgy volt olyan kedves és elmondta – a gyógyszer megvan, diplomáciai futárpostával vitték Budapestre és csak át kell vennünk. Feleségemnek rejtélyes volt ez a francia kapcsolat, azonnal hazarendelt és személyesen próbálta kiszedni belőlem mi ez a nemzetközi összeesküvés a háta mögött. Sajnos így tudta meg, hogy ha a francia diplomácia nem avatkozik közbe , az első férje hamarosan egy fogatlan oroszlán lesz. Szerencsém volt. Azóta se haragszom a franciákra, bár meg lenne az okom rá. Amikor Párizsban a keletiből akartunk áttaxizni a nyugatiba – nem tudtam, hogy ez egymással csak nem szembe van – a sofőr háromszor kerülte meg velünk a diadalívet. Mintha csak egy pesti hiéna testvére lenne. Előtte még szívatott is, hogy egyszerre csak hármunkat vihet el. Egy kis pluszért már hagyta magát vajra kenni. Annyit fizettünk neki amennyi egy vasúti jegy volt Párizsból Londonba.
Folyt.köv. Szó lesz még a Wopera doktor úrakról, Komlossy Attila barátomról és meg se állok a bécsi Tepper családig. Ők mindannyian látták már a mandulámat is.
Sokáig a belvárosi lottóházban lakunk pontosan 1973-tól 1987-ig , kézenfekvő, hogy a szomszédos Wopera László doktor úrra bízzuk magunkat. Magas, állva dolgozik, ritka ügyes kezű s szomszédáron fúr farag vés és töm vagy hidat épít. Aszisztense Mazsi nagyon jó kedvű teremtés, ő nevet a legjobban a főorvos úr viccein. A tátott szájú beteg egyébként sem alkalmas erre. Laci még akkor se haragszik meg amikor egy drága lemezfelvételébe belerondítok a feltuningolt CB adóvevőmmel. Szőrnyűlkődík amikor a lemezjátszóján felcsendül – itt a 807 jelentkezz. A főorvos úr egyébként a miskolci egyetemen rendel ott is gyakori vendége vagyok. Amikor e sorokat rovóm egy SMS -t kapok a fiától, aki az apja nyomdokain halad. Ő is kiváló fogorvos. Nem is csoda, amíg az apja a számban bütyköl ő mindig ott lábatlankodik a rendelőben. Kezében a foghúzóval. Egyszer – gyakran felemlegetjük – a teraszon majdnem kihúzza a pár hónapos lányom nem létező fogát. Behajol a babakocsiba a kicsent szerszámmal, szerencsére idejében észleljük a veszélyt. Most, hogy manapság már Ő matat a számban még ilyen apróságok is eszembe jutnak.
Közben szalad az idő, legjobb gyermekkori barátom, osztálytársam is fogorvossá érik. Bár sokáig vívódik a sebészet és a fogászat között, mígnem Ő is édesapja nyomába szegődik.
Folyt. köv: Komlossy Attila külön fejezet lesz.